November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Az Echo Tv elé beigazított fotelból nem látszik

Ugyan még csak január másodika volt tegnap, de ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy magyar kézre kerítse a magyar földet. A narancssárgába borult agyak országában nem tűnik fontosnak: egy újabb, ezúttal 56 hektáros földterület, a Kopaszi-gát, amely idegenszívű portugálok kezében volt eddig, eztán Garancsi István, miniszterelnöki jóbarát, futballcsapat-tulajdonos, milliárdos üzletember magyar kezében landol.

Ez egy teljesen átlagos hír. Szombaton is, vasárnap is, csütörtökön is, 2015-ben és 2016- ban is, teljesen mindegy milyen év, milyen nap van. Mivel elég régóta álmatlanság gyötör amiatt, hogy a Kopaszi-gát idegenek kezében van, most örülök. Örülök, hogy Garancsi István, akinek a kedvéért még a miniszterelnök is túrabakancsot húz, aki a VIP-páholyban Csányi Sándor mellett ül, és aki tavaly csaknem egymilliárd forint osztalékot vett ki a cégeiből, megmentette a magyar földet. És ha már megmentette a rohadt portugáloktól, akkor az 56 hektárnyi terület eddig használaton kívüli részein lakó- és irodaövezet kialakítását tervezi. Nem marad parlagon az anyaföld.

 A jól helyezkedő Garancsi: Csányi és Orbán között a Garancsi tulajdonában lévő Videoton egyik meccsén (fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)

Ezúttal Garancsi volt jókor jó helyen, pontosabban most éppen rá került a sor: a 10+10 milliós új lakásvásárlási program olyan szépen rímel emberünk lakópark-építési terveire, hogy Petőfi Sándor is megirigyelhetné ezeket a harsány rímeket. Bár az agilis Garancsi külön céget is létrehozott nagyot álmodása megvalósítása érdekében, azt azért nem feltételezem, hogy az egész lakásvásárlósdit az ő kedvéért találták ki. Ha kiderülne, hogy mégis…hát akkor sem történne semmi.

Mert itt soha nem történik semmi. Az Echo Tv elé beigazított fotelból nem látszik. A Kopaszi-gát, sem az összes beépítésre szánt zöld terület. Amit a suttyó portugálok nem voltak képesek beépíteni, azt majd mi, magyar tulajdonban lebetonozzuk, térkövezzük.

Az Echo Tv elé beigazított fotelból az sem látszik, hogy lassan már nincs föld, ingatlan osztogatnivaló. Nem látszik, hogy a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb, leginkább rászoruló családokon segíteni hivatott 10+10 milliós hitelcsapda tulajdonképpen egy soron következő jóbarát gazdasági fellendülését szolgálja. Ha nem a Mészáros Lőrincét, akkor a Tiborcz Istvánét, ha éppen nem a Tiborczét, akkor a Garancsi Istvánét.

Fordítsuk le és egészítsük ki hát az MTI hírét: a kormány decemberben hozott egy olyan intézkedést, amelytől egyebek mellett azt várja, hogy az fellendíti a lakásépítést. Január második napján kiderül, hogy Orbán Viktor barátja megveszi a főváros egyik legértékesebb építési telkét. Azt ugyan nem tudjuk, hogy Eximbank hitelből, vagy miből, de ez részletkérdés.

Azt viszont sokan látjuk egy ideje (igaz, nem az Echo Tv elé beigazított fotelból), hogy százmilliárdos tételekről van szó, amelyeknek mesébe illő útja hetente, naponta ömlik bele az arcunkba. Meg a csatolt sikertörténet, hogy újra magyar tulajdonba került valami. És tényleg. Teljesen törvényesen került oda. Orbán kormánya már nem kockáztat az állami pénzek ellopásával (nem mintha Polt Péter főügyészsége idején bármitől is tartania kellene), hanem a törvényeket, a jogrendszert alakítja saját és holdudvara csillapíthatatlan pénz- és hataloméhségéhez.

Nem, semennyire nem látszik az Echo Tv elé beigazított fotelból, hogy mélymagyar kormányunk teljes gazdasági szektorokat nyúlt le az elmúlt években, esetenként százmilliárdos nagyságrendben (energia, dohány, szerencsejáték, iskolai étkeztetés, mezőgazdaság, film és hadd ne soroljam a címszavakat, soha nem érnék a végére). Teljesen törvényesen.

De amíg ki lehet menni a hűtőig azért a sörért vagy telik arra a finom tablettás borra, addig nem is lesz fontos, hogy ez a nagyságrend fájni fog. Már most fáj. És nem csak azoknak fáj, akik már tudatosították magukban, hanem azoknak is, akiknek a moslék fogyasztása miatt nem tűnik fontosnak. Mert nem is az a baj, hogy ellopták, hanem hogy ebből szinte semmit nem forgattak vissza a gazdaságba. Hogy a magyar gazdaságot a német autógyártás és az uniós támogatások tartják lélegeztetőgépen.

Ha egyszer majd valaki veszi a fáradságot, és utánanéz, hogy a rengeteg milliárdos állami megbízásból hány magyar munkahely létesült az elmúlt 5-6 évben, akkor meglesz a válasz arra is, milyen kurvajó, hogy az a több ezer milliárd forint hazai tulajdonba került.

Addig nem csak hogy nem látszik abból a fotelból, de ha néha dereng is valami: nem zavaró, hogy ezekben a magyar sikertörténetekben soha nem szerepelnek átlag vállakozók, kisemberek, névtelen, becsületes, tisztességes polgárok. Nem feltűnő, nem vérlázító, hogy mindig kormányhoz közel álló emberek, barátok, rokonok, közeli és távoli ismerősök járnak jól. Nincs olyan üzlet, amiért ne hajolnának le, nincs olyan, hogy ne ők nyerjék a legtöbbet. Nincs olyan, hogy ne csak ők nyerjenek. Mindegy, hogy Mészáros, Tiborcz vagy Garancsi a szerencsés.

Az Echo Tv elé beigazított fotelból ez mind nem látszik. Hogy a hazai tulajdon kizárólag a fideszes barátok egyre hatalmasabb tulajdonát jelenti, hogy a magyar érdek meg a fideszes pártérdekekre korlátozódik. Ami ezen kívül van, az nem létezik, nem fontos. Mekkora szerencse, hogy van az a fotel és van az Echo Tv.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.