Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Sándor Mária és a pedagógusok pedig bekaphatják

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Látom, hogy Budapesten égnek állt a haj és a közlekedés, midőn a „tulok, csíra, paraszt” taxisok keresztbe-kasul lezárták a Bajcsy-Zsilinszkyt. Ez alapvetően a nap híre lehetne, ha az MTI, a kormányoldal és Havasi Bertalan (amúgy ma többször a kormany.hu oldalra kattintva az angol változat ugrott be és a „migrants” szó feltétlenül ott volt a főoldalon, de ez persze semmit nem jelent) nem húzta volna fel az agyamat az alábbival: Orbán Viktor január 24-én hivatalos látogatásra Mongóliába utazik. A miniszterelnököt a hosszú útra több miniszter és a mongol befektetések iránt érdeklődő üzletemberek is elkísérik. Mondom, a mongol befektetések iránt.

Vagyis alighogy kigyógyult a náthából, máris utazgat. Nem is akárhova.

Emlékeztetőül: még nem volt náthás, amikor Sándor Mária nyílt levélben szólította meg őkegyelmét a magyar egészségügy áldatlan állapota okán, mintegy szimbolikusan sírva-könyörögve, hogy csinálni kéne valamit, igazán, tisztelt miniszterelnök úr. Nem emlékszem, hogy sikerült volna szóra méltatnia. Már náthás volt, amikor a pedagógus- és civil társadalom – ugyan még nem tömött sorokban – elkezdett csatlakozni a renitens miskolci gimnázium pedagógusaihoz. Ahelyett, hogy szóba állt volna velük, rájuk uszította a Klik-et. Magyarországon minden rendben van, lehet utazgatni.

Kapcsolódó tartalom: tavaly néhány nap leforgása alatt sikerült kipipálni Iránt és Kínát, nem maradt más hátra a bokros teendők tengerében, mint bevenni Mongóliát. Most így hirtelen semmi nem jut eszembe erről a gyönyörű országról, legfeljebb annyi, hogy 1 lakosra tíz ló jut, a jurta-sűrűség sem nevezhető éppen elhanyagolhatónak, de legalább rengeteg stadionnak való üres telek van. Hogy 20 százalékos az írástudatlanság és nem sokkal 2000 dollár fölött stagnál az egy főre jutó GDP. Igen, minden jel arra mutat, hogy a rezsicsökkentéssel kombinálva a mongol befektetések húznak ki minket a szarból.

Jelentéktelennek tűnik, de ahhoz képest, hogy lenne még egy olyan opció is, hogy komoly gazdasági lehetőségekkel rendelkező országokba is el lehetne harmincadmagunkkal látogatni, amelyek komolyan vehető módon alakítják a világpolitikát, egészen ijesztően fest, hogy mi mégis Mongólia meghódítását tűztük ki célul. Tudom-tudom: borzasztóan mutatna a miniszterelnök úr Brüsszelben holmi mérgező, hanyatló csokikutakban turkálva, a kumiszos butykos mégiscsak közelebb áll a magyar néplélekhez. Tény és való továbbá, hogy Csimedín Szaikhanbileg, Dzandákhí Enkhbold vagy Cahiagín Elbegdordzs sokkal jobban hangzik, mint Angela Merkel, Francois Hollande vagy Donald Tusk.

Azt hiszem, Ady Endre is valahogy így képzelte a magyar jövőt, amikor 114 évvel ezelőtt egy zimankós januári napon felvetette: kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába”. Ha nem lenne annyira félelmetes, hogy a magyar külpolitikából Vlagyimir Putyin nemiszervén kívül már csak a kazahsztáni, azerbajdzsáni friss levegő, a török demokrácia meg a mongol sztyeppéken való kalandozás maradt, mondanám, hogy szegény Adynak a kezdődő szifilisz szétrágta az agyát. Csakhogy 2016-ban engem is hasonló gondolatok kerülgetnek, mint halhatatlan költőnket 1902-ben.

Mert ha kiderül esetleg, hogy Mongólia mégsem nálunk régebbi és gazdagabb hagyományokkal rendelkező futballnemzet, amelytől tanulni lehet; ha nem arról van szó, hogy Ady jótanácsát szívlelték meg az urak; ha nem az ismeretlen tatárjáró sírját mennek megkoszorúzni, semmilyen magyarázat nincs arra, hogy egy év alatt mit keresünk két alkalommal, a lehető legmagasabb állami szinteken ezen a másfél millió négyzetkilométeres ázsiai pusztaságon. Áder János államfő tavaly áprilisi látogatását sem igazán értettem, ezt így végképp nem értem, de legalább már dühít is.

Tekintve, hogy Lázár János egy éjszakás milánói útja több mint egymillió forintba került 2013-ban, biztos vagyok abban, hogy minden adóforintot megérnek nekünk ezek a több miniszter és érdeklődő üzletember kíséretében zajló stratégiai látogatások a világ legfontosabb politikai vezetőinél, amelyeknek nyomán folyamatosan a világgazdaság ütőerén tarthatjuk a kezünket.

Foglaljuk össze: a magyar-mongol kapcsolatok szorosabbá tétele megkerülhetetlen hazánk jelen szellemi-társadalmi-gazdasági fejlődése szempontjából. Ha minden a tervek szerint halad, a lótej import 200%-os növekedése mellett visszafordíthatatlanul megugrik a Mészáros&Mészáros Kft. lófejőgép exportja, aminek következtében Magyarország belép a világ lótejforgalmazói elitjébe.

Ha esetleg valamilyen véletlen folytán tévedek, akkor is nagy esély kínálkozik arra, hogy Dzsingisz kán vagy Batu kán tiszteletére szobrot emelünk, vagy teret nevezünk el róluk. Sándor Mária és a pedagógusok pedig bekaphatják. Meg a tulok csíra parasztok is.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.