NEHAZUGGY

Az sem segítene rajta, ha újjászületne

Verőfényt, bort, búzát és sok világosságot a szellemi és morális nyomorban! Szombat van, de remélem, senki nem vetemedett arra, hogy valami tenger felé vegye az irányt. Még akkor sem, ha

a magyar ember az olyan, hogy ha nem látja legalább évente egyszer a tengert, akkor úgy érzi, hogy börtönben van. (…) Ez egy nagyon erős érzés a magyarok szívében, de lehet, hogy most inkább a Balatont érdemes választani.

Ennek a súlyos tudásnak a magamba szívásáért tegnap nem volt érdemes felkelnem – meg mindenki másra is érvényes ez, aki örömmel le tudott volna mondani az élményről -, amikor a legbátrabb 133 magyar legbátrabbja hagyományos, rendes, soros pénteki igehirdetését tartja a 100 milliárdos közmédiában. Az a helyzet, hogy a többi maradandó agykárosodást okozó súlyos állítása mellett ez tűnt a legocsmányabbnak, úgyhogy csak közhelynek tűnő, de nyomdafestéket alig-alig tűrő evidencia jutott eszembe. A magyar emberről, de főleg minden magyar emberek legnagyobb politikai elvetemüléséről. A börtönnel összefüggésben. Is.

Aki sajnálatos módon arról nem ejtett szót, hogy az olyan magyar emberekkel mi van, akiknek a köztulajdonból magántulajdonba került Balaton partjának elérése is kihívást jelent. Nem évente legalább egyszer, bazmeg, hanem egész életük során. Akiknek nem az a kérdés, hogy a Balatont választják, hanem a meleg étel, a villanyszámla és a gyógyszer között próbálnak egyensúlyozni és értelmesen választani. Szerintem ha egyszer majd a sok magyar ember olyan magyar embert választ a nyakára miniszterelnöknek (jó, tudom, nem választunk miniszterelnököt technikailag, de a lényeg a lényeg), aki nem akarja állandóan megvédeni és megmondani, hogy ő, a magyar ember, valójában milyen, és mi van az ő szívében, akkor szerintem sokkal kevesebb magyar ember fogja magát börtönben érezni, ellenben sokkal több magyar ember fogja látni a tengert. Ha nem is minden évben.

Egyelőre viszont úgy néz ki, hogy a küldetéstudatos bátor ember, aki tizenegyedik éve demokratikusan rá van szabadulva az ország nyakára, és nem is hajlandó belátható időn belül onnan eltakarodni, nem abban érdekelt, hogy a magyar emberek minél nagyobb számban kiszabaduljanak a börtönükből, és ne a nemzeti együttharácsolási rendszer mesterségesen felhizlalt oligarcháiért, hanem a saját boldogulásukért húzzák az igát. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon rendben van-e minden annak az embernek az agyával, aki az önkormányzatokat sújtó költségvetési elvonások és a magyar önkormányzatiság baltával szétverése, no meg az állampárti propagandaüzemegység 100 milliárdos költségvetési támogatása mellett Pécs másodosztályú csapatának új futballstadiont építtet? Nem tudom, normális-e az ilyen ember, vagy csak egy cinikus erkölcsi selejt, akin már az sem segítene, ha újjászületne?

Ha csak a fele igaz annak, aminek nagy valószínűséggel az egésze igaz, hogy tudniillik minden idők politikai elvetemülése akkor hajlandó abbahagyni Budapest és a Karácsony Gergely masszív, leplezetlen szívatását, ha a főpolgármester garanciát ad arra, hogy nem indul 2022-ben az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként, akkor is kiábrándító, hova süllyedt és züllött a felcsúti trágyában gyökerező magyar közélet és demokrácia és minden, ami ezzel kapcsolatos. Egészen elképesztő, hogy egy ilyen felvetés egyáltalán felmerülhet, és hogy vannak olyanok, akik ennek hangot is adnak. Pedig Karácsony szerint felmerült, nem egyszer, rengeteg alkalommal, idézem:

128-szor megüzenték nekem különböző fideszes csiripelők […], fürkészek és portyázók, hogy vonuljak ki a belpolitikából, mondjam azt, hogy én nem akarok indulni a választáson, és akkor minden rendben lesz. […] A feltételezés, hogy ezen múlik egy város jövője, az abszurd. Én egyébként, és ezt elmondtam nagyon sokszor, csak senki nem hiszi el – úgy látszik – azon az oldalon, ahol várják ezeket a füstjeleket: rendkívül meg vagyok tisztelve azzal, hogy Budapest főpolgármestere vagyok, nekem nincsenek ambícióim. 

Nagyon vicces lehetne, ha nem volna aggasztó, hogy milyen legalja salakanyag kormányozza az országot Orbán Viktor alakjában. Mielőtt bárki félreértené: ez nem értékítélet, hanem sorolom a tényeket. Tavaly október 13-a előtt, amikor a Nézőpont Intézet még 10%-os előnyt mért Tarlós István bácsinak a főpolgármesteri székért folyó küzdelemben, erkölcsileg árvízkárosult miniszterelnök úrelvtárs becsörtetett a rádiójába, hogy elmondja, milyen szerencsétlen ez a Karácsony, csetlik-botlik, lassan megsajnálja. Aztán idén, május közepén, amikor teljhatalommal kormányzott őfényessége a járványügyi veszélyhelyzet örvén, szintén becsörtetett az elfideszesített közrádióba és azon gúnyolódott, hogy vannak a Tarlós-féle gyakorlati emberek és vannak a Karácsony-féle elméleti emberek, akiktől a kipcsak jóisten őrizzen meg mindenkit, pláne ha egy ilyen benősül a családba. Akkor szerelheti az ember helyettük a bútort, és örülhet, hogy a disznóvágáson legalább nincsenek láb alatt, mert szart se értenek ezek semmihez. Aztán most hétfőn, amikor számára véget ért a tavaszi vadászszezon, a parlamentben még egyszer leszögezte a tutit Mekk mester ügyben: A Lánchíd felújításához nem a pénz hiányzik, hanem a szakértelem. Mekk mesterekkel nehéz! Aztán még a biztonság kedvéért a Hollik nevű hasbeszélő gépezetet megbízta, hogy mondjon egy nagyot: a kormány átveszi a Lánchíd felújítását, ha a főváros vezetése sokáig „szerencsétlenkedik”.

Mindehhez képest most mi derül ki? Orbán Viktor egy szerencsétlen, csetlő, botló, egy szaros bútort összeszerelni nem képes, a disznóvágás nevű férfimunkához sem konyító Mekk mestert zsarolgat a nyomoronc katonáival üzengetve, hogy ha nem ő lesz 2022-ben az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, akkor hajlandó emberszámba venni a budapestieket azzal, hogy letesz a főpolgármesterük szívatásáról. Érti ezt valaki? Érti hát. Bár minden hatalom, minden pénz, meg egy rakás valóságot hajlító szennykanális a kezében van, és minden eszköz adott ahhoz, hogy megtartsa a hatalmát, hogy 2022-ben is ő legyen a kakas a szemétdombon, ez sem elég. Semmi nem elég. Neki garanciák kell neki, hogy a csetlő, botló szerencsétlen nem indul ellene a soron következő választáson. Hát ez legalább akkora „vaskos önleleplezés”, mint a bármire kapható, Hollik nevű kesztyűbáb ostoba fenyegetését Lánchíd-ügyben. Amely kormányzati szándékból – amint Karácsony Gergely is rámutatott – két dolog derül ki, egyik sem vet jó fényt minden idők legdörzsöltebb politikai szélhámosára. Az egyik, hogy lófaszt sem sürgős a kormánynak, vagyis neki a felújítás, hiszen ha átvennék a hidat, akkor a közbeszerzést leghamarabb fél év múlva tudnák kiírni. A másik, hogy ezek szerint pénz is van a munkálatokra, nem csak az a 6 milliárd, amit a kormányzat a fővárosnak ígért.

Körbeértünk megint, pedig szombat van, és nem ragaszkodtam volna ahhoz, hogy ilyen kiábrándításokkal fárasszam az olvasókat, pedig a Varga-féle 2021-es költségvetésről még nem is szóltam, de ami késik, az jön. Megyek is, csak még egy kérdésem van: miért titkolja a külügyminisztérium azt a minden magyart jogosan érdeklő információt (meg egy rakás egyéb információt), hogy milyen lélegeztetőgépekből vettek 10 ezer darabot, átlagban 19 millió forintért? Ha már így összefogtak a magyar adófizetők pénzén és ilyen jól megvédték a magyar embereket, és milyen szerencse, hogy nem az ellenzék volt kormányon e vérzivataros időkben, mert akkor már mind meghaltunk volna, a toporzékolásügyi száguldó teremfutballista miért titkolózik?

És még valami: azt mi a szent szar indokolja, hogy Magyarország kibervédelmi elemzőközpontot alakítson ki Ugandában? Ugandában majdnem annyi pénzt elégetni (5 milliárd), mint amennyit a Lánchídra hajlandóak adni, nem beteg egy kicsit nagyon? De. Köszönöm a figyelmet, már itt sem vagyok. Jó hétvégét!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább