Szeptember 24,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Herevasalt ügyeskedés, vagy kockásinges teljesítmény

„…semmilyen említést nem tesz rólunk a média, beleértve az államit is, míg minden huszadrangú celeb nevét ismeri a fél ország. Minket nem vár a reptéren ujjongó tömeg, amikor éremmel térünk haza”

– egy elsőrangú kockás inges diákolimpikon szavai ezek, amiket Balog Zoltán emberszerű miniszter fehéringes, tapló szelfijéhez fűzött megjegyzésként péntek este a Facebookon. A kontextusból kiragadott gondolat nem a ferdítés szándékát szolgálja itt és most, hanem egy huszadrangú celebek által uralt ország jellemrajzához szeretném kiindulópontként felhasználni.

Amely országban a média (és a nyilvánosság nem elhanyagolható része) Kiszel Tündéket, Berki Krisztiánokat, Gáspár Győzőket és további névtelenekből állítólagos valakikké avanzsált senkiket becsül meg és hordoz a vállán. Mert mindenek felett a piac diktál: egy diákolimpikonnal nem lehet nézettséget, olvasottságot generálni. Ellenben Kiszel Tündék intelligens mellei, Berki Krisztiánok arrogáns vasalt heréi, vagy éppen Gáspár Győzők tehetségtelen ízléstelensége hozza a nézőt, az olvasót, a fél ország szellemi leépüléséből szárba szökkenő reklámbevételt. Értem én, tiszteletben is tartom mindenki jogát arra, hogy ehhez asszisztáljon, csak a gyomrom háborog.

Azokon a híreken különös tekintettel háborog, amelyek mostmár harmadik napja jönnek szembe mindenhonnan, ha akarom, ha nem. Ezek a hírek körülbelül arról szólnak, hogy péntek óta dagad a botrány a Tv2 műsorvezetője, Vujity Tvrtko körül és nem fogod elhinni és elképesztő és nagyon szenzáció.

Igen, tényleg nehéz elhinni, hogy létezik egy olyan univerzum, ahol egy naptár-fotómodellből rejtélyes módon önjelölt médiaszemélyiséggé átváltozott Kiszel Tünde a köz megelégedésére jogot formálhat arra, hogy egy Pulitzer-díjas (a többit most nem sorolom fel) vérbeli újságírót rendreutasítson (egyáltalán nem a véleménynyilvánítási jogát vitatom el!) és elküldjön vagont rakni. Azért, mert véleményt mondott a nemzet herevasalt bikájáról, a tahó közönségességből várat építő Édes Élet című, bulvárnak is szenny kategóriájú műsor sztárjáról, rejtélyes milliók tulajdonosáról. Aki ellen nem mellesleg évek óta sikkasztás vádjával folyik eljárás. Akinek – a diákolimpikonoktól eltérően – egy fél ország ismeri a nevét.

Pedig van az az univerzum, itt bontakozik ki nap mint nap körülöttünk, mi építjük tégláról téglára. Történt ugyanis, hogy immár az Andy Vajna tulajdonában álló Tv2 péntek reggeli adásában Trvtkóból előtört az, ami most éppen belőlem is és – műsorvezetői önuralmát elveszítve – közölte az interjúalannyal:

Bevallom őszintén, én még attól is zavarban vagyok, hogy egyáltalán kérdezzek-e tőled. Egyszerűen azért, mert az egész életem pontosan az ellen szól, amit te képviselsz a nyilvánosság előtt. (…) Azt mondom, hogy egész életemben az ellen fogok küzdeni, amit te képviselsz.

Innen indult a dagadó, gyűrűző, hullámzó, fejünk fölött átcsapó botrány, amely nyomán bizonyos Kiszel Tünde is úgy érezte, bele kell szólnia:

 

A sapkás Balogh Szilárd mit képzel magáról? Nem kötelező Berki Krisztiánnal beszélgetni. Nem kötelező a Mokkát…Közzétette: Tunde Kiszel – 2016. február 19.

Nyilván mások is beleszóltak, és bár fogalmam sem volt eddig (most sincs) például ki az a Hada Renáta, azért ide teszem e gyöngyszemet, ha már neki is volt véleménye:

hada renátaBizonyos Hada Renáta sem hagyhatta szó nélkül (fotó: 24.hu)

Mindeközben persze fura arra válaszolni, hogy egyáltalán miért érdemes erről az egészről beszélni és ezekre az emberekre energiát pazarolni. Azt hiszem egy ennyit akkor is érdemes lenne, ha azt a kockásinges diákot egy dilettáns, cinikus, alkalmatlan miniszter nem kényszerítette volna arra, hogy felnőtteket meghazudtoló érettséggel, egyben mélyről jövő keserűséggel fogalmazza meg, miért borzasztó ez az ország Balog Zoltánon innen és túl. És akkor is érdemes lenne beszélni erről, ha történetesen tudnánk, hogy Berki Krisztián, vagy Kiszel Tünde konkrétan miből él és miből rázza a rongyot. De nem mondanám, hogy tudjuk.

Az önmagában tragédia, hogy egy Berki Krisztián formátumú ripacs, aki egy 2011 óta többször lezárt és újraindított nyomozás főszereplője, akivel kapcsolatban a sikkasztás gyanúját hosszú évek óta képtelen volt tisztázni a hatóság, aki időközben milliomossá vált úgy, hogy – saját bevallása szerint – lényegében semmiből nem él, de akinek ehhez képest bankosa, ügynöke, menedzsere, hét millió forintos karórája, számtalan szponzora, pofátlan luxuséletvitele van, egyáltalán közérdeklődésre számot tarthat. És nem abban az értelemben, ahogyan a fentiekből következne.

Az hatványozott katasztrófa, hogy egy, az emberi méltóságát, jó hírnevét és becsületét megélhetésileg a bíróságokon kereső, következésképpen milliós kártérítésekből élősködőönmagát televíziós műsorvezetőnek, producernek és újságírónak kinevező naptármodell és amatőr bugyigyűjtő ugyanebben az országban közszereplő lehet. És nem abban az értelemben, ahogy az elvárható lenne. 

És bár ezeknek az embereknek kétszer is kevés lenne újjászületniük ahhoz, hogy Tvrtko cipője talpáig felérjenek, a társadalmi megbecsültség, közérdeklődés tekintetében nem ez a helyzet. Az intelligens, művelt embereket eltapossák a tahók, az ügyeskedők, az asztalra letett teljesítmény helyét pedig átveszi a herevasalás szenzációja, az élő adásban letolt gatya, az arcunkba villantott pénzkötegek, vagy a kislányuknak adott szájrapuszi mellbevágó ízléstelensége. A tehetségtelenségre, primitívségre épülő kirakatéletek.

berki2.jpgÉlő adás, letolt gatya (fotó: Tv2)

Ugyanúgy, ahogy Orbán Ráhellel elhitették, hogy ő valaki, Berki Krisztián is elhitte, hogy Berki Krisztiánnak lenni egy egyedülálló életérzés, amiből pénzt lehet csinálni. És büntetlenül pénzt is csinált belőle. Ugyanúgy, ahogy Kiszel Tündével is elhitették, hogy ő egy tehetséges médiaszemélyiség, egy attrakció, aki jogosan várhatja el, hogy akár pénzt is fizessenek értékes megszólalásaiért, hogy tiszteletben tartsák önreflexióra képtelen, öntudatos, tömény butaságát.

És bár természetesen nem vitatom el a szabad véleménynyilvánítás jogát még Kiszel Tündétől sem, azért valaki megpróbálhatná megmagyarázni, hogyan jutottunk ide. Igen, azt gondolom, hogy ha ebben az országban Kiszel Tünde és Berki Krisztián közéleti személyiség lehet, akkor vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy Vujity Tvrtko műsorvezetőként azon a pénteki napon is azért kapta a fizetését, hogy Berki Krisztiánnal társalogjon, függetlenül attól, hogy mit gondol róla. Anélkül, hogy belegyalogoljon érzékeny lelkivilágába. Meg a Kiszel Tündéjébe.

Viszont, ha Kiszel Tündék és Berki Krisztiánok vonatkoztatási pontoknak érzik (és joggal érezhetik is) magukat a magyar társadalom életében – nem mellesleg pontosan ugyanaz a média csinált belőlük celebeket és sztárokat, amelyik magasról leszarja a kiváló teljesítményeket -, akkor köszi Trvtkonak ezúton is, hogy jóérzésű emberek (a bulvárszenny-fogyasztók mellett, igen, vannak olyanok is) véleményét tolmácsolta szintén közszereplőként. Az meg legyen az ő magánügye, miként számol el a lelkiismeretével abban a tekintetben, hogy annál a csatornánál dolgozik, amelynek állítólag Berki az egyik  „nézővonzó mágnese” (by Demcsák Zsuzsa).

Trvtko szubjektív (némelyek szerint oda nem illő) véleménye ugyanis sokan mások ítéletét is hordozza, amit (Berki, dícséretére legyen mondva, ezúttal kulturáltan fogadta) megsértődés helyett még Kiszel Tündének is tudomásul kellene vennie. Meg Hada Renátának is, bárki is ő. Igen, szerencsére vannak éppen elegen olyanok is, akik visszataszítónak találják ezt a fajta tahó, képernyőkre projektált, extrovertált emberi létezést.

Ezeknek a silány, gyalázatos tartalmaknak márpedig azért van piacuk, mert egyelőre még a kereslet határozza meg a kínálatot. Vagyis a Berkik és Kiszelek azért érdekesek, mert őket fogyasztja a társadalom jelentős része. Jelen állás szerint a társadalom jelentős része márpedig nem a világsikerű magyar diákolimpikonokra kíváncsi, hanem Kiszel Tünde és Berki Krisztián életvezetési tanácsaira, esetenként sértő primitívségére és önelégültségére.

A bulvár ütött rést az intimitás falán, és tette érdekessé az érdektelent, izgalmassá a banálisat, címlappá a magánügyet.(…) Ma már a bulvár nem pusztán egy hitvány, ostoba és romlott szórakozás, de tömegek számára életmód, nyelv és értékrend. A bulvár uniformizálja a létezést, és mindent kiírt maga körül, ami bármivel is mélyebb vagy komplexebb, mint egy Oravecz Nóra-idézet vagy egy közeli fotó Mészáros Dóra dekoltázsáról. A bulvár nem pusztán egy nyomorúságos kulturális trend, hanem maga az elállatiasodás. (Puzsér Róbert)

Valahányszor Berki Krisztián vagy Kiszel Tünde valahol felbukkan, pontosan ennek az elállatiasodásnak a levegője töröl képen. Az az életmód, az a nyelv és az az értékrend pedig, amit a Berki-féle Tv2 képvisel, tökéletes eszköze a népbutításnak. Abba ritkán, vagy soha nem fér bele Békés Gáspár kockás inges diákolimpikon. Az leginkább a nőket lenéző, eszköznek és tenyészállatnak tekintő, önmagától megrészegült, álruhás Mátyás-királyként ripacsot játszó, érdemi munkát felmutatni képtelen, félművelt pojácák terepe.

Hogy ennek az értékrendnek a kultiválása – a piaci folyamatokon túl – ráadásul rengeteg közpénzből történik, és a jövőben még ennél is jóval több közpénzből történik majd, csak járulékos kár. De hol van ez ahhoz képest a visszafordíthatatlan erkölcsi-szellemi romboláshoz képest, ami mentén generációk nőnek fel abban a hitben, hogy a herevasalt ügyeskedés a menő, nem pedig a sapkás, vagy kockásinges teljesítmény.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!