NEHAZUGGY

Eljön az a lélektani pillanat, amikor fordul a kocka, vagy túlcsordul a karimáig töltött bili

Tamás Róbert | 2016. November 9, Szerda | 8:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,598,249 forint, még hiányzik 401,751 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidám napok elé nézünk. Fényeseszű Kósa Lajostól kezdve az összes pártlapon és weboldalon keresztül a megélhetési politikusokig mindenki elvergődik az alaptákolmány sikertelen módosításán. Közben annyi jelentősége van ennek az egész bohóckodásnak – népszavazással együtt – mint egy forró járdára pottyant gombóc fagyinak.

Úgyhogy beszéljünk másról. Például Matolcsy György nőcsábászról, akinek még mindig nem sikerült felmérnie azt, hogy rá fog faragni a pofátlanságra, a sunyiságra, az élősködésre és az indokolatlan nagyképűsködésre. Őkelme még mindig ott tart, hogy az ő magánélete nem közügy és senkinek semmi köze hozzá, hol lakik, amikor nem ott, ahol a bejegyzett lakcíme szerint lakik.

Az van, drága Matolcsy úr, hogy a magánélethez mindenkinek joga van, még a jegybank méltatlan elnökének is. Nem is érdekelt senkit ez a magánélet a múltban. Én nem emlékszem egyetlen olyan újságcikkre sem, ami azzal foglalkozott volna, hogy Matolcsy és Matolcsyné mit művel a paplan alatt, a konyhában, a bevásárlóközpontban, vagy bárakárhol.

Most sem a mohó kíváncsiság hajtja a népet, hanem az a penetráns, pökhendi pofátlanság (na, alliterálok ügyesen?), hogy a kedves barátnőt mi tartjuk el közpénzből, valamint a barátnő testvérét és anyját is. És ezen a ponton halál mindegy, hogy egyébként a mama az ország legjobb könyvelője, a testvér az ország legjobb akármi mása, a szerető meg bárhol máshol is megállná a helyét. Mert ez igaz is lehet. Ahogy az is igaz, hogy van egy erkölcsi minimum (tudom, hogy ez sem Matolcsynak, sem Orbánnak, sem senkinek nem mond semmit), amit kultúremberek betartanak. Például kultúrember még véletlenül sem alkalmazza az állami tulajdonban lévő vállalatnál a pereputtyot. Azért, mert nem etikus.

Ha Matolcsy így akarja finanszírozni a családot, akkor fel kell szépen mondani a jegybanki állást, csinálni kell egy magánvállalkozást és ott nyugodtan lehet alkalmazni a rokonságot. Itt meg nem. Nem bonyolult ez, csak a Fidesz köreiben szokatlan.

Ugyanez igaz Rogán helikopteres esetére, de igaz volt a lakástágulásban szenvedő megélhetési politikus másik hetvenkét egyéb esetére is. A franc nem sajnálja tőle a helikopterezést. Tessék szépen elmenni a versenyszférába dolgozni, aztán a saját keresetéből annyit röpködhet Cilivel együtt, amennyit csak akar. Garantálom, hogy senkit nem fog érdekelni. Jelen állás szerint azonban mindenkit érdekel, mert Ciliné szabad szemmel is jól látható módon nem fizethette ezt a kiruccanást, miután életében nem dolgozott. Az ügyes üzletasszonyról szóló mesén még egy bölcsis is röhögőgörcsöt kapna, szóval az sem jött be. Ellenben a kormány egyik legmagasabb polcon ülő tagja – még mindig Rogánról beszélek – belehazudott az ország, a választópolgárok, az adófizetők arcába. Amikor ez kiderült – pontosabban nem is kiderült, hanem fotók bizonyították a hazugságot – akkor sem mondott le egy bocsánatkérést követően, hanem még neki állt feljebb.

Rogán azóta is feszegeti a húrt, esze ágában sincs úgy tenni, mint akit érdekel a szavazók véleménye. Ez egyébként jellemző a Fidesz körül lebzselőkre. Valamiért úgy hiszik, hogy nekik mindent szabad, soha, semminek nincsen következménye. Ez valóban így is van. Most még. De nem hinném, hogy ez örökre így marad. Ha eljön az a lélektani pillanat, amikor fordul a kocka, vagy túlcsordul a karimáig töltött bili, minden elő fog kerülni. Orbán Ráhel saját lábától kezdve Rogán Antal helikopterzéséig, a mostanság illegalitásba vonult Habony Árpád viselt dolgaitól Mészáros Lőrinc gyűjtögető életmódjáig. Most sem lennék egyetlen politikus bőrében sem, de akkor, amikor a saját szavazóik fogják előrángatni ezeket az ügyeket, még annyira sem lennék. Annyi pénzt nem lehet összeharácsolni, hogy ez megérje. Akkor sem éri meg, ha most sokaknak úgy tűnik. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!