Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Mintha lett volna itt egy ország

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Majdnem minden. Majdnem rendben. Amire tegnap még felkaptuk a fejünket, az holnapra az életünk természetes része lesz. Egyszerűbb, kevésbé fájdalmas megszokni a rosszat, mint szót emelni ellene. Mert aki szót emel, az ellenség lesz, idegen lesz, áruló lesz.

Úgy teszünk hát, mintha semmi beteges nem lenne abban, hogy a politika kénye-kedve szerint tépi ízekre az országot.

Mintha természetes lenne, hogy aki bírálja a kormányt, az MSZP hívő, aki az ellenzéket bírálja, az meg Fidesz bérenc. Több opció nincs. Nem hagynak nekünk más választást és mi elfogadjuk ezt. Közben elvész az, amiért ez az ország (bármely ország) létezik. Az ember.

Az ellenzéki pártok bénultsága csak bénultság. Tehetetlenség, a másik elfogadására képtelen szerencsétlenkedés.

A kormány nem hibás, hanem bűnös. Történelmi bűne nem menthető, nem magyarázható és nem megbocsátható.

A hatalom megtartása mindennél fontosabb, mert ahol a hatalom, ott a pénz. Sok pénz.

Mi pedig hallgatunk. Egyre többen, egyre mélyebbre hajtott fejjel. Mert sokan üvöltik a képünkbe a hazugságaikat, egyre hangosabban, egyre nagyobb gyűlölettel, egyre több nyálat fröcsögve mindenkire, aki másként gondolkodik. Aki bárhogyan gondolkodik.

Ki pénzért gyűlöl, ki a pénz reményében, ki meggyőződésből.

A bayerzsoltik hetente tolják ki magukból a mocskot. Zsidózva, cigányozva, bevándorlózva. A bayerzsoltiknak fontos újra és újra burkoltan tagadni a holokausztot, árulónak nevezni mindazokat, akik születésük jogán magyarok ugyan, de mivel nem feltétlen hívei az orbáni hatalomnak, mégsem lehetnek magyarok a bayerzsoltik szerint. A bayerzsoltik talán valamennyire hittel, de inkább pénzért vállalnak szerepet az uszításban. Nem eredménytelenül. A cikkekhez érkező kommentek, a feneketlen és féktelen gyűlölet, a beteges ideológia mentén szerveződő rajongótábor ott van, nem tagadható.

A stoffángyörgyök a gyűlölködésnek, a fajelmélettel kevert zűrzavaros magyarkodásnak egy talán még mélyebb bugyrát teszik szalonképessé. Istenre hivatkozva fröcsögnek, magyarságukba kapaszkodva igyekeznek meggyőzni. Ha ez nem megy, akkor megfélemlíteni.

Teszik ezt úgy, hogy az ellenzéket vádolják gyűlöletkeltéssel, miközben kitagadni igyekeznek a nemzetből, elzavarni szeretnék az országból azt, aki nem abban hisz, nem úgy gondolkodik, mint ők.

Én ellenzéki vagyok, mert kártékonynak tartom ezt a kormányt. Liberális vagyok, mert fontosnak tartom a szabadságot. De nem vagyok sem a szocialista, sem más párt tagja, híve. De a bayerzsoltikat, stoffángyörgyöket ez nem érdekli, mert szerintük ebben az országban csak egyféle ember lehet: aki a kormányt dicsőíti. Aki nem ezt teszi, az szügségképpen áruló, idegenszívű, nem magyar, nem ember.

Mivel liberális vagyok, számomra fontos, hogy a bayerzsoltik, stoffángyörgyök elmondhassák a véleményüket. Akkor is, ha történetesen ebből élnek. Akkor is, ha mélységesen nem értek egyet velük. Fontosnak tartom, hogy mindenki elmondhassa azt, amit gondol.

De szörnyűnek tartom, hogy születnek ilyen gondolatok. Borzasztónak tartom, hogy bárki jogot formálhat a másik ember felett ítéletet mondani a bőrszíne, származása, vallása, világnézete, politikai nézetei, szexuális identitása, de akár a neme alapján. Mert ebben az országban ez történik és egyre gyakrabban ez történik.

Úgy teszünk, mintha természetes dolog lenne a rasszizmus, a szélsőséges nacionalizmus, a kirekesztés, a politikai, vallási fanatizmus, a sovinizmus bármely formája.

Hogy ez így van, hogy ide jutott a társadalom, az a kormány egyértelmű bűne. Senki nem tett annyit a szélsőséges eszmék felerősödése érdekében, mint ők.

Kereslet pedig van az ilyen eszmékre. A bármely rendszerben életképtelenek, az örök sikertelenek, a meg nem értett zsenik, a sértett ostobák gyűjtőhelye a mindenkit gyűlölők tábora. Aki gyenge ahhoz, hogy felépítse az életét, az erős vezetőt követel. Aki képtelen előrejutni az életében, mert a képességei, vagy a tudása kevés, az a nyáj biztonságát keresi. Aki gyáva ahhoz, hogy felelősséget vállaljon a múltjáért, jelenéért, jövöjéért, az sarokba szorítva támad.

Az egyre nehezebb életkörülmények, az egyébként is létező problémák, a létbizonytalanság, a tehetetlenség mindenkiből mást vált ki. Vannak, akik rémültek, képtelenek megoldást találni. Erre játszik rá a kormány a melldöngető magyarkodásával, az amúgy is rettegők félelmének erősítésével és a hazugságokkal.

Ezer baj volt a megelőző kormányokkal is, de ahová mostanra rothadt a közélet, olyanra nem emlékszem.

A kormánypárt és az ellenzéki pártok sárdobálás közben elfelejtik, hogy az ország nem az egyik, vagy a másik párt tulajdona. A kormány elfelejti, hogy függetlenül attól, ki kire szavazott, neki kötelessége mindenki érdekében cselekedni. Egy kormányfő, miniszter, államtitkár, vagy bármely más politikus nem kelthet gyűlöletet, nem nyilatkozhat kirekesztő módon. Sem az ellenzéki pártokról, sem annak szavazóiról, sem senki másról ebben az országban. Pedig ez történik.

Mi pedig úgy teszünk, mintha minden rendben lenne.

Mintha természetes lenne az, hogy politikai elvek mentén ítéljük meg egymást.

Mintha kormánypárti rendes emberek, jobbikos fajmagyarok, ellenzéki hazaárulók, honosított ősmagyarok, külföldön dolgozó mosogatók, kerekesszékeben ülő potyautasok országa lennénk, akiket eláraszt a külföldi csürhe, ha a kormány meg nem véd minket.

Már mondtam, de újra mondom:

Orbán Viktor NEM Magyarország.

A Fidesz NEM Magyarország.

Az ellenzéki pártok NEM Magyarország.

Sokan vagyunk, sokfélék. És senkinek NINCS joga bárki magyarságát vitatni, vagy elküldeni ebből az országból.

Ha még sokáig teszünk úgy, mintha…

Mintha rendben lenne a gazdaság.

Mintha nem lenne munkanélküliség, szegénység, éhezés.

Mintha a közmunka lenne az univerzális megoldás a munkanélküliségre.

Mintha rendben lenne az, hogy egyesek a közvagyont magánvagyonként kezelik.

Mintha természetes dolog lenne a társadalom érdekek szerinti feldarabolása.

Mintha a kirekesztés, a gyűlölet azonos lenne a hazaszeretettel.

Mintha minden baj okozója a múltban lenne keresendő.

Mintha elbírná ez az ország, hogy még több fiatal vándoroljon el.

Mintha működne az egészségügy.

Mintha nem szakadna a fejünkre a nyugdíjrendszer.

Mintha az jó lenne egy országnak, ha alkalmatlan dilettánsokkal töltenek fel minden minisztériumot, minden hivatalt és csak a miniszterelnökhöz való hűség lenne a kiválasztás alapja.

Mintha egészséges lenne az a társadalom, amelyben egymás torkának esnek az emberek politikai hovatartozásuk okán.

Mintha működnének a szabadságjogok.

Mintha semmi másról nem szólna az életünk, mint a politikáról.

Ha továbbra is hallgatunk, ha elfogadjuk amit ránk akar tukmálni ez a torz rendszer, akkor elmondhatjuk: mintha valamikor létezett volna egy Magyarország.

Mintha.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.