Kósa Lajos – egyemmegaszívét – amolyan univerzális zseni lett mostanság. Mindenfélét bejelent, kijelent, tájékoztat. És nem ám olyan doorstep-stílben, mint nemrégen, hanem mint egy komoly felnőtt. Leírják neki és vagy felolvassa, vagy – igen, hiába röhögsz, képes rá – megtanulja fejből. És mondja és mondja és mondja.
Most éppen a béremelést lelkendezte el, de miután nem létezik egy fideszkormányos hír sem ekézés és visszamutogatós halandzsa nélkül, most sem maradt ki a szavalatból a hétéve-elmútnyócév.
„A képviselő aláhúzta, a béremelési csomag Magyarország versenyképességét szolgálja, segít a magyar munkaerő megtartásában, és abban, hogy megkezdjük a bérfelzárkózást. Kósa Lajos hangsúlyozta, a béremelések annak köszönhetőek, hogy a magyarok 2010-től egy szétvert, szétzüllesztett országból hat év alatt egy csodát csináltak”. (fidesz.hu)
Azt, Lajos, azt. Egy csodát. Egy tündérmese-országot. A magyar emberek, de abból is csak az a 3,3 millió, amiből 1,6 millió fideszes és 98 százalék. Mármint 98 százalékuk nyugdíjas. Egy valóságos csoda, ami ebben az országban történik, komolyan mondom. Itt már mindenki gyűlöl mindenkit, de nem ám olyan sunyigeci polkorrekt-módon, hanem rendesen. Velőből.
Tiszta szerencse, hogy azért vagytok egy páran ügyes üzletemberek, akiknek bejött az élet, Lali. Hogy nagyon messzire ne is menjünk, például neked is bejött, ugye, kisbogár? Hol tudnál még ilyen karriert csinálni ennyi ésszel? Na, ugyehogy ugye? Mutasson nekem bárki egy országot (persze a közmunkaalapú csodán kívül), ahol egy szarosseggű kis Mitugrász – pláne, hogy nem egy, mert sokan vagytok, hála legyen az égnek – helikopterre pattan, ha Kovács Béla férjhez megy Mucsaröcsögén és Dínomdánom Dönci nyomja a talp alá valót, Mitugrászné pedig nyafog, hogy lemaradnak a nagy-bazdmegről! Ami még nem nagy ügy, de hogy Mitugrász még bele is hazudik kamerába-mikrofonba-kaputelefonba, hogy ő még életében sem látott helikoptert, aztán meg azt hazudja, hogy ő nem is hazudott.
Hát hol lehetne még ezt megtenni úgy, hogy a feldühödött polgár ne csomózza a hazudós miniszterúr farkincáját a propeller véghez? Hát itt, Csodaországban! Itt lehet.
Annyira csodát tettetek ti itt a rendszerváltás óta közös erővel, de főlegpláne mióta egy leselejtezett focista lett a király, hogy az valami beszarás. Mert csak csoda kell ahhoz, hogy az egyszerűagyú kisember amúgy sem túl barázdált agya odáig simuljon, hogy még tapsikoljon is, amikor eladják a lába alól a földet, a feje fölül a tetőt. Hát itt van olyan, aki istenbizonyra elhiszi, hogy egy lúdtalpas-agyú gázszerelő szakmunkás a csoda hét éve alatt fel tud kapaszkodni a szakadt kockaladától a milliárdos jachtig. Saját erőből. Az, bazdmeg.
Valóságos csoda kellett ahhoz is, hogy a seggben kitérdelt inetellektusú Vajna András hazatántorgott parókakészítőből fánk- és filmügyi nagyonbiztossá, valamint kaszinócsászárrá szivarozza fel magát. Aztán ott az orrtisztítók védőszentje, az ösztönös titkos tanácsadó, akin a legdrágább ruha is úgy áll, hogy hirtelen el sem lehet dönteni, jön, megy, vagy betépett. És akkor még nem is beszéltünk a focikirály nájlonotthonkás feleségéről, aki két pofára vásárolja a földeket, miközben az ura ingajáratban vonatozik Svájc és Azerbejdzsán között. Jut is eszembe! Tudsz valamit arról Lalikirály, hogy mennyi termőföld és kastély nincs még a legismertebb 10 pere, vagy putty nevén? Nem tudsz, honnan tudnál? Az nem volt a papírodra írva. Csak az, hogy az egyszerű kisember karácsony előtt kap egy marék szaloncukrot és meg kell simogatni a fejét, megvakargatni a füle tövét. Hadd röfögjön boldogan. Mert jön a választás.
Ügyes vagy Lali, megcsináltad. Most téged imádunk három teljes percig, mert olyan jó ember vagy te. Is. Majd még sokan bejelentik, mert a jóból nekünk, tarparasztoknak soha nem elég. Így a királyság amúgy! Mi örülünk, ti meg majd gondoljatok ránk az ünnepi asztal körül ülve, amikor megszámoljátok, ebben az évben fejenként hány milliárdot nyúztatok le rólunk. Csak annyit kérek – ha lehet – ne röhögjetek túl hangosan. Arra érzékenyek vagyunk. Még a végén felébred a gyerek és megint elkezd nyafogni, hogy éhes.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.