NEHAZUGGY

Lassan arra sem emlékszik, hogy mit zabált tegnap este

H. Andrea | 2016. November 24, Csütörtök | 9:23

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– Bocsánat, a Klubrádiótól vagyok. Egy gyors kérdés: ki fog egyezni Simicska Lajossal?
– Miről tetszik beszélni?
– Tudja, a G-nap és a társai.
– Miről tetszik beszélni?
– Ki fog egyezni Simicska Lajossal?

Ez a bájos párbeszéd tegnap zajlott a nem baráti média egyik munkatársa és a fényesen zavarodott tekintetű Orbán nevű Viktor között. Már amennyiben párbeszédnek lehet nevezni azt, amikor egy többször megismételt, egyértelműen eldönthető kérdőmondatra végül valamelyik fennforgó, szorgos talpnyaló válaszol: a miniszterelnök úr elfoglalt és békén kellene hagyni.

Az már önmagában is mindenféle rossz érzéseket kelt az emberben, amikor egy állítólagos férfiember a tetszik formulával szól egy másik férfiemberhez (már amennyiben a Klubrádió riportere férfiúi hangon szólalt meg), de a lényeg itt mégiscsak az, hogy a plebejus tajparasztság és az újságírók, politikai ellenfelek magas lóról lesajnálása nem teszi lehetővé az ország még mindig miniszterelnöke számára, hogy egyszer a büdös életben úgy viselkedjen, ahogy az egy 26 éve közpénzből hízó szolgától elvárható.

Az persze nyilvánvaló, hogy a kormánypárt soraiban nem tegnap ütötte fel a fejét a szelektív amnézia nevű betegség, amely konstansan megakadályozza az uraságokat abban, hogy akár tegnapi történésekre visszaemlékezzenek. A mímelt értetlenkedés ezúttal is vérlázító, még akkor is, ha ennek különféle variációit büszkén röhögve olykor a parlament falai között is elő szokta adni, tehát hozzá vagyunk szokva:

Orbán szellemi állapota akkor is elkeserítő, ha a gyógyszerek mellékhatásai jelentkeznek a viselkedésében, de akkor is, ha tudatosan játssza az emlékezetkiesésben szenvedő gecit.

Félelmetes, egyben frusztráló hozadéka ennek a visszatérő demenciának, hogy teljesen bevett szokássá és elfogadottá vált. Az ember teljesen azonosult azzal a téveszmével, hogy neki az a dolga, hogy szívassa a politikai ellenfeleit, süketnek és értetlennek tettesse magát, hogy az újságírókat hülyének nézze és ne válaszoljon azokra a kérdésekre, amelyek a nyilvánosságot tájékoztatására irányulnak.

Nincs olyan ország Európában, ahol egy miniszterelnök évek óta úgy kormányoz, hogy sikerrel kerüli a nyilvánosságot, hogy csak a gondosan szelektált barnanyelvű mikrofonállványoknak tart kiselőadást, hogy a kétharmados dübörgés ellenére nem áll ki nyilvános vitákra, nem lehet tőle kérdezni, mert testőrök gyűrűjében sunnyog el a média munkatársai elől. Ha nincs elérhető közelségben egy függyöny, vagy ha nincs kéznél egy bármire bevethető Kósa Lajos, akit pajzsként előre lehet tolni, akkor menekül, bujkál, eltűnik a balfenéken.

Nem normális, hogy egy ország miniszterelnökét saját emberei védik a nyilvánosságtól, és ha véletlenül mégis becsúszik egy-egy kényelmetlen kérdés, akkor a fentihez hasonló gyökér reakció a válasz. Itt már megint nem arról van szó, hogy a fényességes isten magánéletében vájkáltak, és egy nem közszereplő gyerekkori barátjáról kérdezték, akivel együtt rúgta a bőrt a faluszéli putri árnyékában.

Az Orbán-Simicska-féle évtizedes haverság minden következményét ez a búval bélelt ország szívta meg. Azt, hogy két gerinctelen iszapbirkózó a nép feje fölött pofozza egymást második éve. Miután örökkévalóságnak tűnő évtizedek alatt szó szerint kifosztották a hazát. Miután a két, minden hájjal megkent, egykor fiatal demokrata (akik közül az egyik – S – mindannyiuknál okosabb volt mindig is) saját tulajdonú homokozójának tekintette ezt az országot, miután a Lajos keze vállig benne van az Orbán-apuka bányához jutásában a Fidesz székház eladásának köszönhetően, az egyélőisten nem emlékszik S-re. Aki nélkül ez a feneketlen korrupt pöcegödör nem jöhetett volna létre mai csillogásában, akivel közös oldalon állva húzták lefele a bőrt mindenről és mindenkiről úgy, hogy az ő pofájukról egyetlen réteg nem jött le közben.

Nos, írjuk le ezredszer is, mert soha nem lehet elégszer. Simicska Lajos – a Miről tetszik beszélni? süketek párbeszédének tárgya – az az ember, aki megalapozta a vagyontalan, velejéig korrupt Orbán nevű Viktor egész családjának jelenlegi, szánalmas vagyonnyilatkozatokban fel nem tüntetett brutális vagyonának darabkáit. Teljesen életszerű, hogy – mivel a hála nem politikai kategória – a mindent elsöprő amnézia feledtette ezt a tényállást. Azt, hogy Magyarország ma azért fuldoklik a korrupcióban, az elszabadult, gátlástalan ámokfutásban, mert Simicska Lajos valamennyi kollégumi szobatárs legokosabbika volt.

Aki nélkül ennek az országnak a szemétdombján ma nem minden idők legkorruptabb maffiája lenne a kakas. Az Orbán nevű pedig egyszerűen nem emlékszik. Nem érti, és különben is bokros teendői szisztematikusan megakadályozzák abban, hogy legalább egyszer legyen férfi, és álljon bele. A sudribunkó, aki világ életében úgy cserélgette az elveit, ahogyan az aktuális széljárás szerint az a legkifizetődőbb volt, az egykori nagymellényű liberális, aki ma kényszeresen üldözi, megveti és démonizálja a liberálisokat, meg van győződve róla, hogy soha nem fog kelleni szembenéznie a legnagyobb pusztítással, amit S-el vállvetve ebben az országban véghezvittek.

Ráfér a pofájára, hogy ne értse, hogy a függöny mögé bújva, esetleg testőrök és túlmozgásos, szervilis udvari talpnyalók háta mögül elslisszolva ússza meg a hozzá intézett kérdésekre adandó válaszokat. Márpedig a szolgának előbb-utóbb rá kell döbbennie arra, hogy 26 évet nem lehet szereptévesztésben, amnéziára hivatkozva, következmények nélkül megúszni. A szolgának az a dolga, hogy szolgáljon és válaszoljon. Ha kérdeznek tőle, akkor nem az a dolga, hogy visszakérdezzen, ha a múlt és a jelen kínzóan kínos témái kerülnek elő.

Ellenkező esetben nemcsak hogy méltatlan (persze, nem tegnap óta) a betöltött pozíciójára, hanem alkalmatlan is. Lassan arra sem emlékszik, hogy mit zabált tegnap este vacsorára. Az idő múlásával egyre nő a felelőssége azoknak, akik pontosan ismerik az orvosi diagnózist, de titkolják azt a nyilvánosság elől. Akinek harminc év lazán kiesik az emlékezetéből, az ne vezessen egy országot. Már most is késő lenne az alkalmatlanná vált szemetet elsöpörni. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!