Akit 12 millióval nem lehet megvenni

Fotó: MTI Fotó: MTI

 

“Egy valamit tisztázzunk. Ez egy nagy összeg, sokkal több, mint amit korábban a szövetség a felkészülésemre fordított, de én a decemberi sajtótájékoztatómon nem pénzt kértem. Nem az volt a célom, hogy a saját bankszámlám növekedjen.”

Kiragadtam egy részletet a Hosszú Katinka mai sajtótájékoztatóján elhangzottakból. Nyilván ferdítési szándékkal, pedig nem. Annyira nem, hogy a mindent megértés végett ide teszem, miről szól ez a mizéria, amely az ötszörös világbajnok úszónő karácsony előtti első állásfoglalása óta tart, és – mint ma kiderült – azóta sem rendeződött:

Mint láttuk, Hosszú Katinka a sajtó és egy egész ország nyilvánossága előtt tépte össze Gyárfás Tamás 12 milliós szerződését. Mert – bármilyen rendszeridegen jelenségnek is tűnik – egy ötszörös világbajnok úszó megteheti, hogy ne a pénzt, hanem az elveit kövesse. Azokat az elveket, amelyek túlmutatnak a mai napon és a saját személyén. Mert a világklasszis sportoló szerint a MAGYAR úszósport máról holnapra fejlődése fontosabb, mint “névtelen” szakvezetők zsarolási igényének a kielégítése. Mert a magyar úszás jelene és jövője, Magyarország dicsősége Hosszú Katinka szerint nem attól függ, hogy Hosszú Katinkát sikerül-e a 2017-es vébé reklámarcává tenni Gyárfás Tamás és Orbán Viktor megelégedésére, vagy sem.  Azt hiszem.

Olvasom a rengeteg fórumon fellelhető hozzászólásokat, és azt tapasztalom, hogy Hosszú Katinka és a magyar Úszó Szövetség közötti botrányt sokan egy hisztis nő érthetetlen kirohanásának és Amerikából hazatért szarkeverési szándékának tulajdonítják. Mert bezzeg a Cseh Lacikának minden szép és jó, mégis miről beszélhet ez a némber?

Attól tartok, nem brazil szappanopera ez itt egyáltalán, hanem a magyar való. Ez az ember, nem mellesleg nő, aki kiemelkedő munkával az életét tette fel arra, hogy a sportnak éljen és hazája dicsőségét öregbítse, számomra mégis az egyetlen igazán hiteles forrás ebben a történetben. Annak ellenére, hogy lehet azt mondani, hogy ez a második manőverezés túlmutat a “regenerációs rutinon”, már mindent megkapott, igazán befoghatná a száját. Tulajdonképpen nem is értjük, mi a baja. Szegény Gyárfás pedig hogy próbált a kedvében járni, egyből utalta a 12 milliót.

Talán még az a kérdés is jogos lehet, hogy miért nem érzi megtiszteltetésnek a világbajnokság népszerűsítését? Elment ennek a józan esze? Ha annyira szereti-imádja Magyarországot, akkor mire ez a hisztéria? Nála sokkal rosszabb körülmények között is lett már magyar sportolókból világklasszis. Akkor meg?

Hát ez az, hogy nem értjük. Nem értjük, hogy lehet az, hogy valaki leszar 12 milliót (soha nem láttam ennyit egy helyen) ahelyett, hogy örülne, hálásan hajbókolna és eltűnne a balfenéken, hogy legközelebb csak akkor halljunk róla, amikor felcsendül a magyar himnusz, mert ő áll ott a dobogó legfelső fokán. Nem értjük, mert mi még soha nem láttunk olyat, hogy valakit nem lehet pénzzel levenni a lábáról. Nem értjük, hogy a világ vad tempóban rohan el mellettünk, és nem lehet már 20 évvel ezelőtti dicsőségekre építve, egy-egy kiemelkedő tehetség nem várt sikereinek fényében sütkérezve dagonyázni a korszerűtlen, elmaradott úszótechnika jelenében, hogy majd csak lesz valami.

Megpróbáltam a hosszú és beszédes múltra visszatekintő, megosztó, ellenben mindenféle rendszereket túlélő Gyárfás Tamás nevű üzletemberrel is együttérezni ebben a történetben, mert semmiképpen nem szándékozom indokolatlanul újra hőst csinálni abból a Hosszú Katinkából, aki egyáltalán nincs erre rászorulva. Nem nagyon sikerült.

Azt hiszem, egyszerűen arról van itt szó, hogy Gyárfásékat kicsit összezavarta, hogy valaki, aki eljutott az (ön)érdekérvényesítés ama fokára, hogy már nem kell csöndben maradnia feltétlenül, amikor beszélhet is, azt nem lehet lekenyerezni azzal a pénzutalásos technikával, ami Cseh Lacik és mások esetében összejött. Elég sokat elmond erről a szakvezetésről az is, hogy Katinka mozgáselemző szoftver iránti igényéből és a sportág előrelépéséhez szükséges hozzáállás bírálatából annyit sikerült megérteni, hogy elfogyott a pénz a számlájáról.

Egy minden hájjal megkent, a mindenkori politikai rezsimeknek gond nélkül fekvő érdekember – Gy, mint Gyárfás – nem érti, hogy miről beszél Hosszú Katinka. Sokan meg  vele egyetértésben úgy vélik, egy ilyen szegény országban, ahol mindenki kussol, ahol Egerszegi annak idején csöndben volt, ahol Cseh Laci ma mindennel elégedett és csöndben van, ott luxus a szakmai vezetéssel hosszútávú, előremutató, korrekt együttműködésre és korszerűbb feltételekre vágyni.

Egy 50 milliárdos költségvetésű vébéhez nem vagyunk szegények, üresen álló, pár év múlva rohadásnak induló stadionokhoz nem vagyunk szegények, de legalább utálhatjuk most mert beszél, amikor mások kussolnak. Egy sportoló ne beszéljen, hanem tegye a dolgát.

Hosszú Katinkának nincs veszítenivalója, ezért miközben mások elégedetten kussolnak, ő megmutatja, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Mert vannak olyan erkölcsi-morális értékek, van az az emberi tartás, amit 12 millióval nem lehet megvásárolni. Olyan értékek, amelyekkel a megalkuvásra, becstelenségre épülő rendszer semmit nem tud kezdeni. Hosszú Katinka harca az úszószövetséggel pontos keresztmetszete annak, ami ebben az országban mindenféle szinteken történik. Ahol túl sokan kussolnak és túl kevesen vannak a Hosszú Katinkák.

Nem kapcsolódik ide, de ha mégis, Szabó T. Anna versének részlete jutott eszembe. Még az is lehet, hogy Hosszú Katinkáról.

A nő…? Ez puszta szó. Csak puszta ketrec.
A nő: az ember. Más törvénye nincs.
Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec:
nem a vagina teszi. A gerinc.