November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Pedig már azt is elvitték, ami nem is mozdítható

Miközben nem létező ellenzékestől rágjuk-rágjuk szorgalmasan a KDNP gumicsontját állami párkeresési támogatásról, abortusztilalomról, nemzeti konzultációról és a munkahelyekre kinevezett népesedési megbízottról, visszanéztem néhány szimultán hírt a közelmúltból. Semmi közük semmihez, de ha majd egyszer mégis kiderül, hogy van:

  • Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, aki az állami földek eladásának egyik kedvezményezője volt, hirtelen felindulásból Veszprém megyében vásárolt 15 hektár területet 22 millió forintért. Aztán – hogy nehogy kevés legyen – vett még 42,5 hektárt 67 millióért. Az meg nyilván nem ránk tartozik, hogy Győrffynek honnét volt összesen 89 millió forintja úgy, hogy egy 9,5 millió forintos életbiztosítás mellett mintegy 12 milliónyi adóssága is van.
  • Lázár János apja összesen 37 millióért vett földet, ami annyira nem meglepő, hiszen politikusként ifjabb Lázár mindig is támogatta az állami földek értékesítését, mert az szerinte a gazdák érdekeit szolgálja. És tényleg.
  • Az elmúlt hetekben kiderült továbbá, hogy Tiborcz István közel 300 hektárt vásárolt 330 millió forint értékben.
  • L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár üzlet- és házastársa, Vass Eszter összesen 280 millió forint értékben nyert állami földeket, de mivel a fideszes politikus szerint neje nem közszereplő, a sajtónak semmi köze hozzá, miként nő a vagyon.
  • Mindeközben Mészáros Lőrinc családja összesen 1391 hektárnyi földet vett 1 milliárd 941 millió forintért.  Bár korábban úgy tudtuk, hogy Felcsút milliárdos ura és parancsolója 401 hektárt vásárolt (holott közönséges halandó törvényesen csak 300 hektár fölött rendelkezhet) úgy tűnik, ez nem igaz. Mészáros Lőrincnek van ugyanis egy azonos nevű, 23 éves fia, aki ugyanarra a lakcímre van bejelentve, ezért az idősebb Mészáros által megvásárolt 249 hektár mellett a többi 151 hektárt neki volt szerencséje megvenni. Zsenge kora ellenére alapítója a Fejér-B.Á.L. nevű cégnek, amely közbeszerzésekben fürdik: a szombathelyi püspöki palota felújítását és a bicskei uszoda építését, összesen egymilliárd forintért fogja elvégezni.

Tehetséges emberek lakják ezt az országot, szó se róla. Olyan tehetséggel bírnak, hogy mire magunkhoz térünk az ámulatból, nem marad anyaföld egymásra lépő talpaink alatt. Illiberális ko(ó)rtünet ez, terjed mint a pestis: elvagyonosodásnak hívják. Kormánytagokat, kormpánypártok jeles képviselőit és megszámlálhatatlan hozzátartozóit érinti. A pórnépet nem fenyegeti.

Nem hagy nyugodni a kérdés: miért nem egyenesedik az a kasza? Pedig már azt is viszik, ami nem mozdítható. Családilag. Igaz, hogy a gyerekeik életükben nem láttak még élő haszonállatot, de a sok kis 300 hektár sokra megy. Igaz, hogy az asszony is csak gumikesztyűben simogatja az ölebet, és csak a gaz nő majd azokon a földeken, de ki az a marha, aki nagyvonalúan lemond arról, amihez ilyen nagyon könnyedén hozzájuthat?

Nincs nap, hogy egy ilyen tekintélyes listát össze ne szedhetnénk. Hogy kinek miből, mennyi jutott és honnan hiányzik az, amit parcellánként húznak ki belefásult, érdektelen, igénytelen seggünk alól. Aki Csepelen lakik a tízemeletes panel legfelső emeletén, azt nem érdekli a földárverés, a szántóföldet is csak a trágya penetráns szagáról ismeri fel. Akinek nincs iskoláskorú gyereke, az leszarja az oktatás helyzetét. Aki azt hiszi magáról, hogy örökké egészséges marad, az pont nagy ívben tesz az egészségügy haláltusájára. Akinek soha nem volt trafikja, az nem érti, miért is nem mindegy, hogy kinek a kezébe kerül. Sorolhatnám.

Ha nem engem érint, nem fáj – alapon nézünk ki a fejünkből, miután ráittunk a napi leszarom tablettára. Senki nem tiltakozik semmiért. Nem állnak keresztben a traktorok az Andrássy úton. Nincsen gördülősztrájk. Nem lángol a főváros. Nem egyenes a kasza. Nézzük fáradtan és belefásultan, hogy ifjabb Mészáros Lőrincek 23 évesen milliárdos közbeszerzést nyernek, majd ügyesen eldöntjük, hogy a villany-, vagy a gázszámlát sürgősebb feladni.

Vesztesek vagyunk, mert mi 23 évesen nem nyertünk milliárdos közbeszerzési tendert, de 57 évesen sem fogunk. Mert nem Lázár Jánosok felmenői vagyunk és nem is születtünk államtitkár-feleségnek. Kurvaanyázunk, legfeljebb összeveszünk az asszonnyal, aki szintén nem örökölt 280 milliót, hogy földesúr lehessen. Aztán marad a sárgacsekkek tehetetlensége.

Már annak is örülünk, ha nem röhögnek bele a pofánkba, miközben kioktatnak, hogyan is kéne élnünk, szaporodnunk, párt választanunk. Mi fizetjük a kukában landoló drága öltönyeiket, az egyre táguló lakásaikat, de az ibizai lazulásaikat is. Megtisztelő, hogy a gyerekeikről is mi gondoskodhatunk. A mieink nem biztos, hogy minden nap háromszor esznek.

Ha nincs gyerekünk, hálásak lehetünk, hogy életben tartanak. A munkánk ugyan szart se ér, de az adóink befizetése legalább magától értetődőség. Ha megöregszünk netán, ha megbetegszünk esetleg, magunkra vessünk, hogy nem csináltunk elég gyereket nekik. Hogy egyúttal rólunk is gondoskodjanak.

Nincs kire mutogatni. Mi hagytuk, hogy így legyen. Ha nem rólunk van szó, nem érdekel. Nem állnak keresztben a traktorok sehol, nem egyenesednek a kaszák, nem lángol a főváros. Ők meg már viszik azt is, ami nem mozdítható. A fejünkre nőttek, a gyomrunk száját rugdossák, és néha le is vizelnek szimbolikusan.

Mindeközben: az ellenzéki párt földárverésekre vonatkozó közleményét azzal zárta: “kormányváltás esetén…”

Ámen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.