NEHAZUGGY

A kormány előre engedi a nőket az istállóajtóban

H. Andrea | 2016. Január 18, Hétfő | 13:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„… megmondom őszintén, szeretem, ha előre enged egy férfi az ajtónál, vagy felsegíti a kabátomat”

– számomra ez az egyetlen értékelhető gondolata annak az interjúnak, amelyben Novák Katalin, az Orbán-kormány ifjúság- és családügyi államtitkára a sorok között, rengeteg mellébeszélés árán bevallotta: a csok egy irgalmatlanul nagy átverés. Persze nem ezt mondta, de aki akarta, értette. Aki nem, annak meg teljesen mindegy. Mint ahogy az is, hogy tulajdonképpen ki az a Novák Katalin.

„Ha azt mondjuk, hogy nem való a nőknek (a magyar politika kemény világa – szerk.), akkor ugyanilyen alapon azt is mondhatnánk, hogy a férfiaknak sem való. A politikusi létnek vannak olyan elemei, amit nehéz elfogadni, például amikor a magánéletünk bizonyos aspektusairól hiszik azt, hogy közügy. Szülőnek, és főként egy anyának nehéz, ha olyan a munka, ami nagy igénybevétellel jár. De ez ugyanúgy igaz egy három műszakban dolgozó ápolónőre.” (fotó: fidesz.hu)

Elmondom: Novák Katalin az a háromgyerekes anyuka, aki a kormány – 53-ból – hét darab nőnemű államtitkárának egyike és aki Kövér László épületes, női önmegvalósításra vonatkozó kijelentésével annak idején nem értett egyet. Legnagyobb meglepetésemre el is mondta, hogy nem ért vele egyet. Mára azonban elmúlt neki. Olyannyira elmúlt, hogy egyenesen úgy látja: „az Orbán-kormány nem akar beleszólni senkinek a családi életébe, a nők helyzetbe hozása pedig a politikája zászlóshajója”. Ez az a pont, amikor az ember nem tudja eldönteni, sírni vagy nevetni volna illendőbb, mindenesetre én rájöttem: engem rendkívül rossz érzésekkel töltenek el a Novák Katalinok.

Persze nem könnyű Novák Katalinnak lenni egy olyan tesztoszteronnal dúsított közegben, ahol elég sok hímnek vak komondor volt a jele az óvodában. Ahol a nőket tudatosan nem engedik a nagypolitika közelébe, és ahol egy következésképpen rendkívül nőszegény politikai elitben ~~a PÖCS-felelős~~ dr. Czunyiné Bertalan Judit számít a legtehetségesebb női politikusnak.

Az, amit Novák Katalin a kormány védelmében csok-ügyileg összehordott, újabb bizonyítéka annak, hogy aki vállalhatatlan dolgokhoz adja a nevét, annak lépten-nyomon hülyét kell csinálnia magából ahhoz, hogy életben maradjon. Ha nő is ráadásul, akkor halmozottan szomorú a történet. És akkor még Selmeczi Gabrielláról vagy Hoffmann Rózsáról nem is beszéltem.

Miután Rétvári Bence két téglával verte a mellét Harrach Péter oldalán, hogy mekkora nagy rogyintás lett a csok, és miután kiderült, hogy mennyire nem lett az, Novák Katalinra hárult a feladat, hogy eltakarítsa ezt a csokos ürüléket.

És Novák Katalin, akibe Orbán Viktor szerint is szorult néminemű erő és kurázsi, takarítja szorgosan, bátran, nyikorgó kosárral a gőzölgő fekáliát. Ilyen okosságok meglebegtetésével, hogy: a kormány már dolgozik a közfoglalkoztatottakra vonatkozó külön szabályozáson, ami tavasszal készül el; nem az méri le a gyed extra sikerét, hogy tömegesen választják-e a nők; ebből a támogatásból a fiatalok nem feltétlenül a fővárosban tudnak majd lakást venni maguknak, de nem szabad lebecsülni a vidéket, stb-stb.

Ha jól értelmezem, akkor ez itt a hivatalos beismerése annak (ki tudja hányadik), hogy vannak elsőrendű és másodrendű állampolgárok. Vagyis vannak a „normális” emberek és vannak a közfoglalkoztatottak. Akik számára külön szabályozásra van szükség, mert – bár nekik köszönhető leginkább a foglalkoztatási statiszika dübörgése – tulajdonképpen sem a munka világába nem tértek vissza, se semmilyen érdemi könnyítést nem tudnak igénybe venni, ami tyúkszaros kis életük egyik napról a másikra való görgetését akadálymentesebbé tehetné.

Ha jól értelmezem Katalin szavait – noha ő egyáltalán nem ezt akarta mondani -, akkor tulajdonképpen megbukott a hatalmas nemzeti családvédelmi akcióterv, a Kárpát-medence teleszülését elősegítő irigylésreméltó, „nemzetközi összehasonlításban is korszerű családpolitika”. Az első száz méteren már fércelgetni kell, mert azok, akik leginkább rá vannak szorulva, azoknak esélyük nincs élni vele. Mert a kétéves folyamatos tb-jogviszony és a legalább 180 napja tartó nem közfoglalkoztatotti munkaviszony Magyarországon csak a kormány baromságait tűzön-vízen át védelmező államtitkárasszonyok szerint evidencia. Pedig nem az. És az sem evidencia, hogy amit a célcsoport 75%-a nem tud igénybe venni (lásd gyed extra) az egyértelmű jele annak, hogy dübörög a jobban teljesítés.

És végül, a fideszes nők számára formatervezett államtitkári székből valószínűleg ez sem látszik: a vidék megtartó erején egyáltalán nem fog javítani az, hogy a Fidesz és Novák Katalin szerint nem szabad lebecsülni azt. A magyar vidék egyik sajátossága, hogy a szükséges munkalehetőséggel nem, de lakással rendelkező emberek képtelenek eladni ingatlanaikat, hogy olyan helyre költözzenek, ahol van munka is. Az alacsony mobilitás mellett ugyanannyira igaz, hogy ott, ahol meg véletlenszerűen van munkalehetőség, ott az ingatlanárak egyre inkább közelítenek a fővárosiakhoz.

Úgyhogy teljesen fölösleges kényszeresen mosolyogni a mondanivaló mellé, államtitkár asszony! Attól a tartalom egyáltalán nem válik igazzá. Ennyi előre megfontolt csúsztatás láttán kénytelen vagyok magamat és másokat is megismételni: egy szűk rétegen kívül – átlagkeresettel, némi megtakarítással rendelkező, egyébként is hitelképes fiatal párok – csak azokat hozza még jobb helyzetbe ez a világraszóló családpolitika, akik eddig is elég jól boldogultak. Mert ez volt a cél.

Az viszont hatványozottan sokatmondó, hogy a közfoglalkoztatottság felszámolása és a valódi munkahelyteremtés helyett a kormány eltökélt szándéka, hogy második nekifutásra tovább cifrázza azt, amiről első nekifutásra is világos volt, hogy nem megy neki. És Novák Katalin most beleáll és elviszi a balhét. Nem hajlandó tudomásul venni, de éppen azt magyarázza, hogy pár év múlva hogyan fog kinézni az orbáni holdudvar építőipari ambícióinak oltárán feláldozott ország. Ahol új építésű, félkész és/vagy rohadásnak indult lakásokban, házakban 3 gyerekes, eladósodott, röghöz kötött, éhező családok bizonyítják a magyar kormány nemzeközi összehasonlításban is páratlan sikerét.

Hát igen, újra meg újra rá kell döbbennem, hogy az Orbán-féle kontraszelektált politikai disznóólba kicsit is komolyan vehető, vagy magát valamire tartó személy be sem teszi a lábát. Bár ez nem biztos, hogy nemfüggő. Mert nagy kérdés az is, hogy egyáltalán érdemes-e a Fidesz-KDNP környékén rátermett, hozzáértő nőket keresni a felelősségteljes pozíciók betöltésére, amikor elég nyilvánvaló, hogy rátermett férfiak sincsenek.

Novák Katalin meggyőződése, hogy jó helyen van, küldetést teljesít, nőként, politikusként jó célt szolgál. Közben nem tud róla – mert nem az a dolga, hogy tudjon róla -, mennyire vállalhatatlan dolgokhoz adja a nevét. Persze ahol az oktatási rendszer tovább rombolásáért felelős dr. Czunyiné a mérce, ott bőven elfér akárhány Novák is. Előre lehet engedni az ajtónál és fel lehet segíteni a kabátját. Emberek sorsát, a súlyos társadalmi kérdésekre vonatkozó döntést viszont ugyanúgy nem szabadna rá bízni, mint ahogy a többiekre sem szabadna. És tényleg nem azért, mert nő.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!