NEHAZUGGY

Mert a kicsi Viktort szerető szülei seprűnyéllel verték, ha nem aranyszálas selyemtapéták között múlatta az időt

Tamás Róbert | 2016. November 25, Péntek | 15:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy látszik, ez az Orbán Viktor nevű ember napja. Nincs az országban olyan közpénzből független, kormánytól egyáltalán nem független információs szemétdomb, amelynek a csúcsára ki ne tűzték voltna az évszázad, az évezred egyszersmind az emberiség történetének legnagyobb hírét: Trump beszélt Orbánnal. Beszarok. Örömömben.

Mai hír az is, hogy az Orbán nevű nem ám meszelt falak közé költözik a Várba – ezen a ponton jön Lázár János és a híresen cinikus mosolyával kijelenti, hogy a félisten sehová sem költözik, mert a Cinege utcában igen jól érzi magát (szerencse, hogy azt is mi fizethetjük) -, hanem aranyszállal és selyemmel átszőtt tapéták közé. Állítólag 362 millió forintunkba fog kerülni az, hogy 3,3 millió magyar miniszterelnöke a kurvadrága selyemtapétával harmonizáló függönykompozíció (isten bizony így van a közbeszerzési tájékoztatóban), hokedli és lábtartó zsámoly, vagy mi a búbánatos franc közepén trónolva zabálja a marhapörköltet egy szál villával és kézben tartott uborkát harapjon hozzá hersegve.

Mert a kicsi Viktort szerető szülei seprűnyéllel verték, ha nem aranyszálas selyemtapéták között múlatta az időt. Az Orbán nevű ember valójában az angol anyakirálynő, csak még nem merték ezt nekünk elárulni. Amennyiben mégsem, fel nem foghatom, hogy fér rá a pofájára ez a végtelen rongyrázás egy döglődő országban. Azt főleg nem értem, hogy azok, akik rajonganak érte – nem, nem a politikusi teljesítményét tartják nagyra, nem az emberi nagyságát, a szellemi képességeit, a gondolkodásmódját tisztelik -, akik ájultan zuhannak a macskakőre, valahányszor a bálvány böfög egy öblöset, hogyan képesek egyszerre több, a végtelenben sem találkozó párhuzamos valóságot kezelni.

Hogy jön nekik össze az amerikai elnökkel csacsogó Orbán azzal az Orbánnal, aki nemrégiben még üvöltve követelte, hogy Amerika ne ugasson bele a szuverén magyar büszkeségbe? Elmúlt a büszkeség, vagy mi van? De nézzünk egy sokkal triviálisabb példát. Hogy passzol össze a hívek fejében a sokmilliárdos költségen luxusbudoárrá alakított miniszterelnöki sasfészek, a kurvadrága tapéta és ez:

Orbán Viktor/Facebook

Nem zavarna engem az aranyozott selyemtapéta, ha nem lenne olyan idős ember ebben az országban, aki a tulajdon otthonában hal meg azért, mert nincs, aki befűtsön, nincs, aki enni adjon neki. Nem zavarna az sem, ha Orbán kanállal zabálná a ránotthúst, ha nem lenne olyan ember az országban, akinek 22 800 forintból kell vegetálnia, miközben beteg, rokkant és sem dolgozni nem tud, sem kiállni a saját érdekei mellett.

Nem érdekelne, hogy az ország miniszterelnöke nem tud késsel-villával enni, hogy felmosórongyot gyűr a nyakába zabáláshoz, ha mindenki lehetőséget kapna az emberhez méltó életre ebben az országban. És nem lennék annyira elkeseredett, ha az ország népe a teljesítménye, az ország valós állapota alapján ítélné meg a miniszterek elnökének munkáját, nem pedig agyatlan, minden racionalitást nélkülöző módon hevernének a lúdtalpas lábai előtt. Miféle ország az, ahol két óra leforgása alatt 10 ezer ember lájkolta azt a fantasztikus tényt, hogy zabál a főnök? A sem olvasni, sem írni nem annyira tudó hívek valóságos transzba estek és ez az ország jövője szempontjából bőven több, mint elkeserítő.

„Szeretem hogy Miniszterelnokunk be tud ulni egy lakotelepi etterembe,holott megtehetne hogy csak osztalyon feluli helyeken etkezzen .Szamomra ez nagyon szimpatikus, emberi ,tiszteletre melto megnylvanulas.”

Nem lakótelepi étterem, hanem egy Látóképi Csárda nevű vendéglátóhely, ahol tömi magát a félisten.

„Hitetlen, hogy még ma is milyen alázattal, gyermeki tisztasággal ül le egy terített asztalhoz. Semmi úri gőg, semmi felesleges hacacáré. Jó étvágyat Miniszterelnök Úr!”

A gyermeki tisztaságú alázat milliárdokból berendezett irodában tudja csak intézni a korrupciós ügyeit, kedves rajongó.

„Így imádkozom még a mai napig is. Minden napi kenyerünket ad meg nekünk ma. Orbán Viktor megfogadta az Úr szavát, és hasonlóan cselekedett. Ezért van minden rászoruló gyermeknek ingyen étkezés, a hajléktalanoknak szállás, teljes ellátással.”

Az. Pont így van. Boldogok a lelki szegények.

A végére – stílszerűen desszertnek, bár tartok tőle, nem keseredik meg a szájában a falat az imádat tárgyának.

Rogán 700 ezer forintos kurva táskáját a 35 kilós Marika fizeti meg

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!