Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Na ki az év embere?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Első felindulásomban Ica nénit akartam javasolni áLamfőnek. Második felindulásomban meg szerettem volna köszönni Gyárfáséknak, hogy Hosszú Katinkának tegnaptól van öltözője. Végül Demjén Rózsi vállát sem lett volna haszontalan megveregetnem, amiért megvédte Ákoskát tőlem meg a hozzám hasonlóktól. Aztán egyszer csak látom, hogy bizonyos Paul Lendvai, balliberális, kommunista, zsidó totumfaktum, újságíró és publicista rátette a pontot az év(em) végére. Azt írja ez a hazaáruló romlott baloldali, hogy Orbán Viktor az év embere. Vagyis 2015 Orbán éve volt.

forrás: tumblr.com/ravasz

A Der Standard című liberális osztrák lapban megjelent írásában arról elmélkedik, hogy a magyar miniszterelnök számítása mind nemzeti, mind nemzetközi szinten bevált, hazája és Európa legsikeresebb politikusának tekinthető. Az egykori Lendvai Pál szerint az, hogy ma a magyarok 87%-a (és ebben Konrád György is benne van!) támogatja a kormány kurzusát menekültügyben, az Orbán kiváló politikai érzékének, a menekültekkel szembeni félelemre és elutasításra épülő erőteljes kommunikációs kampányának tudható be. Járulékos haszon, hogy mindeközben a „széttagolt baloldali fantomellenzék” feltartóztathatatlanul elhal, a Jobbikot sikerült visszaverni, és Európa szociáldemokrata kormányok vezette országaiban (Szlovákia, Csehország) + Lengyelországban Orbán a vonatkoztatási pont, a követendő példa.

Azért van abban valami Ádám anyák napján típusú, nem kicsit zavarbaejtő életérzés, amikor egy Soros György-féle megrögzött liberális balról kapitulál Orbán Viktor szélsőjobbra kacsintó sikere előtt, nem? Anélkül, hogy a mindenkori Paul Lendvai véleményének jelentőségét, súlyát érdemes volna eltúlozni, azért álljunk meg itt egy szóra. Egyáltalán nem bánnám, ha a széttagolt baloldali fantomellenzék sem fordítaná el (jó szokása szerint) a fejét.

Még mielőtt ezen a nem remélt szimbolikus elismerésen felbuzdulva a kormány elrendelné, hogy jövőre is 2015 lesz, tisztázzuk: Lendvai nem mondott semmi újat, Lendvai senkit nem dícsért meg, Lendvai – másokhoz hasonlóan – ténymegállapított. Nem jó olvasni, de az általa felvetett téma (és kizárólag az általa felvetett téma) tekintetében messzemenően igaza van. Még akkor is, ha az a bizonyos baloldal most elmorzsol a bajsza alatt néhány kurvaanyázást, és sértődötten elfordítja a fejét.

Az, hogy ma egy baloldali publicista Orbánt Európa emberének nevezi és igaza van, legalább annyira a fantomellenzék érdeme-szégyene, mint amennyire a miniszterelnök kiváló politikai érzékének következménye. És ez teljesen független mindattól, amiről Lendvai nem beszélt, pedig árnyalja és ki is egészíti a képet: hogy ez az év továbbá Mészárosok, Vajnák, Tiborczok, Rogánok, Garancsik, L. Simonok, Habonyok és sokan mások éve is volt. Akkor is, ha a kerítéstől ez Európa orbanizálódó felén nem látszik. Akiknek egyéni sikerei mind annak az egy hatalmas sikernek az alkatrészei, amely Orbán Viktort ma Európa hősévé teszi. Amely hatalmas siker árnyékos oldalán igaz, hogy egy fél ország nélkülöz és rosszabbul él, mint nyolc éve, de legalább vicsorogva rázza a drótkerítést.

Kár lenne tagadni: Orbán Viktor egy kiváló politikai érzékkel megáldott szélhámos, egy vérprofi politikai illuzionista. Akinek vele született nagyságát további két dolog szavatolja: egyfelől – lendvaiul szólva – egy tehetségtelen, széttagolt fantomellenzék, másfelől egy sikertelen, frusztrált embertömeg, amelyet uszítani, gyűlöletre hangolni gyerekjáték. Orbán e két fontos komponens nélkül nem lehetne az év embere. Sem Európában, sem sehol máshol.

Orbán önmagában nem sokkal több egy populista, gerincoszlopot foltokban tartalmazó politikai zsonglőrnél, aki érzelmekkel manipulál, és hajlandó bármi mögé felsorakozni, amiből politikai tőkét lehet kovácsolni. Ha ez két pár büdös zokni lenne, akkor amögé is. Ez az ember egy nettó opportunista, aki addig hordja használja a két pár büdös zoknit, amíg az politikai értelemben kifizetődő. Eltűri a szagát is, sőt, kényszeredetten vigyorog mellé, mintha orgonaillat vegyült volna a levegőbe.

Nem, ez az ember nem nemzeti, nem keresztény, de jól játssza a nemzetit és a hithű keresztényt. Bár nem veti meg az érzést, nem is antiszemita, de szívesen rájátszik mások antiszemitizmusára, és ha kell, gesztusokat is tesz a zsidóknak. Nem homofób ő, ha nem lát buzikat, és a cigányokat sem gyűlöli szívből. Sőt, van egy, akit nagyon szeret. Ha a brüsszeli asztalnál rápirítanak, szépen, csendben visszatáncol, és a függöny mögül les. Elmegy a falig, de mielőtt betörne a feje a lendülettől, visszavonulót fúj.

Európában ő a falu tahója, aki kimondja mindazt, ami úriemberek szájából kínosan hangzik. És ugye mi kicsit mind szeretünk tahók lenni, és felnézünk azokra, akik a buli kedvéért bedobják a tömegbe a pezsgősüveget, mert az olyan menő és férfias. (Meg ha jobban belegondolunk, nekünk is büdös néha a zokni a lábunkon.)

Igen, a primitív uszítás és a tahóság fontosabb nekünk, mint a demokrácia. Mutassák meg nekünk azt a zsidót, cigányt, muszlimot, buzit! Ő tehet róla, hogy mi itt ilyen szarul élünk. És innentől kezdve mi itt mind az év emberei vagyunk. Frászt kapunk az idegenektől, zsigerből elutasítjuk a mienktől különböző kultúrákat, és terroristákkal álmodunk, akik újabb Trianonba taszítják az összkomfortos, tyúkszaros kis rezsicsökkentett életünket. Mind a 2000 darab, akit be kellene fogadnunk.

Nem is csoda, hiszen a velünk évszázadok óta együttélőket sem sikerült elfogadnunk. Ilyenek vagyunk, kicsit mind Orbán Viktorok. Az ő sikere, a mi sikerünk is. A gyűlölet politikájának termékeny talaja is mi vagyunk. Ahonnan szárba szökken az orbáni dicsőség, az újabb és újabb megnyert hazai és európai csaták egész sora.

Amelyhez esetlenül asszisztál egy hiteltelen, koncepciótlan, lusta és tehetetlen ellenzék. Amelynek képviselői, (amikor éppen nem egymást teszik nevetségessé) – hogy csak egy példát mondjak -, két időközi választáson legyőzték ugyan a korrupciós vádakba keveredett Fideszt, majd a hatalmas sikeren felbuzdulva, pillanatok alatt belesüppedtek a kényelmes parlamenti székekbe úgy, hogy a hangjukat nem hallani azóta.

Lájkokat gyűjtögetnek a Facebookon, a számítógép mögül, szobahőmérsékleten kommunikálnak a rajongókkal, megbotránkozó közleményeket küldenek a távirati irodának, és egy nincs közöttük, aki mögé felsorakozhatna az orbáni sikerekbe lassan beledöglő, érdekérvényesítésre képtelen, karácsonykor a Blahán szelfiző tömeg.

Igen, Orbán Viktor Európa erős, népszerű embere. 2015-ben Orbán Viktor Európa legsikeresebb politikusa. Az egész kontinens a lábainál hever. Mert Európa Orbánt követő része leszarja, hogy ennek a sikernek az árnyékos oldalán hosszú évek óta elszabadult a józan ész. Ha a fentiek mellett a siker kötelező módon mélyülő szegénységet, terebélyesedő klientúrát, szétvert egészségügyet, növekvő kivándorlást, és elsikkasztott európai és hazai közpénzeket jelent, akkor nincs az az Isten, aki megtalálná a párját ennek az egyedülálló formátumú embernek. És annak a fél pár büdös zokninak.

U.I. Nagyon halkan szólok, hogy a keleti nyitás jegyében jövőre a Majom Éve lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.