Október 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A kormány szerényen hallgat a legsikeresebb projektjéről 1. rész

Biztosan mindenki értesült már az új kampányról: “Testvérben az erő”.

Erről jutott eszembe egy sokkal korábban indított program, amely hihetetlenül sikeres és időközben ki is bővült, akora igény volt rá. Ez pedig az “Erőben a testvér” címmel indult, mára “Erőben a testvér, rokon, barát, szomszéd” néven futó, kétségkívül nagyon hatékony és jól működő projekt.

Hirtelen nem is tudom, hol kezdjem a sikerlistát. Az eszembe sem jut, hogy a teljességre törekedjem, hiszen nem nyilvános minden adat, ráadásul akkora tömegű információ szétfeszítené egy szerény blog – egyébként pasaparki lakás rugalmasságával táguló – kereteit is. Inkább csak a csemegézésre van idő és mód, de ez is jobb a semminél.

Kezdjük talán a méltatlanul elfeledett Stumf Istvánnal, a Hazafias Népfront egyik utolsó elnökével, aki az első Orbán-kormány Miniszterelnöki hivatalának vezetőjeként folytatta karrierjét, majd 2002-től a Századvég Alapítvány elnöke, a második Orbán-kormány idején előbb miniszterelnöki tanácsadó, majd az Alkotmánybíróság tagja, mely tisztségét ma is betölti.

Az “Erőben a testvér” program keretében testvére – Stumpf János – aki 2002-ben jogi szakértőként szindikátusi szerződést fogalmazott (vélhetőleg nem pro bono) bizonyos BAZ megyei csomagolóipari beruházás ügyében. A szindikátus (és így a szerződők egyike) az állami tulajdonban lévő Regionális Fejlesztési Holding, melynek felügyeleti jogát ekkor Stumpf István látta el.

Stumpf János ügyes üzletember, hiszen üzletrésze volt a Hudson Kft.-ben, amely üzletrészt Schlecht Csabának adott el, a B-Reklám Kft.-ben lévő tulajdonrészét pedig Simicska Lajos vásárolta meg. Ez még a geci előtti időkben történt.

Aztán itt van Stumpf István és Stumpf János unokatestvére, bizonyos Stumpf Miklós. Az első Orbán-kormány hatalomra jutása után az ÁPV Rt. lecserélte a Tokaj Kereskedőház korábbi menedzsmentjét. A vezérigazgató Hegedűs Zoltán lett, általános helyettese Stumpf Miklós, Stumpf István akkori kancelláriaminiszter unokatestvére, a marketingért felelős helyettese szintén rokon, Stumpf András. A Kereskedőház jogi képviselője Lévai Anikó üzlettársa, Szász István Attila lett.

Hogy hol voltak üzlettársak? Mondom.

A Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft. 1997-ben alakult meg. Még időben, kormányváltás előtt. A Kft. tagjai okosan felvásárolták az akkor romokban lévő szőlészet darabjait. Apró parcellákat, fillérekért. A Kft. tulajdonosai: dr. Lévai Anikó, dr. Kékessy Dezső (később Orbán miniszterelnöksége idején párizsi magyar nagykövet), Madarász László (Orbán idején a Postabank igazgatóságának elnöke), dr. Szász István Attila és dr. Duda Attila ügyvéd.

A Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft. 2001-ben 41 millió forint vissza nem térítendő állami támogatáshoz jutott, ezen felül 2000-ben 1,5, 2001-ben pedig 2,5 milliárd forint állami támogatásban részesült a szerencsés Kft. Így nem csoda, ha a fillérekért vásárolt földek mára vagyonokat érnek. Az állami támogatással modernizált ültetvények, az elörgedett tőkék frissítése, az apró parcellák összevonása elképzelhetetlen módon megnövelte a terület értékét. Tehát nem kevés közpénzből sikerült egy Kft. vagyonát megnövelni. Nem kicsit. Nagyon.

Csak apró adalék: dr. Lévai Anikó 1997-ben egy – negyvenhárom különálló földrészletből álló,- összesen öt és fél hektáros területet 100 ezer forintért vásárolt meg a sárazsadányi önkormányzattól. Az időközben – 2000/2001-ben elnyert több, mint 4 milliárd forintos állami támogatásnak – az ebből a pénzből kivitelezett újratelepítésnek, modernizációnak – köszönhetően a Szárhegy-dűlőn egy 50 hektáros terület értéke 2002-ben már 700 millió forint körül mozgott. Lehet számolni.

Ezzel az üggyel kapcsolatos az az örökzölddé vált mondás is:

Orbán Viktor:Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet!” (2001. június 4.)

Ez a fenti mondat az akkor(is) regnáló miniszterelnök szájából hangzott el  Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja kft. állítólagos taggyűlésén. A mondat nem állítólagos, csak a taggyűlés, illetve annak időpontja az. Ugyanis az Élet és Irodalom leközölte a birtokába került iratok alapján a gyűlésen elhangzottakat.

A Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja kft. pert indított a lap ellen, mely per tárgya NEM a miniszterelnöknek tulajdonított mondat volt, hanem a taggyűlés időpontja volt. A mondatot, illetve azt a tényt, hogy a hatalomban lévő miniszterelnök tevőlegesen, tanácsokkal (vagy bármi egyéb módon) segítette volna a felesége résztulajdonában lévő Kft. állami (köz)-pénzhez jutását sem akkor, sem azóta soha, senki nem cáfolta. Sem Orbán Viktor, sem más nem indított pert ebben az ügyben. Kizárólag csak a taggyűlés időpontja volt a per tárgya, amely pert elsőfokon megnyert az Élet és Irodalom, másodfokon azonban elveszített.

Közben dr. Lévai Anikó eladta a Kft.-ben lévő résztulajdonát, a kedélyek lecsillapodtak, minden rendben van.

Lehet oszolni.

Ahogy gyanítottam már a cikk írása közben, egy többrészes cikksorozat első darabját sikerült megírnom. Hiszen még alig kezdtem el, még szó sem esett az időközben kibővült Orbán klán új tagjáról, sem a “legjobb szomszéd” cím büszke tulajdonosáról, az ő feleségéről, lányáról, jövendő vejéről. És akkor hol van még Kövér László testvére és a többiek? Sehol.

Tehát: folytatás következik.

Hamarosan.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.