Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A kenyérszaporításkor nem hét kenyeret oszt fel négyezer éhes embernek, hanem négyezer kenyeret porcióz ki hét hájfejű csókosnak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Éppen egy éve, hogy elutasította a Parlament a Nemzeti Minimum beadványát. A Nemzeti Minimum Alapítvány egy jó szándékú civil kezdeményezés, mely egyebek mellett a magyarországi gyermekéhezés felszámolását szorgalmazza. Az alapítvány készített egy beadványt, az anyag vitára/tárgyalásra bocsátását bal- és jobboldali képviselők egyaránt támogatták.

Egy darabig: a kormánypártok egyszer csak kijelentették, a baloldal provokációjáról van szó, így aztán az ügy még addig sem juthatott el, hogy nagyjaink egyáltalán beszéljenek róla. Sok, sajnos túlontúl sok minden van, ami baromira irritál a mai Magyarországban – az viszont, azt hiszem, mindennél jobban, hogy 2016-ban, Európa közepén gyerekek éheznek, rendszeresen.

A szakemberek szerint negyvenezren vannak ilyenek, ám ennél nagyságrendekkel magasabb, több százezer azok száma, akik időről időre éhesen bújnak ágyba este, akik nem vihetnek uzsonnát az iskolába, és reggelizni se tudnak – a szerencsésebbek legalább ebédet kapnak, hogy milyet, az persze megint csak egy másik kérdés: az egészségünkre oly érzékeny kormány egyik pompás ötletének köszönhetően lényegében száműzték az iskolai közétkeztetésből a sót, a cukrot, a zsírt, épp a napokban láttam egy pompás fogásról készült fotót valahol a neten keringeni, mit mondjak, van az a pénz, amiért egy kanállal begyűrnék belőle, de elég hosszú ideig mondanám ki, az biztos. Na jó, nem biztos: egymilliárd, nem is olyan nagyon hosszú.

Szóval azt gondolom, ha (szigorúan ad absurdum persze) semmi más bűne nem lenne egy kormányzatnak, teszem azt, a mostaninak, mint ez, mármint a gyermekéhezés, az is untig elegendő lenne, hogy azt mondjuk, ha ennyit tudtok, kulturáltan takarodjatok innen a vérvörösbe, vagy amerre láttok. A gyermekéhezés akkor se lenne könnyen feldolgozható élmény 2016-ban, ha ebben az országban nulla, azaz nulla elkölthető forint lenne – de akkor talán legalább érteném valamennyire, ha nincs pénz semmire, akkor hát nincs pénz szerencsétlenekre sem: de itt szemmel láthatóan nagyon sok pénz van. Nagyon sok tőlünk elvett, belőlünk kisajtolt lóvé kering itt, mint a juharfa kis helikopterei – aztán egyszer csak itt, ott meg amott eltűnik szépen sorban egy-, tíz-, száz- meg ezermilliárd.

Itt egy futballstadion, ott egy másik, a harmadik, a századik – bocsánat, én is kurvára unom már mantrázni, de mit tegyek, ha egyszer muszáj… ja, mindez persze szigorúan az utánpótlás fejlesztése érdekében, mit hoz a sors, épp a gyerekek érdekében, „akadémiák” keretein belül, na jó, értem én, valamit mondani kell, mert azt azért elég nehéz lenne okként felhozni, hogy a magyar futball színvonala, vagy a tömeges nézői igények kielégítése miatt van szükség erre az egész őrületre. Persze hogy nem: mint ahogy az utánpótlás-nevelés is szemenszedett hazugság – a stadionépítések és a futball igazából ugyanúgy a zavartalan, elképzelhetetlen mértékű lopás eszköze, mint oly sok minden más. Plusz persze őrjítő, bizonyos körökben kötelezően ragályos szenvedély is: fantasztikus, legmagasabb szinten végrehajtott kikapcsolódás szotyizgatva élvezni, ahogy a Videoton találkozik a Felcsúttal, egy felejthetetlen 0-0-t produkálva, világszínvonalon. A meccs legemlékezetesebb pillanataiból összevágott szkeccsek ugyanis tényleg körbeszaladják az egész világot – hála a netnek, a futballnak látszó paródián teli szájjal röhög mindenki, Tanganyikától Grönlandig.

Száz- és ezermilliárdok tehát erre: ez a prioritás. A leglényegesebb az, hogy legyenek stadionok, fűtött gyepszőnyeggel, tízcsillió lux világítással, VIP-páhollyal – az egészségügy, a gazdaság fejlesztése, a nemhogy elmaradott, de egyenesen középkorban rekedt térségek, a düledező házakkal teli borsodi falvak felzárkóztatása, az elesettek, a csökkent munkaképességűek, a leszázalékolt, beteg emberek megsegítése várhat. Meg az éhes gyerekek is. Főleg arra, hogy ha már a szüleik nem tudnak ennivalót venni nekik, valamelyik multimilliárdos honatya bűnöző bácsi majd fog. Jó, persze, nem húsz forintot adni a vérverítékkel ellopott pénzből, csak esetleg engedni, hogy egy kis apró odacsorranhasson, ahol nagyon kéne.

De még ennyi se kellett volna, még ennyiről se volt szó most: csak a határozati javaslat tárgysorozatba vételéről – de, fájdalom, erre se nyílhat mód (Wittner) Mária országában. A már nevében is totálisan abszurd „népjóléti” bizottságban a kormánypárti tagok simán lesöpörték az asztalról az egész gyanús ügyet: Te, kéhlek szépen, hát mit képzelnek máh ezek a nyomohult kommunisták meg libehálisok, tán csak nem holmi koszos gyehekeket fogunk itt ingyen zabáltatni, kéhlek szépen…

Harrach Péter, minden magyarok ikonikus őskereszténye, akire gyanúm szerint élő ember nem szavazott még soha, Harrach Péter, ez az örök spleenes, depressziós, békaarcú, ostoba, megrázóan embertelen, szánalmas véglény például „messzemenően egyetért” ugyan a magyarországi gyermekéhezés felszámolásának ügyével, de mivel a baloldali ellenzék (a micsoda??? már bocsánat…) „rárepült” a témára, így a kezdeményezés „felvállalhatatlan”, sajna-sajna.

Ha Harrach lett volna Jézus, amire, lássuk be, annyi esélye mindenképpen lett volna, mint arra, hogy most egy „keresztény”„demokrata” „párt” frakcióvezetője, szóval Harrach Jézus (a Szentháromság egyik személye, az Atyaisten és a Szentlélek mellett), nem kiűzte volna a kufárokat a jeruzsálemi templomból, hanem jó százalékért megegyezik velük okosba’, két hónap múlva pedig átveszi az egész bizniszt; a kenyérszaporításkor nem hét kenyeret oszt fel négyezer éhes embernek, hanem négyezer kenyeret porcióz ki hét hájfejű csókosnak; a borrá változtatás előtt Mészáros Lőrinc szenteltvíz- és kegytárgy-gyárából rendeli meg a vizet, a bort pedig Tokajba viteti, az Atya pincéibe; az elébe járuló betegeket, vakokat, leprásokat és bénákat, mint egyértelmű szimulánsokat, soron kívüli OEP-felülvizsgálatra küldi; a holtakat feltámasztja, és közmunkára küldi; a szegényeket vagyonosodási vizsgálatnak vetteti alá… és sorolhatnám, ha keresztény lennék és ismerném a Bibliát…

Egy lényegi különbség egyébként, jut eszembe, mindenképpen van Harrach „Szent” Péter és Jézus között – Jézus, Isten fia, emberré lett… És hadd idézzem a végére a megfáradt Jézust, midőn megpihent a Jákob kútjánál, és szóba elegyedett a szamáriai asszonnyal, akinek egyebek mellett ezt mondá: „Hidd el nekem, asszony, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát.”

Oldalsó középtartás, szögelésre felkészül…

Szerző: Boda András
Facebook-oldal: https://www.facebook.com/hetlovet/

adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.