December 11,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ettől a stabil növekedéstől őrizzen meg minket

Nem elég, hogy hétfő, itt a legújabb év végi évértékelő. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter – a változatosság kedvéért – az MTI-nek adott interjút, mert ennél biztosabb módszert még nem találtak ki arra, hogy a mondanivaló kellően megrágva, akadálymentesen jusson el az agyakig. Nehéz lenne zavaró tényezőket, nyugtalanító adatokat, vagy borúlátó előrejelzéseket találni a miniszter úr expozéjában, ezért én is csak annyit mondhatok: sínen vagyunk, barátaim!

Konszolidáció pipa, gazdasági bővülés pipa, már csak az a kérdés, hogy 2016-ban el tudjuk-e majd viselni azt a hatalmas, szűnni nem akaró fejlődést, ami a nyakunkba zúdul. Jó látni, hallni, hogy az illetékes, mármint a gazdsági miniszter is ugyanolyan optimista, mint gazdasági kérdésekben dilettáns, propaganda kérdésekben viszont nála sokkal hozzáértőbb kollégái.

Kár lett volna kihagyni az alábbi jó híreket: jövőre is jobbról előzzük az EU növekedési rátáját,  2,5 százalékos lesz a GDP növekedése, miközben az infláció  1,6 százalékot ér el éves szinten. Persze ezek meglehetősen semmitmondó adatok a napi gazdasági folyamatokkal együtt nem élő kisember számára, de higgyék el Varga Mihálynak: a magyar reformok működnek, minket irigyelnek szerte a világon. És szerinte minden okuk megvan rá, hiszen a pénzromlás stagnál,  az adóbevételek idén a várakozásokon felül alakulnak, a feketegazdaság GDP-hez viszonyított aránya csökkent, és bár az elemzők nem ezt várják, de megmutatjuk a sok hitetlen kutyának, hogy 2017 első feléig az összes uniós pályázat kiírása megtörténik. És akkor még nem beszéltünk az 5%-os lakásáfáról, a bankadó csökkentéséről és arról, hogy minden tekintetben öröm van és boldogság.

Nincs mese, el kell hinni becsületszóra. Még akkor is, ha van egy másik, egy kevésbé rózsaszín olvasata ennek a kurva stabil gazdasági növekedésnek, ami túlmutat a mellveregetésen és a jobban teljesítés valamennyi elvont mutatóján. Például Európa ötödik legalacsonyabb fizetésével rendelkeznek a magyar dolgozók vásárlóerő-egységben számolva, csak a bolgár, román, lett és litván átlagbérek múlják alul a hazai szintet.

Más megközelítésben: lejjebb csúszott Magyarország a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában, így a 63. helyre került, az EU ötödik leggyengébb tagállamaként. Vagyis míg az utóbbi néhány évben versenytársaink, Szlovákia, Csehország, Románia erősen belehúztak és egyre jobb helyezéseket érnek el a rangsorban, addig Magyarország egy helyben toporog.

(via Index)

Tudom, hogy ezekről nem szokás beszélni, meg arról sem, hogy mi lenne velünk, ha mondjuk az olaj világpaci ára nem a pincében lakna egy jó ideje, ha a fránya német autógyárak adómentes bevételét nem adnák hozzá nagyvonalúan a GDP-hez, vagy ha elapadna az az átkozott EU-s pénzforrás? Igaz, hogy a valóság elleni küzdelem legeredményesebb módja a féligazságok szajkózása, vagy az elhallgatás, de nem túl jó hír számunkra, hogy már a nemzetgazdasági miniszter is feladta a száraz tényekkel való szembenézést. Végül is csak egy ország jövője bukik rajta.

Durva, hogy miközben Varga Mihály agya is rózsaszínbe borult a gazdasági sikerektől, nem tegnap óta tudjuk, hogy bármennyit dolgozunk is, csórók vagyunk. Mert bármilyen interjút ad a miniszter úr az MTI-nek, amely MTI soha nem fog rákérdezni, visszakérdezni semmire, mindegy, hogy beszélünk róla, vagy sem, Magyarországon hatalmas probléma “a gazdaságpolitikai instabilitás, a korrupció, a túlzott bürokrácia, a kormányzati transzparencia hiánya, a támogatások elosztása. Magyarországon az oktatás színvonala messze elmarad a világ élvonalától, az adóterhek világszintű összehasonlításban is magasak. Az ország nem tudja megtartani a képzett állampolgárokat, a fejlettséghez képest nagyok a jövedelmi egyenlőtlenségek.”

Durva, hogy miközben Varga Mihály melle is téglaporos a működő magyar modell sikerétől, elemzők szerint a gazdasági növekedés bizony lassul,  jövőre 1,7 százalékra, és a későbbi években sem emelkedik 2 százalék fölé. Ez persze csak akkor, ha a az uniós alapok lehívásának ütemét sikerül felgyorsítani. (Kérdezem én: hova felgyorsítani, amikor Európában ebben is mi vagyunk a legjobbak?) Ellenben van itt egyéb is: a versenyszféra lanyha beruházási kedve, illetve változatlanul pangó foglalkoztatása, a mindent letaroló állami beruházások, a külföldön munkát vállalók hazautalt jövedelmének torzító hatása. És egyáltalán az, hogy brutálisan függünk és ki vagyunk szolgáltatva annak az Európai Uniónak, amelynek fontosságát, megkerülhetetlenségét minden megnyilvánulásunkkal tagadni próbáljuk.

Nyilván rengeteg szempont kimaradt ebből az okfejtésből, de annyit föltétlenül jegyezzünk meg: nincs az a húsbavágó, minden egyes hétköznap megtapasztalt nyomorúság, amit egy évértékelő interjú ne lenne képes gazdasági növekedésként beállítani. Még Matolcsynak sem kell ahhoz lenni, hogy belássuk: a hiány növekedése valójában jó, hiszen az is egyértelműen növekedés. Ami pediglen növekedés az csak jó lehet. Ugyanez érvényes az államdósságra, a költségvetési hiányra, de a saját különbejáratú kis adósságainkra is. A több pénzből többet lehet költeni, az előjelek meg kit érdekelnek. Nem hiányunk van nekünk, csak negatív többletünk. A magyar modell nemcsak hogy működik, de unikális a világon. Nem kellenek hozzá statisztikák, tények, adatok, független elemzések és úgy is működik. Köszönjük, hogy megérhettük. Mi is boldog új évet kívánunk, Varga miniszter úr!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.