Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Leszólt az elvtárs a központból

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Pedagógusok Szakszervezete miskolci szervezetének titkára szerint megfenyegették az óvodákat, hogy komoly következményei lesznek, ha részt vesznek a mai demonstráción – írja az atv.hu.

Nem hiszem, hogy bárki meglepődik ettől a hírtől. Így megy ez ebben a szép kis országban. Aki nem őrjöng örömében a dinnyébe faragott miniszterelnök fotójának láttán (lehetőleg a közösségi fórumon kell ezt tenni), hanem megpróbál élni az állampolgári jogaival, annak „leszólnak”. Fentről. Az elvtársak. A pártközpontból. 2016 februárjában. Európában. Magyarországon.

Így szokott az lenni olyan helyeken, ahol a hatalom örök időkre és lehetőleg teljhatalomra rendezkedik be. Leszólnak. Hogy kuss legyen, mert baj lesz. Pedig már most is baj van, nem is kicsi. Egy, egyetlenegy rohadt lépésre vagyunk attól, hogy szarabb legyen, mint az épülő kommunizmus elején volt.

A hatalom fenyeget. Nem csak most, hanem jó ideje és folyamatosan. Leszólnak az elvtársak. Ha kell, a civil szervezeteket, ha kell, bírókat fenyegetnek. Bárkit, bármikor. Ha nem tetszik, lehet feljelentést tenni. Náluk, a leszólóknál. Majd kivizsgálják magukat és bűntelennek találják.

Nagyjából erre épül ez az egész trágyadomb. Ostobaságra és félelemre. Ez működteti. Elég egy apró csavarnak meglazulnia, kezdődik a kapkodás. Mert mindig vannak, akik nem félnek. Azért sem. Nem hajlandóak félni. Mindig voltak ilyenek és mindig lesznek.

Az éhbéren tartott alkalmazottaknak (és tök mindegy, hogy rendőr, pedagógus, orvos, földhivatalban adminisztrátor, bölcsödei dadus) többnyire elég leszólni és lapítás van. Mert a nyomorult fizetéséből biztosan nincs tartaléka, ha elveszíti az állását, akkor nincs tovább. Pláne, ha tudja (mert tudja), hogy utána fognak nyúlni és a hetedik faluban sem fog tudni elhelyezkedni. Elég egy összeráncolt szemöldök és a modern rabszolga behúzza a nyakát. Mert neki is van gyereke, vannak idős szülei, van rezsiszámla, törlesztő és még enni is kellene.

Tökéletes megoldás addig, ameddig van hová hátrálni. Mindig csak egy apró lépést, egy óvatosan csusszanó, tapogatózó lépést hátra. A falig.

Most pedig nincs hová hátrálni, már a falnál vagyunk. Erre nem gondoltak az elvtársak (nem nekem elvtársaim, hanem egymásnak). Valaki elég bátor volt és fel merte emelni a fejét. Meg még valaki. És még egy. Sok.

Ezzel nincs mit kezdeni. Ha sokan állnak egymás elé, akkor az nem sok ember egyedül, hanem egy erős, szilárd tömb.

Most ezt a tömböt próbálják farigcsálni szervilisék. Akár utasítrásra, akár önszorgalomból. Hátha észreveszi a gazda és megsimogatja a buksit. Dob egy fél csirkelábat, kenyérdarabot. Valamit, bármit.

Nehogy egységes legyen a közoktatás, vagy nehogy egységes legyen bármi. Ki ne egyenesedjen az a gerinc. El kell törni. Csigolyánként.

Kínos. Most úgy tűnik: hiába volt a rengeteg munka. Hiába az államosítások, a központosítás, a hatalom elképesztő koncentrációja, a folyamatos nyomás. Mintha nem működne a jól bevált szalámi-taktika.

Mi más marad? A kisbalta.

Az elvtárs, aki leszól. Meg ne próbáljátok! Ráfáztok!

Az elvtárs fél. Az elvtársak félnek.

Gyávák, mint mindenki az ilyen rendszerekben.

Most ők érzik azt, amit mindenki más érzett eddig. A holnap bizonytalanságát.

Úgy hitték: működni fog a fenyegetés. Hiszen eddig mindig működött.

Most meg nem.

Talán nem.

Lehet, hogy megrémül az óvodai dolgozó. De lehet, hogy nem.

Mert az ovisoknak vannak szülei. Lehet, hogy felháborodott szülei vannak. Lehet, hogy odaállnak a pedagógus, a dadus, a konyhásnéni mellé.

Akkor mi lesz? Kirúgják a szülőket? Megfenyegetik őket?
Megfenyegetik a családokat? Egyenként?

Bizony elvtárs, baj lesz.

Már baj van.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.