Január 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Mi a francon csodálkozunk?

Volt nekünk egy Alkotmányunk. Azt saját hatáskörben megszüntette a kormány, ellenben egy volt Bibó-kollégista írt nekünk az iPad-jén egy alaptörvényt. Azóta azt szeretjük. Oly nagyon, hogy lesz majd neki külön ünnepe is. Nem az iPad-nek, hanem az alapmicsodának. Pedig az előbbinek több értelme lenne.

Volt nekünk egy köztársasági elnökünk. Egy valódi álamfő. 2002-ben még Budapest főpolgármestere akart lenni és azzal kampányolt, hogy semmi köze a Fideszhez. Mivel mégsem őt választották a fővárosiak, 2003-ban belépett a Fidesz-be, 2010-ben köztársasági elnökké nevezte ki valaki, aki arra járt. Mert ő mindenki Palibácsija, akit az ország apraja-nagyja okkal tisztel. És tényleg. 2012-ben kiderült, hogy egy kicsit lopta ő a diplomadolgozata szövegét. Tagadta-megsértődött-eszében sem volt lemondani-lemondott, mert a magyaremberek érdeke az, hogy béke legyen-visszavonult-doktori dolgozatot ír-inkább könyvet ír. Azóta nem tudni, mi van, de azért felveszi a köztársasági elnöki fizetést és egyéb juttatásokat. Mert az jár.

Volt nekünk egy kultúráért felelős államtitkárunk középiskolai tanár, kulturális menedzser és szőlész-borász diplomával, aki inkább mégis költő és politikus. Egyik szakmában jobb, mint a másikban. Mostanában barackmagban a legjobb.

Van nekünk egy Magyar Művészeti Akadémiánk, annak egy belsőépítész végzettségű elnöke, aki nagy örömében, hogy végre döntő részben ő irányíthatja a magyar kulturális életett, rendezett egy kiállítást. Saját magának. A karakteres belsőépítész MDF-es korában nem kedvelte Orbán Viktort, később, KDNP-s korában sem. Aztán megkedvelte. Amikor a felesége vitte Orbán szavát, akkor megbarátkoztak, azóta meg ugye…

Van egy jegybankelnökünk, aki feltalálta az unortodox gazdaságpolitikát, meggyőződése, hogy a Nemzeti Bank fő tevékenysége az ingatlan- és műkincsvásárlás, valamint aki egyre jobban retteg az ellenségtől, ezért saját testőrséget tart a mi költségünkre.

Aztán van egy gyermekéhezés-szakértőnk, aki Franciaországból tántorgott haza, időnként malacot és előnevelt baromfit oszt a rászorulóknak és kettő luxusautóval jár a nyomorgókhoz, mert egy autóban ő utazik, a másikban a két kutyája.

Továbbá van rengeteg szakpolitikusunk, akik mindenhez értenek, habár életükben soha nem művelték az általuk képviselni hivatott területet, de többnyire még csak a szükséges végzettséggel sem rendelkeznek.

Az a rossz hír, hogy ez volt az értelmiségi réteg a kormányzatban.

Ugyanis van nekünk egy miniszterelnökünk, aki soha életében egy napot sem dolgozott a szakmájában, illetve egyetlen munkahelyen sem, a politikusi pályát leszámítva. Van neki egy felesége, aki boszorkányos ügyességgel szaporítja a földeket és egyéb ingatlanokat. Van egy mérhetetlenül okos lánya, akinek még meg sem száradt a tinta a diplomáján, máris egyetemen fog oktatni, de mivel univerzális (ő is), nagyon érdeklődik a frissen államosítani kívánt turizmus és vendéglátás iránt.

Van a miniszterelnöknek egy hihetetlenül tehetséges fodrász és parókakészítő végzettséggel büszkélkedő kaszinómágnás ismerőse, aki mellesleg a magyar filmipart tartja a kezében, mert ahhoz is nagyon ért.

A miniszterelnök másik oldalán egy Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában – esti tagozaton – végzett díszítőszobrász tenyészik, aki nem mellesleg kendóbajnok, vitrinőr, szipogófenomén és ösztönös zseni, miniszterelnöki személyes és közvetlen tanácsadó, bár a miniszterelnök nem ismeri fel nyilvánosan.

Van továbbá a miniszterelnöknek egy harmadik oldala, ahol meg egy gázszerelő és gazdagodóművész áll stabilan, a mi lábunkon.

Egy közös van ezekben az emberekben. Mindegyik rendkívüli képességekkel rendelkezik, amennyiben a munkaerőpiacon a többség nehezen helyezkedne el hirtelen szakértelem és gyakorlat hiányában, ellenben az ország vezetésére tökéletesen alkalmasak ők. Ez abból is jól látszik, hogy ők maguk, rokonaik, barátaik rohamtempóban gazdagodnak, miközben a lakosság jelentős részének ez sehogyan nem sikerül.

Ez van ebben a szép kis országban, valamint átható lábszag, nyelesfésű a farzsebben és szotyola a focimeccsen.

Mindezek fényében egyetlen egy kérdésem van:

Mi a francon csodálkozunk?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.