Lázár János a sajtótájékoztatón nem csak hazudott, hanem alig burkoltan fenyegetőzött is.
Lázár János 2016. január 14-i sajtótájékoztatóján szóba került, hogy a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestülete nyílt levelében alapvető bírálatot fogalmazott meg az egész orbáni oktatáspolitikáról. A bírálathoz már negyvenegy iskola (1) és tíz, oktatásban érintett szervezet (2) csatlakozott. Az MTI szerint Lázár János ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere folyamatosan konzultál a közoktatás szereplőivel, és „bürokráciacsökkentést készít elő a pedagógiai munkában”. Aki figyelemmel kíséri az emberminiszter tevékenységét, az tisztában van azzal, hogyan szokott „konzultálni” Balog Zoltán. Azok kedvéért, akik nem követik az eseményeket, fölidézek két esetet.
Az egyik az Antiszegregációs Kerekasztal esete. A Kerekasztalt 2013-ban hozta létre a miniszter kormányzati és civil szereplőkkel. Célja az volt, hogy javaslatot tegyen a szegregáció felszámolására. Azóta több civil résztvevő (akik egyben a téma szakértői is voltak) távozott, mert véleményüket rendszeresen semmibe vették. Utoljára L. Ritók Nóra hagyta ott a bizottságot, mert „az utóbbi időben már nagyon rosszul éreztem magam a pozitívumokat hangsúlyozó megbeszéléseken, miközben én a terepen pont az ellenkezőjét tapasztalom. Mindig ugyanazokban a körökben jártunk, ugyanazokat mondtuk, ugyanazokra nem kaptunk választ.”
Vagy vegyük a másik esetet! 2015. november 3-án az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatóinak Grémiuma (EGIG) tizenhat iskola igazgatójának aláírásával levelet küldött a minisztériumba. A levél a pedagógus önértékelés elhibázott tervét kifogásolta. Nem akármilyen iskolákról van szó, hanem a magyar közoktatás krémjéről (3). (Az EGIG kezdeményezéséhez azóta 103 iskola és öt, oktatással kapcsolatos szervezet csatlakozott.) Mondhatni, az illetékesek kutyába sem vették őket, ezért december 17-én újabb levelet írtak, amely így kezdődik: „Őszintén sajnáljuk, hogy a 2015. november 3-án kelt levelünkre nem kaptunk választ Öntől.” Hát így konzultál Balog Zoltán!
Azt már megszoktuk, hogy kormányférfiaink összevissza hazudoznak. De Lázár János a sajtótájékoztatón nem csak hazudott, hanem alig burkoltan fenyegetőzött is. Fölhívta a figyelmet arra, hogy folyamatosan romlik a gyermekek tudásszintje, és „nem dughatja homokba a magyar pedagógustársadalom a fejét, mintha ehhez neki semmi köze nem lenne”. Ennél cinikusabb aljasságot rég hallottam. Miután az Orbán-kormány olyan körülményeket teremtett a magyar közoktatásban, hogy még a jó tanárok se tudnak eredményesen dolgozni, a romló tudásszintet megpróbálja a tanárok nyakába varrni. Ezzel lerakta az alapjait a „pedagóguskérdés” jövőbeni kezelésének.
Aki ismeri a Fidesz módszereit az már tudja, mi fog következni. Kezdenek a pedagógusok túl sokat ugrálni? Hát majd eltapossuk őket, akárcsak a hajléktalanokat, a rokkantakat, a civilszervezeteket, a betegeket vagy a menekülteken segítőket. Első menetben az összes újságunkban, rádiónkban és televíziónkban kampányt kezdünk az oktatás színvonalának süllyedése ellen. Második menetben – de már az első közben is egy kicsit – rá fogunk mutatni az ellenségre: a pedagógusokra. Miattuk süllyed a színvonal. Pedig mennyi szabadságuk van nyáron, pedig nyakló nélkül emeltük a fizetésüket, pedig életpálya-modellt is csináltunk nekik. Lehet kezdeni gyűlölködni, és amíg a népek a pedagógusokat szidják, addig legalább nem arról beszélnek, hogy több pénzt nem adunk az oktatásra, hogy se a tankönyvválasztás szabadságát, se az iskolák önállóságát nem állítjuk vissza, hogy a 19. századba hátráló, cselédképző pedagógiai elveinket és tantervünket nem adjuk föl.
Ha a menekültkérdés majd kifúj, legalább lesz új ellenség. Könnyű lesz a pedagógusok ellen hangulatot kelteni, mert mindenkinek van valamilyen rossz emléke iskoláskorából, vagy volt egy tanár, aki pikkelt a gyerekére, vagy utálta a nyelvtant vagy a matematikát. Könnyebb lesz bűnbakká tenni őket, mint a hajléktalanokat, akik csak pár tízezren vannak, vagy mint a menekülteket, akik egyáltalán nincsenek. Azt pedig a többség úgy sem érti, hogy a tanárok a rossz tanterv, a rossz tankönyvek, a taneszközök hiánya, az egyre jobban burjánzó fölösleges adminisztráció miatt nem tudnak tanítani. Egyszerűbb elhitetni, hogy azért, mert lusták, tehetségtelenek és szabotálnak. Ez vár a pedagógusokra, ha továbbra sem tudják megszervezni magukat, és hagyják, hogy a kormány a nyakukra lépjen.
Lázár János kijelentette ezen a bizonyos sajtótájékoztatón, hogy Magyarországon a pedagógusok munkaadója az állam, és nem terveznek vitát nyitni arról, hogy a munkaadó milyen szervezeti formában látja el feladatát. Látva a kormány elszánt makacsságát, itt már alighanem csak egy igazi sztrájk segíthet. Ahhoz, hogy ez összejöjjön, a pedagógusoknak bízniuk kellene egymásban. Bízni abban, hogy a másik nem csak morgolódik, hanem majd csatlakozik is. Ha meglenne a bizalom, akkor biztosak lehetnének abban, hogy majdnem mindenki részt fog venni, és ha majdnem mindenki részt vesz, akkor a kormány – minden fegyveres és nem fegyveres hatalmával együtt – tehetetlen. Akkor biztosak lehetnének abban is, hogy a kormány minden utólagos, egyedi bosszúállási kísérletét újabb, egyre nagyobb sztrájk fogja megakadályozni. Minél erősebb a bizalom, annál kevésbé kellene félni. Nem lehet mindenkit kirúgni, sőt még a pedagógusok felét sem lehet kirúgni, mert akkor összeomlik az oktatás. És erre a területre külföldről sem lehet sztrájktörőket hozni. Azt pedig még a legvadabb 20. századi diktátor sem merte vállalni, hogy megszünteti a közoktatást
Szerző: Andor Mihály/gepnarancs.hu
Jegyzetek
1 jegyzet. A nyílt levélhez csatlakozó iskolák:
2. jegyzet A nyílt levélhez csatlakozó szervezetek:
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.