Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Balog Zoltán szerint túltolták, szerintem ellopták

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az emberminiszter eddig sem a szívem csücskében lakott, de nem is az az ő dolga, hogy én szeressem. Az a dolga, hogy…hirtelen nem is tudom, pontosan mi, mióta össze-vissza vontak mindent mindennel. Így legalább sem a pénzek mozgása nem átlátható (nem, mintha előtte olyan nagyon átlátható lett volna), sem felelőse nincs semminek. Olyan 26 éve nincs felelőse semminek, de mára ez már sarokköve lett a magyar politikának. Felelős, pláne következmény csak akkor bukkan elő a földből, ha az nem érint „valakit”, az ő rokonát, ismerősét, lekötelezettjét, bárminemű üzlettársát. Tehát a felelősség és következmény szintje lecsökkent, mint apálykor a tenger.

A nyugdíjas asszonyt megtalálja a hatóság és megkérdik, miből is vette a hallókészüléket az unokának, de a politikusainkat senki nem kérdezi meg, miből vették a palotát, földet, randa ridikült.

Engem, téged megtalálnak az elmaradt telefonszámla, ki nem fizetett vízdíj, parkolási bírság miatt és behajtják, ha mindjárt a fedelet kell is elárverezni a család feje fölül. Megtalálnak, ha hiba van az adóbevallásban. Az elit krémje nyugodtan javítgathatja cerkával a bevallását, akár hetente is. Attól függően, hogy melyik újságíró mit derít ki, máról holnapra képes négyzetméterek tucatjával nőni a lakás, reggelre új kis garázs születik, előkerül egymilliárd a gatyák alól, a fehérneműs fiókból.

Most éppen az történt, hogy lassan mindenhová elér a remek kormányzás következménye. Azok a pedagógusok, akik egy mukkot nem szóltak akkor, amikor a közoktatásból köznevelés lett, amikor központosítottak mindent, megvonták az önállóság utolsó maradékát is, most kezdenek ébredezni. Azok a pedagógusok, akik nem álltak oda a diákok mellé akkor, amikor azok a diákok utcára mentek (a pedagógusokért is, a kisdiákokért is), most mintha megrázták volna magukat.

Az egészségügyi dolgozók is mocorognak. Azok az egészségügyi dolgozók, akik eddig szó és ellenállás nélkül nyeltek be mindent, akik pont úgy nem álltak senki mellé, mint ahogy melléjük sem állt senki, most kezdik felemelni a fejüket. Azok a – volt, vagy jövőbeni – betegek, akik üvöltve vonultak utcára a 300 forintos vizitdíj ellen tiltakozni, most rájöttek, hogy lassan nem marad orvos, nővér, kötszer, eszköz ahhoz, hogy ellátást kaphassanak, ha baj van.

Most borítékolni merem, hogy hamarosan elönti a kormánymédiát a hír: a liberálisok, migránsok, Soros, Merkel, az USA, a CIA, vagy ezek variációi támadnak a kormány ellen, mert irigylik annak sikereit és halálosan meg vannak rémülve attól a nagyonis valószínű lehetőségtől, hogy perceken belül Orbán Viktor lesz az Unió vezére, de még akár az USA-t is Európához csatolhatja egy óvatlan pillanatban.

Közben pedig nincs itt összeesküvés, hanem mindenki elért a falig és nincs hová hátrálni. Ameddig a pedagógusoknak szar volt, de a vasutasok még elvoltak, vagy ameddig az egészségügybe még csurrant egy kis pénz, vagy ameddig a rokkantak már halálra voltak ítélve, de a nyugdíjak még emelkedtek kicsit, addig mindenki szart a másikra. Jó magyar szokás szerint.

Most sem az van még, hogy az elégedetlen tömegek egymásra találtak volna, mert nem. Külön-külön háborog mindegyik, csak éppen összeadódik a hangjuk, mert egyszerre csinálják. Akkor lesz majd valami, ha nem csak a hangjuk, hanem az erejük is összeadódik. De erre még várni kell.

Nincs külföldi titkosügynökök által szervezett összeesküvés. Egyszerűen most látszik, micsoda őrült pénzeket nem tett bele a kormány gazdaságba, az egészségügybe, az oktatásba. Ezeket a pénzeket már a büdös életben nem is fogják betenni, mert ezek a pénzek eltűntek, elfogytak, elvitte a cica. Nem ám fű alatt, nagy titokban, az éji sötétben történt mindez, hanem fényes nappal, az orrunk előtt. Csak mindenki úgy volt vele, hogy szarik is rá, ha viszik a szomszéd tyúkját, ameddig az övét nem viszik. Most meg már viszik az övét is, de még az ólat is a tyúkhoz. Már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy őt is vigyék, ha fel meri emelni a hangját a tyúkja védelmében.

Most háborog az egészségügy, háborog a közoktatás. De még távolról sem háborog mindenki, akinek háborognia kellene. Vagy háborog, de nem hallatszik a hangja. Például azért nem hallatszik, mert az a média, amelyik szó nélkül tűrte, hogy eltörjék a gerincét, még mindig úgy tesz, mintha az objektív távolságtartás azonos lenne a gyáva kussolással. Éppen tegnap láttam az ATV egyik műsorát, amelyben újságírók beszélgettek a friss botrányról, a kormány által, közpénzből tömött „konzervatív újságíró” G. Fodor Gábor (aki egyébként a lapigazgatás mellett a kormány által közpénzből tömött Századvég stratégiai igazgatója is) erkölcstelen, az újságírást meggyalázó – névtelen szerző által összehányt, de G. Fodor lapjában megjelent – cikkéről és arról, ideje lenne a médiának kiállnia az ilyen jelenségek ellen.

Hát igen, ideje lenne. Ideje lett volna már akkor, amikor a médiatörvényt keresztülnyomta a nyelőcsövükön a kormány. De nem tették és most erről beszélgetnek azon az ATV csatornán, amely csatorna naponta többször adja közre azt a kormányhirdetést, amelyben egy búgó férfiahang meséli el, hogy percenként hány terrorista lépi át a határt és mi azonnal kezdjünk rettegni. Ugyanaz a média (ahogy a többi is, egytől egyig) le fogja adni azt a kormányhirdetést is, amelyben a baloldali pártokat ekézi a kormánypát és tudatja a néppel: ezek nem akarnak megvédeni titeket! Akkor miről beszélünk?

Most, amikor már sokan felismerték, hogy baj van és üvölteni kezdtek, Balog Zoltán megszólalt. Nem kellett volna (most sem), de elmagyarázta. Szerinte nincs ok a parára, aprócska bakiról van szó. A kormány túltolta egy kicsit a biciklit, de semmi gáz, mert most visszatolják. Mi több, direkt tolták túl, hogy most visszatolhassák.

Értjük? Én nem. Azt gondolná az ember, a kormány, szaktárca úgy működik, hogy van egy terv. Például az oktatás átalakítása. Azt a tervet szakemberek kidolgozzák, más szakemberek bevonásával megvitatják, átdolgozzák. Kipróbálják kicsiben, hogy fog működni. Értékelik a tapasztalatokat, kijavítják a hibákat, majd ekkor szabadítják rá a teljes szektorra. Figyelve minden reakciót és menet közben korrigálva, ha szükséges. Nem pedig áttolják a rendszeren, letarolva mindent, majd pedig visszatolják, mert bocsika.

A baj persze ennél is sokkal nagyobb, holott ez is bőven elég lenne. De az a helyzet, hogy azt a biciklit nem túltolták, hanem ellopták. Már régen. Most pedig hiányozni kezdett, de nincs pénz másikra. Ezért úgy tesz az illetékes, mintha meglenne az, csak kicsit távolabb. A kanyaron túl, ahol már nem látjuk. De semmi gond, majd ő visszatolja. Addig is – hogy ne aggódjunk – csönget egy picit.

Hát így valahogy. Nem mondom, hogy nem örülök, mert de. Ideje, hogy ébredezni kezdünk. Annyira naív nem vagyok, hogy reméljem: varázsütésre rendbe jönnek a dolgok. Nem jönnek rendbe, főleg nem varázsütésre. De a lehetőség arra, hogy az elégedetlenség egy komoly erővé álljon össze, itt van. Mindig is itt volt, csak csukott szemmel rohadtul nehéz észrevenni. Most néhányan kinyitották a szemüket, páran még a szájukat is. Ha ezeket a szájakat nem lehet betömni némi extra pénzzel, egy marék krétával, pár engedménnyel, akkor talán mozdulhatnak a dolgok. Ha be lehet tömni, akkor csönd lesz megint, mint már annyiszor. De az a pillanat el fog jönni, amikor megreped a gát és visz magával mindent az áradat. Hogy ez mikor lesz, az a kérdés.

A kormány – mint minden kormány, amelynek nem kell egyeztetnie, alkukat kötnie, megállapodnia, elszámolnia – régen egy párhuzamos univerzumban létezik. Onnan kell őket visszarángatni a valóságba. Engem például egyáltalán nem érdekel, hogy mi a neve a kormánypártoknak (az érdekel és rossznak tartom, ha egyetlen párt kormányoz). Felőlem lehet jobboldali, baloldali, alsó, felső, király, ász. De jól dolgozzon, az ország és a polgárok érdekében működjön, lehetőleg keveset lopjon és érezzem a fejlődést, de ne érezzem azt a sötét reménytelenséget, azt a kilátástalanságot, elkeseredettséget, azt a tompa, mindent beborító félelmet, ami most jellemzi ezt a kis darabkáját Európának.