Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Felsorakoztam Kövér László mögé

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nemzeti megmondóemberünk, az ősi magyar bajusz büszke birtokosa jelenlétével aranyozta be a „Székely Bál” névre hallgató székely bált. Ahol – gondolom, mert engem elfelejtettek meghívni – az úri közönség táncol. Arról nem érkezett információ, hogy Leila (az arab démon) jelen volt-e az eseményen, de Kövér László egészen biztosan ott volt. És ha már ott volt, szózatot is intézett a néphez. Naná.

Én sajnos ebből a szónoklatból is kimaradtam, mivel nem vagyok székely. Ez engem nem zavar különösebben, de azt valószínűnek tartom, hogy Kövér Lászlót meg igen. Mármint nem az, hogy én nem, hanem hogy ő sem. Mert mégis magyarabb lehetne ő, ha még közben székely is lenne. De nem az. Ezért be kellett érnie az uniós zászló parlamenti kitiltásával és a székely zászló kitűzésével, ami lássuk be: hihetetlenül hazafias cselekedet részéről.

Az jutott eszembe – így, szombat délelőtt -, hogy vannak olyan erdélyi ismerőseim, kollégáim és barátaim, akik szintén nem székelyek. Tudom, ez szinte hihetetlen, de vannak ilyen magyarok is Romániában. Meg itthon is, de most nem ez a cikk témája. Igazából nem számítok székely-szakértőnek, mert eddig egyetlen székely emberrel találkoztam. Kellő megilletődöttséggel figyeltem a szavait, mert magam is olvastam a legendásan megfontolt beszédstílusról, ami ennek (vagy annak) a népnek sajátja. Aztán rá kellett jönnöm: nem azért tart fél napig egy válasz kibökése, mert annyira megfontolt ő, hanem azért, mert az általa ismert 65 szóból eddig tart kiválogatni a szükséges kifejezéseket, majd tőmondattá formálni. Akkor meg azt gondoltam, hogy nyelvi zavarodás esete forog fenn, de arról meg kiderült, hogy – bár az egész életét Romániában élte le – nem igazán beszél ő románul. Se. De ez persze csak egy érdekesség és sokkal több hasonló esetet tudnék mesélni honfitársaimról, de nem fogok.

Hanem szóljon helyettem Kövér László és az ő nemesfém ajaka, mindjárt a gubancos ősbajusz alól:

„Közös célunk, hogy a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élő minden magyar nemzettársunk nemcsak a szülőföldjén, hanem Magyarországon és Budapesten is maradéktalanul otthon érezhesse magát.”

Na végre! Éppen ideje volt, mert én a szülőföldemen élek (történetesen Magyarországon), nem Budapesten ugyan, de egyre szarabbul érzem magam mostanság. Az is igaz, hogy a családom fele külföldön él és ők például sokkal jobban érzik magukat ott, mint én itt.  Tetszik, vagy sem: nemzettársa vagyok én Kövér Lászlónak, bár ezzel nem szokásom hencegni. Szerénységből.

Szóval itt élek én, szerény nemzettársként és például az aktuális magyar kormány sokat tesz azért, hogy ne érezzem sem jól, sem otthon magamat. Konkrétan is dolgozik ezen a kormány és áttételesen is, amennyiben a szellemileg kihívásokkal küzdő híveit arra trenírozza, hogy mindenki ellenség, aki nem szereti a kormányt. Én meg nem szeretem és amilyen hülye vagyok: nem is csinálok ebből titkot. Nemzettárs-elvtárs és nemzettárs-elvtársnő pedig teljes hongyermeki buzgalommal küld el engem. Hol a picsába, hol Izraelbe, hol pedig csak úgy általánosságban takarodjak én az országból, mert az nem az enyém. Hanem az övék és a Fideszé.

Azt üzenem Kövér nemzettársnak, hogy szólni kellene a szektatagoknak: ha sikerrel járnak és mindenkit kiüldöznek, aki nem kívánatos számukra, akkor azért nehéz lesz fenntartani az országot értelmiségiek, orvosok, tanárok, tudósok, szakemberek, szakmunkások, diákok, újságírók, vállalkozók és szabadon gondolkodó, független emberek nélkül. Eleve, gondolkodó emberek nélkül. Ezen majd tessék elgondolkodni alkalom adtán, akinek van mivel.

Azt is mondta Kövér László, hogy:

„A világpolitikában, a világgazdaságban és a világsajtóban olyan riasztó, mindannyiunk életére közvetlenül, vagy közvetve kiható jelenségeket, folyamatokat lehet tapasztalni, amelyeket erős üldözési mániával felvértezve sem tudtunk volna korábban elképzelni.”

És tudja és tudja és tudja! Tényleg! Bár azt nem pontosan értem, a világsajtó hogy keveredett ide (cenzúrán gondolkodik a kormány?), de az üldözési mániás rész telitalálat! Főleg a felvértezés nagyon ott van! Mint egy pajzs, amely megvéd minden bajtól.

Na, ezt tudja véletlenül rosszul a kormány és én mostantól értem, miért ijesztgetnek minden létező helyen és módon mindenkit! Azt hiszik ők, ezzel meg tudják védeni a keményen nemzettárs kisembereket! De nem! Rosszul tetszenek tudni, Kövér úr! Ijesztgetéssel és az üldözési mánia országos méretűvé való kiterjesztésével nem védik meg a kisembereket. Sőt! Csak beszaratják és még hülyébbé teszik őket, pedig arra nem sok szükség van. Tessék majd korrigálni!

Most pedig a legkedvencebb mondatom következik az országház portásától:

„Ha mi magyarok nem akarunk elmerülni ebben az abszurd világban, akkor három dologra kell figyelni: egymásra, az értékeinkre és az érdekeinkre„.

Igen, testvéreim a Kárpát-medencében, a NER-ben és Kövér László bajuszában! A házelnök vagy ráivott, vagy elgurult, de igazat szólott! Freaud könyökölt ki a száján nekije! Ezt kell tennünk! Mindenhol. A villamoson is, mert sok a zsebtolvaj, de főleg nemzetileg kell a magunkévá tenni Kövér Lászlót! Vagyis az ő bölcs szavait.

Figyeljünk egymásra! A politikusokra kiemelten, bár azokból kevés van jelenleg. De például önmagukat politikusnak maszkírozó bűnözőből marhára sok van és azok lopnak is! Mint a szarka. Ezért kell figyelnünk az értékeinkre. Kettőt pislogunk és már a Balatont is zsebre tették. Vagy ez már meg is történt igaziból?

Az értékeink mellett az érdekeinkre is vigyázzunk, mert ezek a szélhámozó álpolitikusok azt is lopnak, nem csak Balatont! Visznek ezek mindent, mint a hangyák.

Egy esélyünk van: szorosan felsorakozni Kövér László mögé (két centire gondoltam) és egy nemzetként védeni értékeinket és érdekeinket! Ameddig még van mit védeni.

Egy könnyfacsaró eseményre is sor került a bálon. Olyan szép, hogy elmondani is alig tudom, most is meghatódom a gondolattól.

A rendezvényen tiszteletbeli székely címeket is átadtak! Komolyan! Tiszteletbeli székelyek lettek: Pál István Szalonna (nem tudom, ő kicsoda) szülei, valamint Borbély Lénárt, Csepel fideszes polgármestere és Mihályi Gábor, a a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője.

Hát mi ez, ha nem egy valóságos csoda? Vagy kettő!

Hát nem?

Hát de!