Október 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Partiállatok magánélete és a kokainba fulladt magyar jövő

Van már annak lassan öt-hat napja is, hogy az ibizai Heart klub, kokainparadicsom és luxus-szórakozóhely jóvoltából van virtuális harapnivalója a magyar népnek. Az orrát gyanúsan szívogató, látványosan szétcsúszott miniszterelnöki tanácsadó Habony Árpád (majdnem elfelejtettem: boldog névnapot, Árpi!) főszereplésével kipipáltunk egy újabb fejezetet Magyarország jelenkori, celebpolitikai történelméből. Úgy értem, kurvára nem most pipáltuk ki, és bár ebben a fejezetben már minden lap betelt, ennek a kis alfejezetnek is szorítani kell egy lábjegyzetnyi helyecskét.

Hétfő óta már tudjuk például (ha nem is feltétlenül ebben a sorrendben történt), hogy a mulatós videót azóta letiltották, majd visszarakták, de a hunyorgó Habonyt sikerült kiretusálni róla, hogy a Jobbik feljelentést tett a NAV-nál és Bercike is elmagyarázta az ügyet a gyengén értőknek: “ahhoz nincs közünk, ki hogyan tölti a szabadidejét.” Persze, ez valóban így van, kivéve, amikor nem fordítva van. Vagyis amikor mi érdeklődnénk, akkor van a kussoltatás. De kérdezem én: ha amúgy sincs közünk hozzá, ellenben minden rendben van ezzel a féreggel, akkor miért kellett eltávolíttatni a videót? (Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a Heart saját felindulásból meg akarta védeni, ami még menthető nem közszereplő Árpád jó hírnevéből?) Vagy miért kellett kiradírozni róla a csávót, és úgy visszarakni? Vajon legközelebb a világhálót is legkapcsoltatják, amikor a cigarettafüsttől és meghatottságtól pislogó Habony belelóg a képbe a földgolyó valamely szegletéből?

Bár sokan leírták, nem fölösleges újra szóvá tenni: ahhoz valóban semmi közöm, hogy ki mint tölti a szabadidejét, de egy olyan ember esetében, akinek nincs hivatalos jövedelme, nincs rajta soha semmilyen fizetési listán, miközben ingyen ad tanácsokat a Fidesznek (=kormánypártnak) nem ártana tudni, mi a gyászból telik neki ilyen életvitelre. Nem mintha úgy egyébként örülni lehetne annak, hogy egy papíron nem létező szellem látja el tanácsokkal a magyar kormányt. De ha már így alakult.

Nem lenne hozzá közöm, és nem is érdekelne, hogy ezen a szórakozóhelyen egy vacsora 45 ezertől kezdődik, vagy hogy ennek hányszorosába kerül egy luxuskurva kényeztetése. Ha jól emlékszem, egy közmunkás bére nem sokkal több annál, amit nem közszereplő Habony le bír gyűrni a torkán egy lendületből, de ez utóbbi általában legalább a belét is kidolgozza ezért az éhbérnyi összegért. És akkor itt van ez az emberszerű lény, aki definicionálisan az ország leggazdagabb munkanélkülije, aki szimbolikus tanácsadói pozíciót kap soha meg nem magyarázott okokból, aki titokzatos és megkérdőjelezhető előéletének köszönhetően felmerül a vitrinben, azóta is ott van, és nekünk semmi közünk hozzá, hogy szabadidejében mit művel, mennyiből?

Habony Árpád ibizai mulatozása közel egy hét távlatából sem gumicsont, amin a kizárólag a balliberális sajtó elcsámcsoghat, miközben ártalmatlan szóra sem érdemesség. A tisztelt konzervatív-kőkeresztény emberektől kérdezném: vajon milyen miniszterelnök, és milyen kormány áll ennek az országnak az élén (jó, tudjuk, hogy milyen) mennyire alkalmas és megbízható társaság az, amely ilyen alakoktól kér tanácsot?  Esetleg lemaradtam valamiről, és tényleg egy banánköztársaságban élünk itt a huzatos Kárpát-medencében, ahol az ország vezetői környezetében – munkaköri leírásukból következően – esetenként szétcsúszott fejű, korrupcióval összefüggésbe hozható, kétes hírnevű alakok lézenghetnek? Úgy értem, tényleg kötelezően ilyeneknek kell lézengeniük?

Nem tudom máshol hogy van ez, de ahhoz, hogy valaki tanácsokat adhasson egy ország miniszterelnökének, vagy a kormány bármely tagjának, ahhoz nem árt, ha betekintést nyer a döntéseket előkészítő iratokba, kutatásokba, esetenként titkosított, hírszerzési anyagokba. Gondolom én. Hogy ez másként nem igazán elképzelhető. Ha meg belelát, ha egy ilyen ember belelát, akkor az majdhogynem nemzetbiztonsági kockázatot jelent, az kurvára nem lehet magánember sem Ibizán, sem Washington lépcsőin ülve, sem valamely londoni gyorsétteremben kilogó seggel, hátat fordítva az országnak.

Ha meg Habony Árpád nem lát bele ezekbe az iratokba és úgy ad tanácsokat magánemberként, az mindent elmond ennek a kormánynak az elmeállapotáról, szakmaiságáról, és ennek az országnak a szomorú jelenéről-jövőjéről.  Nem tudom eldönteni, melyik a rosszabb.

Ezen a ponton már Orbán Viktort kérdezem, nem mintha nem szarná le a fejemet: rendben van az, hogy egy Ibizán magát szemhunyorgásosra szórakozó, nyugdíjasokat átjárón felrugó, sajtó elöl sértődötten és feldúltan menekülő kendós ex-koronaőr ad hobbi tanácsokat, amelyek az ország mindenfélefajta jelenét-jövőjét befolyásolják? Nem értettem a maga idején, és most sem értem, miért nem lehet semmi közünk ahhoz, hogy ennek a fontos emberek körül sündörgő kalandornak egyáltalán megvan-e az intellektusa, és a szakmai felkészültsége ahhoz, hogy bármilyen tanácsokat adhasson a magyar kormánynak? Vagy az is lehet, hogy teljesen más okból tartják olyan közel magukhoz, és óvják a magánéletét, mint a hímes tojást?

Félreértés ne essék: nem irigylem Habonyt azért, mert törvényes jövedelem hiányában is olyan luxuséletre telik, amilyenre nekem sosem fog. Dühít ellenben, hogy ez a pojáca ráadásul pontosan abban a liberális nyugati, hanyatló életformában mulatja homályosra a tekintét, zabál, vedel és istentelenkedik, amelyet az Orbán-kormány tűzön-vizen át meg akar gyűlöltetni a magyar néppel. Álszent népnek meg köztudottan nincs hazája. Vagy ha van, az olyan is.

Dühít, hogy ennek az országnak a jelenkori történelmét az ilyen nagy becsben tartott senkiházi Árpik (máskor Tónik, Janik, Petik, Lajik, Bercik) írják, akik csak azért nem röhögnek bele az arcunkba, mert – mint a fenti ábra is mutatja – a jóléttől nem látnak el a szomszédos asztalnál magát riszáló konzumhölgyig sem. A ti pénzetekből. A mi pénzünkből. Megérdemeljük? Meg.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.