NEHAZUGGY

Dömötör Csaba, aki már akkor is egy senki volt, amikor Gyurcsány nevét már ismerte az ország

Forgács Erzsébet | 2016. November 28, Hétfő | 16:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gyűlik az országnak házában a politikai elit. Vagyis hát ami nálunk annak minősül, de legalábbis szeretik ezt gondolni önmagukról. A fiatal demokraták már régen nem fiatalok és talán soha nem voltak demokraták, a keresztények és demokraták meg fiatalok sem voltak soha, így ránézésre. Kínomban néha már abban reménykedem, hogy majdcsak kipusztulnak csoportosan és akkor jönnek az okos, bátor fiatalok, de nem. A Dömötör Csabák jönnek. Mindenféle néven.

Kinevelődött egy olyan politikai élősködő réteg, amelyik eleve azt tűzte ki életcéljának, hogy a mindenféle felelősségvállalás nélkül, a törvények felett állva, mentelmi jogba takarózva, számonkérhetetlenül és lehetőleg zsíros üzletekkel körbedúcolva fogja leélni az életét. A mi nyakunkon, de az csak természetes. Nem volt sokkal jobb az előző garnitúra sem, de azért mégis. Volt valami minimális tisztelet a másik iránt, volt valami halványan emberi bennük.

Az új eresztés már túl van minden normán és határon, a kritikátlan szervilizmus a kormánypárt irányába éppen olyan természetes dolog, mint a cinikus pofátlanság, a sötét ostobaság és a gátlástalanság.

Magyarország elméletileg többpárti demokrácia. Gyakorlatilag nem, de elméletileg igen. Ugyancsak elméletileg a paralamenti pártok mindegyike legálisan működik. Maradva a soha, sehol, semmit nem jelentő elméleti párhuzamos valóságnál, a parlamenti pártok törvény által biztosított joga az országházban kérdezni, felszólalni, számonkérni, kritizálni.

Ezt tette a Jobbik nevében Mirkóczki Ádám. Számon kérte a kormányt, hogy miért ragaszkodik a letelepedési kötvényhez. És ezen a ponton jelentem be, hogy soha az életben nem szándékoztam védelmembe venni sem a Jobbikot, sem Gyurcsányt, sem az MSZP-t, azonban a kormánypárt és annak rendelésre kitenyésztett nyálgépei olyan mélységekbe rántják ezt a szerencsétlen, jobb sorsra érdemes országot, hogy képtelen vagyok szó nélkül hagyni.

Mirkóczki Ádám kérdésére a Fidesz legújabb kengyelfutója, Dömötör Csaba hörgött egy gusztustalant. Ilyeneket:

A Jobbik egy bandába került Gyurcsány Ferenccel, aki szintén támogatja a kvótát.

Egy igazán veszélyes letelepedés van, a Jobbik letelepedése a baloldalon.

Miközben nem kedvelem sem a Jobbikot, sem Gyurcsány Ferencet, álljunk már meg egy keresetlen gondolatmenetre! Ki a büdös franc ez a Dömötör Csaba azon kívül, hogy senki? Egy kis takony, aki 23 éves kora óta abból él, hogy a politikába próbálja berágni magát. Aki a büdös életben semmit le nem tett az asztalra sem emberként, sem szakemberként, sem sehogy. Mert mi van akkor, ha a Jobbik belép Gyurcsány Ferencbe, vagy Gyurcsány Ferenc belép a Jobbikba, ha összeházasodnak és gyerekük születik? Akkor mi van?

Törvénytelen baloldalinak lenni? Törvénytelen jobbikosnak lenni? A magyar törvények, még a Fidesz agyba-főbe barkácsolt alaptákolmánya is biztosítja mindenkinek azt a jogát, hogy olyan nézeteket valljon, amilyeneket csak akar. Mi joga van egy Dömötör Csabának, akiről a jó édes anyukáján kívül senki nem tudja, hogy kicsoda, beleugatni bárkinek az akármilyen oldalába?

Ki ez a figura azon kívül, hogy a mindenki adójából – köztük a baloldali érzelmű emberek adójából – farigcsál magának karriert és biztos jövőt. Miféle gerinctelen, aljas, a saját törvényeit is leköpő kormány, annak bármelyik tagja – a miniszterek elnökétől a senkiházi Dömötör Csabáig – veszi magának a bátorságot, hogy a hozzá intézett kérdésekre ne válaszoljon, viszont habzó szájjal mocskolódjon?

Törvénytelen a baloldal megléte? Nem? Akkor miről beszélünk? Beszéljünk inkább Dömötör Csabáról. Meg Szijjártóról és a többi, bármilyen hasznos tevékenységre alkalmatlan, túlfizetett, alulképzett, nagypofájú semmirekellőről. Beszéljünk a kormány korrupciós ügyeiről. Orbán Viktor családjának vagyonáról. Beszéljünk Orbán Ráhel bahreini tárgyalásáról. Rogán Antal viselt dolgairól. Beszéljünk Orbán szomszédjáról, a veje hihetetlen üzleti sikereiről. Beszéljünk Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor barátságáról.

Egyszerűen gyomorforgató az a korlátolt, sötét tahó viselkedés, amit a kormánypárt bármelyik tagja meg merészel engedni magának napról napra, az ország házában és bárhol máshol. Egy Dömötör Csaba, aki már akkor is egy senki volt, amikor Gyurcsány nevét már ismerte az ország és aki még akkor is egy senki lesz, amikor Gyurcsány nevét még mindig ismerni fogja egy ország.

És tök mindegy, hogy személy szerint én mennyire nem kedvelem Gyurcsányt, a Jobbikot, a DK-t, az MSZP-t, akkor is kikérem magamnak és marhára elegem van ebből, amit a kormánypárt évek óta tesz ebben az országban és ezzel az országgal. Remélem, az összes ellenzéki párt egy emberként feljelentést tesz Dömötör és az összes hasonló uborkafa-lakó ellen. Nem önamaguk miatt, hanem azokért az emberekért, akik a szavazatukkal bejuttatták őket a parlamentbe. Mert egyszer véget kell ennek vetni, mielőtt csak Dömötör Csabák fognak ülni a parlamenti padsorokban. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!