Egy új médiakísérlet szín- és hitvallása

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Tisztelt Olvasó! Ez itt egy ló, írhatnám a Republic együttes egyik slágerének szövegére rázendítve. Csakhogy nem ló ez itten egyáltalán se… És úgy döntöttem, hogy rázendíteni sem fogok. Ez itt egy hírportál. Amely – mint a fenti ábra is mutatja, vagy nem mutatja – a kolozsvári szalonna köré szerveződik. Mivel mindennek valami köré szerveződnie kell. Szerintem. Erről majd később és másutt is.

Az úgy volt, hogy körülbelül másfél hónappal ezelőtt derült ki számomra: bár a belefektetett idő nagy részében embert próbáló erőfeszítésembe került életben tartani (az 1 fős szerkesztőség nem szerkesztőség, ugyebár?) végül is – úgy tűnik – megadta magát a kolozsvaros.ro projekt, amelynek homlokára a kezdeményezők az Erdély első önmegvalósító mikroblogja címet ragasztották. Az olvasottsági versenyben valóban kiemelkedő eredményeket magáénak tudó híroldal felelős kiadója számomra félig rejtélyes, félig majdnem érthető okokból feladta azt, hogy sikeres és maradandó vállalkozássá alakítsa az elképzelést. Amely ennek ellenére – dícséretére legyen mondva – nem túl hosszúra nyúlt vergődése során azért közösséget is formált. Ilyet, olyat, amolyat, valamilyet.

Egyáltalán nem a szennyes teregetésének ideje ez, annyi a lényeg, hogy a megújulásra való tekintettel állítólag eladásra belengetett oldalt annak tulajdonosa valamiért nem kötötte az orromra, és nem is mutatott hajlandóságot semmilyen idevágó tárgyalásra, noha igen szívesen vállaltam volna a portál további működtetését. Saját elképzeléseimmel, szűkös, de legalább saját forrásokból, a pozitív visszajelzésekből és a jogos kritikákból tanulva. Döntését tiszteletben tartottam, de másfél éves komoly és kevésbé komoly, személyes és kollektív eredmények, kudarcok, sikerélmények után arra jutottam: bár a kolozsvaros.ro beláthatatlan időre, vagy örökre (?) lehúzta a rolót, az így keletkezett pici kis rést nem kellene betöltetlenül hagyni. Nem csupán a rés miatt, hanem önbecsülési okokból. Valamivel, ami teljesen más, de a korábbi és jelenlegi szerkesztő személye miatt mégis valamennyire azonos lesz azzal, ami volt. Ez az egy dolog marad, minden más változik.

Ezért mától ezen az oldalon a Kolozsvári Szalonna és Hírportál című médiakísérlet indul útjára. Előre és hangosan leszögezném: ebbe sem Soros Györgynek sem semmilyen előjelű politikai és egyéb érdekcsoportnak vagy háttérhatalomnak nem volt, nincs és nem lesz beleszólása. Úgy gondolom, inkább szomorú, általános és sajnálatos, mint szükségszerű jelenség a(z erdélyi, kárpát-medencei magyar) média különféle érdekeltségű tenyerek általi táplálása és e tenyerekből való táplálkozása. Úgyhogy néhány vállalkozó kedvű társammal most belevágok valamibe, aminek semmilyen más önmagán túlmutató célja nincs (van azért!), mint megcáfolni azt a lehajtott fejű bizonyosságot, hogy újságot írni csak úgy lehet, ha benne van a politika pénze, és megannyi, ezzel a pénzzel összefüggő elvárása.

Senkit nem bátorítok arra, hogy innen MINDENRŐL tájékozódni akarjon, hiszen ennek teljesen objektív akadályai vannak: kevesen vagyunk, ezért egyáltalán nem leszünk jelen sem a huzatos Kárpát-medence, sem a nagyvilág jelentős és kevésbé jelentős eseményeinek zömén. A pártközpontból megrendelésre készült, alákérdezős interjúkat, az előregyártott, sablonos dícshimnuszokat, vagy a Z kategóriás bulvársztorikat sem feltétlenül itt érdemes keresni. Cserébe valamiféle közös együttgondolkodásra alkalmas fórumot kívánunk teremteni a Kárpát-medencében és szerte a nagy világban élő magyar közösség(ek) számára.

Legyen ennek a közösségnek a vonatkoztatási pontja a gondolkodásra bizonyítottan nem káros kolozsvári szalonnával is fémjelezhető kincses város, Erdély, de főleg mindaz, ami Sepsiszentgyörgytől Pozsonyig, Budapesttől Ungvárig, Magyarkanizsától Londonig, Münchenig, New Yorkig összeköthet, és egyaránt érdekelhet minket. Úgy értem, minket, magyarokat, akik sokfélék vagyunk, másként gondolkodók, anyaországiak, határon túliak, diaszpórában élők, de valahogyan mégis összetartozunk. Fontosabb az, hogy összetartozunk, mint az, hogy egymás politikai és egyéb meggyőződéseit patikamérlegre helyezve, előítéletektől elvakultan kétségbe vonjuk egymás identitását és véleményeinek létjogosultságát.

Sokan másoktól eltérően, a hírekről beszámolni szeretnénk, és nem azokat gyártani kívánjuk. Szóvá teszünk mindent, ami zavar, aminek örülünk, ami értékrendszerünket valamilyen módon ingerküszöbön rúgja, ami aggaszt, ami meghat, amiről szerintünk érdemes tudniuk azoknak, akik a lehetőségek szerint objektív, független tájékoztatásra vágynak. Hisszük, hogy Olvasóink felnőtt emberek, akik el tudják dönteni, miként gondolkodjanak a világról anélkül is, hogy bármilyen előjelű propaganda a szájukba rágná a gondolnivalót. Elég is az ömlengésből, csapjunk bele!

A ló meg itt van: