Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Rendszeresen vert az apám

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma egy kis történetet mesélek el. Nem is csupán történet, hanem egy elszánt fiatalember menetelése a diktátorrá válás nyílegyenes ösvényén.

Lássuk, hogyan lesz egy alapvetően normálisnak induló, az emberekért tenni akaró fiúból a népet megnyomorító, országromboló, hatalommániás, önjelölt népvezér.

A fiú egy kis faluban született, valahol az Isten háta mögött. Szülei egyszerű emberek voltak, bár a családi életük távol állt az ideálistól. Vérmes természetű apja rendszeresen verte a feleségét és gyermekeit is. Ez a korai élmény már gyermekorában komoly lelki sérüléseket okozhatott, ami aztán az egész további életére kihatással volt.

Már fiatal korában vonzotta a politika és a hatalom. Előbb a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára lett, majd lépésről lépésre haladva egyre magasabb pozíciót töltött be. Neve összekapcsolódik a szovjet csapatok kivonulásával az országból.

Az ország élére kerülve egyre nyíltabb nacionalista politikát folytatott. Minden eszközt megragadott, hogy centralizálja a hatalmát. A mind több diktatórikus elemet hordozó kormányzása alatt előbb korlátozta a szólás- és sajtószabadságot, elnyomta az ellenzéket, majd ellenfeleit a hatalomból teljes egészében kiszorította. Gazdaságpolitikai célként az ország hatalmas külföldi adósságainak visszafizetését tűzte ki.

Az ország megmaradásának és felemelkedésének egyik fő eszközét a gyermekvállalások számának emelkedésében látta. Igyekezett meggyőzni az ország lakóit arról, hogy csak az őslakosok számára van hely és élettér, ezt minden eszközzel meg kell tartani, az idegeneket el kell űzni, az ország jogos tulajdonosainak pedig oly módon kell megvédeniük hazájukat, hogy teleszülik azt.

Miközben minden évben kötelezően megírták az ország dalát, amelynek lényege a népzenére vastagon felhordott giccses, gagyi műdalok gyártása volt a néptudat erősítése céljából, az ország csendesen haldoklott.

A szociális katasztrófa fenyegette országban betiltották a hetven éven felüli betegek kórházi, vagy háziorvosi kezelését.

Minden hivatalos, elméletileg közmédiának minősülő újság, rádióadó, televízió nap mint nap megemlítette és dicsérte az ő és felesége, rokonai, vagy pártja, kormánya nevét.

Hogy bizonyítsa sokrétű tudását, több könyvet írt (vagy íratott) ő is, felesége is.

A mohó kapzsiság és az egyre súlyosbodó paranoia következtében több, mint négyszáz rokonát helyezte magas állami és pártfunkcióba. Már senkiben nem bízott meg a környezetében, csak a hozzá közelálló rokonok, régi barátok jelentettek némi biztonságot számára.

Ő maga és családja a közemberektől hermetikusan elzárkózva, anyagi biztonságban és pompában élt. Az ország állapotával mit sem törődve sorra rendelte el a méregdrága, felesleges és sokszor ízléstelen építkezéseket, átalakításokat országszerte.

Elszakadt a valóságtól ő is, közvetlen környezete is. A személyi kultusz erősödésével senki nem mert rávilágítani a döntései helytelen, káros, abnormális voltára. Elzárkózott minden kritikától, elüldözött mindenkit, aki csak egy kicsit is más véleményt mert megfogalmazni, mint ő.

Elhatározta, hogy nagy, meghatározó országgá teszi birodalmát, semmilyen ellenérvet nem hallott meg. Tervei között szerepelt az is, hogy bankot alapít arab tőkével a harmadik világ számára.

Külön luxusvonatot készíttetett magának és feleségének, miközben egyre nőtt a nyomor az országban.

A szinte már kilátástalan gazdasági helyzetet figyelmen kívül hagyva, nagyszabású építkezésekre adott utasítást, hogy saját, megalomán ízlése szerint formálja át az épített környezetet is. Egykori szülőfalujában hatalmas, modern stadiont építtetett, miközben emberek tömegei nyomorogtak.

A valóságtól elszakadt, személyi kultuszba és a karhatalom védelmébe menekülő diktátor nem kerülhette el a sorsát. Az országban egyre erősödő elégedetlenség tüntetésekhez vezetett, amelyek átterjedtek a fővárosra. Az ország vezetője válaszként utasítást adott egy őt támogató ellentüntetés megszervezésére.

Amikor a tömeg megjelent az épület körül, a hatalmában és sérthetetlenségében rendületlenül bízó kormányfő az erkélyről akart szólni a néphez, de keserű csalódás érte. Az ő védelmére, támogatására odacsődített emberek kifütyülték, a távozását követelő mondatokat kezdtek skandálni.

Az oly sokáig elnyomott és megnyomoríott nép kirablója ellen fordult. A katonaság átállt a felkelők oldalára, megpecsételve ezzel az ország és annak vezetőjének, családjának és a hatalom eddigi kiszolgálóinak sorsát.

Mindez Romániában történt és a történet főhősét Nicolae Ceauşescunak hívták.

Egy 2007-es felmérés szerint a román lakosság 25 százaléka úgy vélekedett, hogy Ceauşescu nem volt rossz vezető.

2009-ben megismételték a felmérést. Akkor ez az arány már 83 százalék volt.

Ha maradt ez a tendencia, az egykori diktátor ma fölényesen megnyerné a választásokat.

 

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.