Orbán Viktor beugrik az anyósához

MTI fotó/Koszticsák Szilárd MTI fotó/Koszticsák Szilárd

Úgy tűnik, zavar van a kormány működésében. Ez nem túl nagy csoda egyébként, hiszen egy összetett rendszer akkor képes üzemszerűen működni, ha az alkatrészek a feladatuknak megfelelően, külön-külön is rendben vannak.

Itt pedig sem külön, sem összességében semmi nincs rendben. Olyan ez az egész, mintha egy emberekkel tömött busz sofőrje hirtelenjében úgy döntene: tesz ő az utasokra, akik megvették a jegyet Szegedre, helyette elugrik Győrbe, meglátogatni az anyósát és ha már ott van, beül egy moziba is. Az utasok bekaphatják, mert nála van a slusszkulcs, ő fogja a kormánykereket és amennyiben nem tetszik nekik a program, még rájuk is zárja a busz ajtaját.

A Fidesz-kormány is valahogy így működik. Orbán vezeti a buszt össze-vissza, az embereket tájékoztatni hivatott diszpécser torka szakadtából üvölt, hogy kuss legyen, a szerelők pedig kétségbeesetten igyekeznek meghúzni a kerekeket rögzítő csavarokat. Menet közben, ráadásul kanyarban.

Egy csomó baj van egy csomó mindennel. Nem tegnap kezdődött. Évek óta folyamatosan jeleznek a különböző ágazati szereplők, hogy módosítani kellene, jó lenne tárgyalni, megbeszélni, kidolgozni, hozzáértőkkel egyeztetve javítani.

Jeleznek az oktatás szereplői is, de ahogy minden másra, erre is ívesen, körkörösen és sugárban tett a kormány. Pontosabban Orbán Viktor, mert ő maga a komplett kormány, a többiek dolga leginkább az, hogy igyekezzenek emészhető módon kommunikálni az ebéd helyett feltálalt féltéglát. Hazugságokkal, megfélemlítéssel, izomból dolgoznak a fiúk, hivatkozva a misztikus kétharmados felhatalmazásra.

Csakhogy változtak a dolgok. A megfélemlítés már nem működik, a kétharmad pedig megfordult. Jelen esetben a lakosság kétharmada mondja azt, hogy szar az oktatás. A fideszes szavazók kétharmada is.

Ilyenkor egy normális ország normális vezetői leteszik a fegyvert, nem mennek szembe a tulajdon országuk lakóival, hanem belátják a hibákat és igyekeznek úgy módosítani az elb…szott rendszert. Ha nem javítható, akkor szétszedik és összeraknak egy újat, működőképeset. Ezt kellene most is tenni, de semmi ilyesmi nem történik. Helyette Orbán tovább nyomja a gázt és elvárja a környezetétől, hogy azok győzzék meg a busz utasait: semmi közük hozzá, merre tart a járat. Akkor sem, ha ők fizetik a jegyet, ők vették a buszt, ők építették az utat és ők adják a sofőr fizetését.

Márpedig ez nem fog működni. Már nem. Fideszes és nem-fideszes választók gyerekei egy iskolába járnak, ugyanazokat a problémákat tapasztalják. A fideszes szülő gyereke is fázik, ha nincs fűtés az iskolában, a fideszes pedagógus sem tud normálisan tanítani, ha hiányoznak a feltételek. A párthűség nem fogja felülírni egyetlen szülő felelősségét sem, amivel a gyermekének tartozik.

A primitív megfélemlítés, amit éppen a Klik igyekszik alkalmazni, sehová sem vezet. A zuglói Teleki Blanka Gimnázium igazgatójának vegzálása nem éri el a célját. Sem jogi, de főként erkölcsi alapja nincs ennek a mesterséges vízfejnek arra, hogy erőből próbálja visszaszorítani az oktatás reformját követelőket a sarokba, miközben éppen a Klik az a kártékony képződmény, ami lehetetlenné teszi a normális működést.

Természetesen nem a Klik hozta létre önmagát. Orbán Viktor fejében megszületett a terv, hogyan kell az ő országában működnie a dolgoknak. A végrehajtók pedig kitalálták, hogy lehet ezt kivitelezni. Egy szempont volt, most is egy szempont van és ez minden részletre vonatkozik: nem a kormány, a minisztériumok, az ágazatok működését kell úgy alakítani, hogy az optimális legyen az ország egészére nézve. Francot! Úgy kell mindent alakítani, hogy azzal Orbán Viktor elégedett legyen, az ország egésze pedig alkalmazkodjon, vagy kussoljon.

Várható és előre tudható volt, hogy az idők végezetéig ez így nem fog működni. Nem is működik, ez már tisztán látható, de Orbán még mindig tiszta erőből nyomja a gázt. Be kéne fejezni, mégpedig gyorsan.

Egyetlen egy kormány sem haladhat az ország többségének akarata ellenére, más irányba. Nem lehet egy országot tartósan becsapni, megfélemlíteni, zsarolni. Most jött el a pillanat, amikor nem taktikázni kell, nem erőt fitogtatni, hanem megállni, átgondolni a dolgokat, bocsánatot kérni, átdolgozni a hibás struktúrákat és arra vezetni tovább a nyomorult buszt, ahová az utasok megváltották a menetjegyüket.

Mindezt addig kellene megtenni, ameddig nem késő és valaki ki nem veszi a slusszkulcsot a sofőr kezéből.