Március óta több ezer autót foglaltak le a hatóságok Iránban. A sofőrök minden esetben nők voltak. Mindjárt elmondjuk, mi volt a baj.
Egy szubjektív vallomással tartozom. A kilencvenes évek elején éltünk Iránban. Nem egyszer fordult elő, hogy a rend őrei felkértek: igazítsam már meg a kendőmet, szőke fürtök nem kandikálhatnak ki alóla. Meg egyáltalán: semmilyenek. A sokadik ilyen eset után a barátnőmmel a Teheránt övező körgyűrűn lázadásba fogtunk: levettük a kendőnket, letekertük az ablakot, és úgy száguldottunk. A hajunk lobogott a szélben. Gyorsan városi legendává váltunk. Csendben vigyorogtunk, amikor társaságban arról hallottunk, hogy képzeljétek, két nő… és jött a sztorink. Senki nem tudta, hogy a miénk volt.
Remélem, mindez már elévült. Mert ha nem, akkor bajban vagyunk. Az autók ezreit ugyanis az AFP hírügynökség szerint azért foglalták le a hatóságok, mert a bennük ülő nők nem fedték el rendesen a hajukat. Vagy levették a kendőjüket. Ezt a teheráni közlekedési rendőrség közölte. Azzal, hogy a nyolc hónap alatt összesen 40 ezer ilyen esettel kellett foglalkoznia. “A legtöbbször a kocsit zár alá vettük, és az ügyeket átadtuk a bíróságnak” – mondta Teymour Hosseini dandártábornok az ISNA hírügynökségnek. De voltak nők, akik megúszták pénzbírsággal és figyelmeztetéssel.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.