November 21,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Ebből egyáltalán nem nehéz Ibizán dorbézolni

Szeretném megköszönni az Átlátszónak, hogy teljesen elb*szta a péntek estémet, pedig egyébként sem volt egy sikertörténet a tegnapi napom. Persze ez így nem igaz. Nem az Átlátszó tehet róla egyáltalán. Hanem a Magyar Villamosművek Zrt. nevű állami vállalat (mondom állami!), amely – a magyar piaci viszonyokat meglovagolva – a Habony Művek tulajdonában lévő, az olvasottsági versenyfutásban hadd ne részletezzem, hogy miként teljesítő médiatermékekben találta értelmét népszerűsíteni a paksi atomerőművet. (A Lokál nyomtatott és online verziójáról, illetve a 888.hu nevű tudományos-gazdasági-kulturális portálról van szó.)

Illusztráció: Tumblr

Fogalmam nincs miért kell 379,8 millió forintért hirdetni valamit, amit se eladni nem akarnak, se népszavazásra nem akarják kiírni (abba szándékosan nem megyek bele újra, hogy honnan hova süllyedt az az ország, ahol 300 forintos vizitdíjról igen, több ezer milliárdos beruházásról nem lehetett népszavazni), de hogy minél tisztábban lássunk: a közel 380 millióból 213 jutott a sajtónak – bár ez is elég dühítő, de a plakátkampányt és a közmédiát most felejtsük el -, amiből munkanélküli Habony Árpád médiatermékei összesen 127 721 551 forintot kaszáltak.

Saját és kollégáim zaklatott lelkiállapotára való tekintet nélkül még azt is megjegyzem, hogy a politikai ellenfelek magánéletébe trágyaleves bakanccsal belegázoló 888.hu bruttó 34,4 millió forintot tehetett zsebre e közérdeklődésre aligha számot tartó hirdetések megjelentetése nyomán.

Gyorsan végiggondoltuk, láttunk-e egyáltalán ennyi pénzt egy helyen és ha igen, vagy ha nem, hány éves költségvetése volna ez szerény kis lapocskánknak, majd szépen visszaültünk a helyünkre. Miközben a büdös életben nem fogunk mások által szétosztogatott adófizetői pénzből működni, és bár Rogán Antal is elmagyarázta, hogy amit a lakosság négyötöde támogat, azt (további milliókért, lehetőleg milliárdokért) hirdetni is kell, akkor is felfoghatatlan ez a szégyentelen pénzszórás. És ez csak egyetlen állami vállalat. Egyetlenegy darab.

Kis kitérő: Lázár Jánostól L. Simon Lászlóig és vissza, a kormány képviselői számtalanszor elmagyarázták, hogy joguk van eldönteni kivel, mit, hogyan, mennyiért. Mert ezek bizalmi munkák. Ahogy joguk van elemzéseket, tanulmányokat kizárólag a Századvéggel készíttetni, úgy közbeszerzéseket is joguk van azokkal megnyeretni, akikbe belevetik az ő bizodalmukat. L. Simonnak különösen joga van azzal felújíttatni a házát, akivel szeretné. Igaz, hogy tisztességes ember saját pénzéből teszi az ilyesmit, míg a kevésbé tisztességes közpénzek sorsáról dönt ugyanezen elhibázott logika alapján. Miután ugyanez a kormány sikerrel maga alá gyűrte az őt egyébként ellenőrízni hivatott intézményeket és állami vállalatokat, nem csoda, hogy ezek is bizalmi alapon, felsőbb utasításra pofáznak, hirdetnek ott, ahol megmondják nekik, hogy hirdetni jó. Akármit hirdetni, akármennyi pénzért lehetőleg.

Ezért történhet meg az, hogy az egészséges piaci verseny, a jóérzés, netán józan ész minden maradék foszlányával szembemenve atomerőművet hirdetnek (mutassanak még egy helyet a világon, ahol az állam atomerőművet hirdet!) olyan médiatermékekben, amelyeket – jóindulattal fogalmazva – a kutya nem olvas, aki meg igen, az megrögzött kormányhívő. Annak meg kinek? – kérdezhetném, ha lenne értelme a kérdésnek. De nyilván nincs neki.

Megnyugtató, hogy az állam, a kormány csak és kizárólag az arra érdemes médiában reklámozza önnön világraszóló sikerét (megszámlálhatatlanul sok generáció fogja nyögni a paksi beruházás jótékony hatásait, beleértve a habonyi média fogyasztóit) és még véletlenül sem a gyurcsánybajnaisoroszsidóbérenc szennylapokban. Amelyek ugyan nem mocskolódnak, nem gyaláznak magánembereket, kiskorú gyerekeket meg főleg nem, de éppen ezért vessenek nyugodtan magukra. Velünk együtt. Miközben Magyarország két piacvezető hírportálja (nem sajnálni szándékozom őket) összesen alig 20 millió ellenében népszerűsítette az orosz-nemzeti atomerőművet, a Lokál nevű, egyébként névtelen nyomtatott újságban egyetlen kétoldalas mellékletért fizettek ki ennyit. Adófizetői pénzből.

Remélem, a kedves olvasó kitörő örömmel nyugtázza, hogy Habony Árpádnak, akit szinte alig ismernek a kormány berkeiben, akivel semmilyen munkaszerződésben nem állnak, sikerült összedobni egy Gucci táskakollekcióra valót, vagy egy kisebb gardróbnyi Armanit.  Ha a kedves olvasó esetleg mást gondol a testvéri atomról, mint a kormány, bizonyára nincsen hiányérzete, amiért a vonatkozó állami hirdetéseket nem látta az általa fogyasztott médiában. Ez is volt a cél: hogy ne idegesítse fel magát.

Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen az egész összeg is mehetett volna a Habony Műveknek, igazán nincs miért anyázni. Ahhoz képest viszont, hogy ilyen nagyvonalúan szórakoznak mások pénzével, hogy gyerekek éheznek, hogy otthonról kell vinni a vécépapírt az iskolába, hogy akinek van egy csepp esze, fejvesztve menekül, nincs az a válogatott trágárság, ami leírhatná a történetet.

Habony Árpád állami hirdetésekkel álcázott – teljesen legális, lepapírozott – foglalkoztatása finanszírozása így nyer értelmet. Bízom benne, hogy ezzel pontot tettünk egy végtelenül unalmas vita végére, hogy mégis mi a fenéből telik neki Ibizára. Többé egyetlen büdös paraszt ne merjen belekötni, hogy szegénynek honnan, miből van. Hogy éppen Paksot, az olimpiát, az állami vasutak valamely szolgáltatását, vagy a nemzeti jobbanteljesítés receptjét hirdetik, teljesen mindegy. A pénz abszolút törvényesen, bizalmi alapon megy oda, ahova mennie kell.

Van még kérdés? Na, ugye.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.