November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Kapára, kaszára

Hiába a vasárnap, gőzerővel dolgoztak az ellenzéki pártok. Az LMP nyilatkozott az MTI-nek “Az egészséges élelmiszer a gazdagok luxusa Magyarországon” címmel. Lengyel Szilvia – az LMP elnökségi tagja, vidékfejlesztési szakszóvivője – elmondta, hogy az Orbán-kormány intézkedései következtében egyre egészségtelenebbül étkezünk, mert hiányzik a megfelelő oktatás, a gazdasági háttér és a termelői piacok preferálása.

“Az LMP komplex intézkedéscsomagjában egyebek között azt javasolja, hogy a kormány 5 százalékra csökkentse minden alapvető élelmiszer áfáját, továbbá vezessék be a zöld közbeszerzés intézményét, és így a helyben előállított kevesebb feldolgozási és szállítási lépésen átesett élelmiszer előnyt élvezzen a közbeszerzéseknél. A csomag harmadik eleme, hogy valódi helyi piacok felállítását támogassa a kormány, ahol helyben előállított egészséges élelmiszert árulnak az őstermelők, nem pedig banánt, kivit és mandarint – fűzte hozzá a politikus.” (MTI)

Ez nagyon támogatandó, bár megjegyezném, hogy a szakpolitikus-asszony kissé félre van tájékoztatva. Ugyanis Magyarországon gond nélkül megterem a kivi, árulnak is a termelői piacokon magyar gyümölcsöt az őstermelők.

Olyannyira megterem, hogy talán éppen ez a baj. Jelzem: távolról sem gondolom azt, hogy csak és kizárólag a szegénységgel kellene foglalkozni mindig és mindenhol. Szerencsére élnek ebben az országban olyan emberek, családok is, akiknek nem kell naponta szembenézniük a nyomorral, de problémáik nekik is lehetnek és ezek a problémák, vagy akár elvárások fontosak és figyelmet érdemlőek. Ilyan lehet akár a termelői piacok kérdése is, hiszen miért ne lehetne igénye valakinek az, hogy egészséges élelmiszert vásároljon, akkor arra legyen lehetősége.

Amennyire én tudom, talán ez az egyik olyan terület, amit a jelenlegi kormánypárt nem barmolt szét. Még. Bizonyára vannak nehézségek ezen a téren is, de többnyire a termelőknek van módja termelni, a közösségek különösebb gond nélkül létrehozhatnak (és szerencsére létre is hoznak) termelői piacokat és ott lehet árusítani is, vásárolni is.

Hogy a termelői piacon ki és milyen feltételekkel árusíthat, azt a helyi közösségeknek kell eldöntenie. Ha ők nem engednek be a piacra mandarint és banánt, vagy gumicukrot és kínai zoknit, akkor a piacfelügyelő ennek tudatában adja ki az engedélyt. Ez talán nem állami, hanem helyi, közösségi feladat.

A magyar mezőgazdaság alapvetően bajban van. Ez nem tegnap kezdődött, nem is az elmúlt nyolc évben. Jó ideje toljuk magunk előtt. Érdemi javulás nem sok van, de időközben minden dilettáns rontott a helyzeten. Elég Torgyán doktor ez ügyben végrehajtott ámokfutását megemlíteni, de sajnos hosszan lehetne sorolni a minden szakmai alapot nélkülöző, de hihetetlenül ambíciózus beavatkozásokat.

Igaz ugyan, hogy Magyarország fő bevételi forrása nem a mezőgazdaságból származik, de fontos ágazat, ahogy fontos lenne a családok, közösségek életében a kisgazdaságok és a közösségi gazdálkodás fejlesztése is.

Ha engem kérdezne valaki – ahogy nem fog – én az oktatással kezdeném. A mezőgazdaság nem működik tudás nélkül. Az nem úgy van, hogy fog valaki egy zacskó vetőmagot és az már vetés közben csírázni kezd, mire földet ér, addigra terem is. Tudni kell, mit, hová, mikor, hogyan kell vetni, az adott növénynek mire van szüksége a fejlődés egyes szakaszaiban, mikor és hogyan kell betakarítani, aztán eltárolni, vagy feldolgozni. Ez igaz a három bokor krumplira is, de igaz az állattartásra és minden, a gazdálkodáshoz kapcsolódó tevékenységre.

Ezért nem működik a miniszterelnök főtanácsadójaként vetőmagot, malacot, kacsát osztó, Franciaországból a nyakunkba szakadt Hegedűs Zsuzsa programja sem. Mert kell némi hozzáértés, de kellenek eszközök és egyéb feltételek is, hogy legalább részben önellátóak lehessenek a földdel rendelkező családok.

Az sem ártana, ha az öntözéses földművelésen kezdene gondolkodni a szaktárca és itt kanyarodjunk vissza a kivihez. Magyarország éghajlata változik. A nyarak egyre melegebbek, a csapadék egyre kevesebb. Pontosabban az eloszlása nem jó. Hónapokig tartó szárazság után néhány nap alatt zúdul le a havi csapadékmennyiség. Magyarország nem hasznosítja a vízkészleteit, az országon keresztülhaladó folyók, patakok vizét alig néhány helyen használják öntözésre, kevés a víztározó, nincsenek kiépítve öntözőrendszerek. Pedig kellene.

Érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy feltétlenül szükséges-e minden zsebkendőnyi területen ipari növényeket termelni. A fél-egy hektárokon nem lehetséges gazdaságosan és megfelelő minőségben búzát, kukoricát, napraforgót termelni, viszont a klíma és a termőföld alkalmas lenne bogyósgyümölcsök, zöldségek és egyéb – kézimunkát igénylő – növények termesztésre. Az ilyen terményekből nagyságrendekkel több bevétel érhető el, mint ipari növények termesztéséből.

Csakhogy.

Ameddig mondjuk a kukorica gond nélkül eltárolható hónapokig, de akár évekig is, a málna, eper, zöldborsó, ribizli, spárga például nem. Ezt helyben lenne érdemes feldolgozni, amihez kellenének hűtőházak, feldolgozó- és csomagolóüzemek, valamint a – lehetőleg feldolgozott – késztermék piacra juttatásáig tárolókapacitás, de kellene piac és logisztika is. Ebben kellene szerepet vállalnia a kormánynak, segíteni a helyi közösségeket oktatással, kapcsolatokkal és pénzzel a beruházásokhoz. A közmunka helyett nagyságrendekkel jobb lenne, ha a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar – itt a manufaktúráktól kezdve a nagyobb üzemekig minden hiányzik – szívná fel a munkaerőt.

Jelenleg néhány nagy feldolgozó működik, a termelők teljes kiszolgáltatottságban kénytelenek leadni például az almát léalmának, a bogyósokat fillérekért, ha éppen olyan a szezon. Ezt kellene kiegyensúlyozottá tenni.

Hogy ez működjön, kormányzati akarat kellene, pénz, szakemberek. Az kevés, ha egy ügyvéd lendületesen szétbarmolja az ágazatot, mert látott már muskátlit, de kevés az is, ha a szakminiszter nagyon meg tud tekinteni mindent, amit mutatnak neki.

Igaz, hogy hamarosan talán nem lesz ezzel semmi gond, mert átalakul a birtokrendszer. Néhány nagybirtokos és sok stróman felvásárolja a települések körül a termőföldeket, az évtizedek óta termelő gazdák pedig ott maradnak föld nélkül. A legtöbbnek anyagi lehetősége sincs vásárolni, de akinek van, az is sokszor sikertelenül pályázik, mert a műkörmösök, építési vállalkozók, gázszerelők és balettáncosok, valamint kőfaragók és fitneszedzők sokkal sikeresebbek ezen a területen.

Is.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.