Biztosan emlékeztek még Kiss Laci bácsira, nemzetünk büszkeségére, akiről nemrég kiderült, hogy fiatalkorában többedmagával fiatal lányokat erőszakolt. Az utolsó pillanatig mindent tagadó, aztán az utolsó utáni pillanatban mégis a kegyes lemondás és visszavonulás mellett döntő, félszájjal a nyilvánosság előtt az egyik áldozattól bocsánatot is kérő úszóedző történetének egyáltalán nem mellékszereplője Gyárfás Tamás, minden hájjal megkent üzletember, mindenféle rezsimeket túlélő nettó érdekember és MÚSZ-elnök volt.
Most úgy jön képbe megint, hogy Hosszú Katinka világklasszis úszó Facebook-oldalán közzétett nyílt levelében szólította lemondásra, miután idén januárban már volt egy nyilvános csörtéje Gyárfással, amiről ITT írtam.
A méltatlan hőzöngéseket megelőzendő: Katinka a működésképtelen, ócska módszerekkel operáló, anyagi érdekek mentén szerveződő úszószövetség ellen emeli fel immár sokadszor a hangját. Mert mióta legutóbb felemelte, semmi nem változott.
„Az, hogy a magyar úszás soha nem élt jobb napokat, egyszerűen nem igaz. Rosszabb lett”
– írja a sportoló, aki szerint a magyar úszásra legártalmasabb tényező maga Gyárfás, akinek le kellene mondania. Ugyanis az általa irányított szövetség nem biztosítja a megfelelő felkészülési körülményeket, ellenben zsarol, ígérget, megfélemlít, a sportolók keserves munkájával sajátjaként dicsekszik, nem az úszásról, és még kevésbé az úszókról szól. Hosszú Katinka nem csak magára és versenyző társaira, hanem azokra a gyerekekre, fiatalokra gondolva állt ki újra a nyilvánosság elé, akik elhivatottan vágnak bele az úszósportba, és akik számára a jelenlegi helyzet nem kínál jövőt.
A MÚSZ terjedelmes-ömlengős, pártközpontok sajtóirodáiban fogant dörgedelmekre emlékeztető közleményében természetesen elutasította a vádakat (egy állítás, egy tagadás és minden megy a maga útján), hosszasan sorolták, mennyi mindent tettek az úszóért. Igen, meg kell a szívnek szakadni, személyesen Gyárfás Tamás intézte el neki, hogy miután hazatért Amerikából a Vasas szerződtesse egyedi nagyságrendű havi fizetésért, valamint autót és biztosítást is kapjon.
Aztán a leggennyesebb személyeskedő stílusban szálltak bele Katinka férjébe is, majd nagylelkűen biztosították, hogy a viták ellenére továbbra is a magyar úszósport egyik főszereplőjének tekintik, csak éppen a kurv*anyját neki. A legszebb rész viszont mégis az, amikor kvázi azzal is megvádolták, hogy a fejébe szállt a dicsőség: „ahogy sokasodtak Hosszú Katinka sikerei, úgy változott meg a sportág szakvezetőivel szembeni viselkedése, holott egyre több eredmény igazolta annak a mondásnak az igazságát, hogy immár lett volna mire szerénynek lennie”. Tessék:
Veretes közhely lenne azt mondani, hogy ami a Magyar Úszó Szövetség berkeiben történik, az kicsiben pontosan ugyanaz, ami az országban is történik. Bármerre, amerre a szem ellát. Ugyanaz a métely zabálja fel a Gyárfás Tamásnak kiszolgáltatott magyar úszósportot, mint ami ezt az egész országot. Falatonként. Közhely, nem közhely, ez van.
Mert mégis ki az a háromszoros olimpiai, ötszörös világ-, és tizenháromszoros Európa-bajnok magyar úszó, aki pályafutása alatt összesen 72 darab érmet (ebből 41 arany!) szerzett Magyarországnak, hogy csak úgy beszólogasson a MÚSZ élén pöffeszkedő keresztapának és lemondásra szólítsa fel? Tényleg van pofája megkérdőjelezni a tévedhetetlenül tökéletes rendszert? Hát milyen kurva alapon? Nem ugyanezt láttuk az erkölcsileg rothadó magyar parlamentben két nappal ezelőtt? De. Kibaszottul, szóról szóra ugyanezt.
Egy körömfeketényi érdemi reagálás nincs mindarra, amit Hosszú Katinka felvetett, de van minden más. Mártírkodás, önfényezés, magas lóról, csuklóból visszavágás, a mi mindent megtettünk – típusú önkritikátlan vagdalkozás. De bezzeg a pénzéhes, telhetetlen, képmutató, akinek a seggét kinyaltuk egyedi nagyságrendű fizetéssel, autóval, biztosítással. És még mindig ő pofázik.
Igen, b*zdmeg, Gyárfás! Még mindig ő. És nyilván nem tűnt fel, de egy árva szót nem szólt a pénzről, ti viszont csak magatokból tudtok kiindulni. Mert miközben a profi teljesít, ti élősködtök és mindent a pénzhez mértek. Aztán ti vagytok megsértődve és mímeltek értetlenkedést, amikor valaki (nem először, sokadszor) szóvá teszi ezt. Hogy letett már annyit az asztalra, van annyira önerőből sikeres, hogy kinyissa a száját ott, ahol mindenki más zsarolható. Mert kötelessége szót emelni. Minden kormányok hű seggnyalójával, a messziről bűzlő mutyikkal, szőnyeg alá sepert disznóságokkal vastagon bélelt, a tenyérbemászó szervilizmusban tocsogó hűbéri, uram-bátyám rendszeretekkel szemben, Gyárfás.
Hogy elmondja, hogy ebben a mocskos fertőben addig vesznek emberszámba, ameddig belesimulsz a tájba, ameddig tudod hol a helyed. Hogy hiába hozol 10 érmet, míg mások csak kettőt, ha közben nem leszegett fejjel, lesütött szemmel hálálkodsz azért, ami valójában jár neked. Hogy ha nem csókolsz kezet, ha nem szállsz bele az oda-vissza szívességek sekélyes világába, hogy pár szarházi jól éljen belőled, akkor magadra vess.
Nem tegnap kezdődött ez az ügy, csak szartatok rá. Hogy a szakmai munka silány minősége, az ocsmány légkör, az infrastruktúra hiánya fényévekkel veti vissza a magyar úszósportot. Titeket nem érdekel, ti megvetitek a saját erejükből, tőletek független és tőletek függetlenül sikeres, a jól bevált ócska rendszert a hatékonyság és teljesítmény hiánya miatt bírálni merészelő sportolókat. El sem tudjátok képzelni, hogy valaki kiáll és bírálja a kiskirályságotokat. Pedig – szemben a szarevő, kisstílű, pitiáner visszavágásotokkal – semmilyen személyes, kizárólagos előnye nem származik abból, hogy kiáll a szakma érdekeiért, leendő uszók jelenéért, jövőjéért.
Ti erre mit csináltok, Gyárfás? A szakmai bírálatot személyes sértésnek veszitek. Mert nektek az a jó sportoló, aki nemcsak, hogy hozza az érmeket, de lehetőleg be is fogja a pofáját. Ez az ember megdolgozott azért, hogy a világ legjobbja legyen, és megteheti, hogy bármikor szóvá tegye velejéig romlott, korrupt rendszeretek tarthatatlanságát. Amelyet pénzszívattyúként működtet és amelyből kényelmesen jól él a Gyárfás Tamás-féle, hajlékony gerincűek hada. Akik egy percet nem dolgoztak ingyen, de van bőr a képükön a sportolók szemére hányni, hogy hazafias kötelességből miért nem vállalnak ingyenreklámot a cégnek. Akik utolsó erejükkel kapaszkodnak a bársonyszékbe inkább, mint hogy férfiasan vállalnák, hogy eltakarodnak, ha a személyük akadályát jelenti a fejlődésnek.
Miközben az a büdös nagy igazság, Gyárfás, hogy Katinkát leszámítva a magyar úszósport messze elmarad fénykorától. Az a sportoló ért el teljesítményt Rióban, aki nem a MÚSZ mindenhatósága alatt készült a világversenyre. Katinka érmei nélkül sehogy nem nézne ki az a dicsőségtábla. Úgyhogy én a helyedben sürgősen befognám a számat, levenném a nagy arcomat és elvonulnék egy csendes sarokba meditálni.
Itt a legnagyobb gond a te sötét, bűzös mentalitásoddal van, amelyet hosszú évek óta ráerőszakolsz az úszósportra. Ahelyett, hogy zsarolással, bomlasztással vádolnád meg újra Magyarország és a világ egyik legjobb sportolóját, és magadból mártírt akarnál csinálni, maradj csendben. Ez Kiss Lászlónak se jött össze, neked sem fog. És bár a te elkotródásoddal a rendszerszintű problémák nem fognak megoldódni, de talán kicsivel közelebb kerülünk a normalitáshoz.
Frissítés1: E sorok írása után közvetlenül Gyárfás kartárs sajtót tájékoztatott. Tanulságosan arcpirító. Nem, nem mond le, nem teheti. Neki feladatai vannak.
Frissítés2: Gyurta Dániel kiállt Hosszú Katinka mellett.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.