Izland parlamentjét szokás általában a világ legrégebbi ilyen intézményének tekinteni: a feljegyzések szerint 930-ban alapították, abszolút nem vészes – első elnöke, ha igaz, márpedig az, mert nemrég olvastam a Zesti Rácok című tudományos-szar/kasztikus folyóiratban, Dózsa László volt, gyorsan hozzáteszem, ezt a tényt fényképek igazolják. Fekete-fehérek, mivel a színes technikát csak 1125-ben találta fel Reykjavíkban Gunnar Kodakolorsson.
De azt is szívesen elmesélném nektek, hogy a szigeten nagyjából száz profi labdarúgó él, közülük 23 volt tagja az idei Európa-bajnokság keretének: a fantasztikus formába lendült csapat, még emlékezhetünk rá, egészen a negyeddöntőig menetelt. Profik, mondom – talán pontosabb úgy, ha azt mondjuk, ki ebben, ki abban, a futballon túl is… a szövetségi kapitány például főállásban fogorvos, a kapus, Halldorsson pedig eredetileg filmrendező, csak két éve hivatásos labdarúgó…
Mind e közben nálunk, a magyar futball zászlóshajójánál, az NB II-ben harcoló Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiánál 22 főállású takarító és 23 karbantartó tevékenykedik. Onnan tudom, hogy épp most 112 alkalmazottnak kértek 50 százalékos fizetéstámogatást (közpénzből, ami, ha jól tudom, egyelőre megőrizte közpénz jellegét, bár ez ügyben szívesen venném Kósa jedi tanítását). Ne feledkezzünk meg a 13 edzőről és egy technikai vezetőről, akiknek 90 százalékos fizetéstámogatást kértek. Orbán nagyúr legkedvesebb csapata e célokra egyelőre beérte 103 millió 478 ezer froncsival – példa értékű szerénység, azt hiszem, erre mondják műveltebb házaknál: amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ha az egyik mocskos, az a másik is – persze ezt nem erre az esetre értettem.
No de ne is térjünk el a tárgytól, arról akarok beszélni, hogy nemrégiben elég tisztességesen megemelték az izlandi képviselők juttatását – a negyvennégy százalékos lift után immár 9000 eurót kapnak a honatyák, akiket azért stafíroztak ki, mert így szeretnék biztosítani számukra a pénzügyi függetlenséget. (A döntést egyébként a Kjararad hozta meg: e testület öt tagból áll, hármat a parlament delegál, egyet a legfelsőbb bíróság, az ötödiket pedig a pénzügyminiszter nevezi ki. Hatáskörébe tartozik a képviselők, a miniszterek és egyes közszolgálati intézmények vezetői javadalmazásának meghatározása.)
Nos, megvolt az emelés: hinné-e valaki, hogy van, akinek még ez se tetszett? Bizony, az államfő, Guðni Jóhannesson egyáltalán nem örült: azt mondta, ő sosem kérte, hogy emeljék meg a fizetését, neki nincs szüksége ilyesmire, így az összeget jótékony célra utalja majd. Ismertem már ilyen magukról megfeledkezett exhibicionistákat: ott van például örök kedvencem, José „Pepe” Mujica, Uruguay volt elnöke, aki elnöki fizetésének tíz százalékát, nagyjából az uruguayi átlagbért volt csupán hajlandó felvenni, a többit jótékony célokra fordította; hasonlóképp járt el anno fizetésével Göncz Árpád köztársasági elnök, aki ráadásul az elnökségének tíz éve alatt kapott ajándékokat árverésre bocsátotta, a befolyt összeget beteg gyerekek gyógyítására adta; és, bizony, hadd vágok csak ököllel a darázsfészekbe, még maga a Magyar Sátán, Gyurcsány is képes volt teljes kormányfői fizetését karitatív célokra utalni. És tudom, szíve szerint így tenne Áder János is, csak nem akarja, hogy Lázár meg Rogán teljesen hülyének nézze.
Nézés, jut eszembe: nézzétek el nekem, ha azt érzem, a végére muszáj öt mondatot megosztanom veletek az előbb már megidézett Mujica prezidentótól – szerintem mindennél többet mesél. Íme: „Nem azok ellen az emberek ellen vagyok, akiknek sok pénzük van, akik megőrülnek a pénzért. De a politikában ezt külön kell választani. Ki kell zavarnunk a pénzt szerető embereket a politikából, mert veszélyt jelentenek ott. A pénzt imádó emberek szenteljék magukat az iparnak, a kereskedelemnek, hogy megsokszorozhassák a vagyonukat. De a politika az a mindenki boldogságáért vívandó küzdelem.”
Tudom. Tudom. De akkor is. Köszi, Pepe.
Szerző: Boda András
Facebook-oldal: https://www.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.