NEHAZUGGY

Ha a TEK a idejében lekommandózza Kovács Gergelyt és bűntársait, akkor a dráma nem tudott volna kiteljesedni

Tamás Róbert | 2016. November 6, Vasárnap | 10:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Régen fordult elő, hogy ilyen vidáman indult a vasárnapom. Vagy a keddem, péntekem. Pénteken történt ugyanis, hogy Kétfarkúék testületileg ellátogattak Pécsre. Ez már önmagában nemzetbiztonsági kockázatot jelent, de Bakondi és Nógrádi tanárprofesszor úr bizonyára mással voltak elfoglalva, ezért nem fújtak időben riadót. Pedig, ha a TEK a helyzet magaslatán van és idejében lekommandózza Kovács Gergelyt és bűntársait, akkor a dráma nem tudott volna kiteljesedni. Így meg de.

A merénylők különösebb gond nélkül megérkeztek Pécsre, kipakolták a festékeiket és nekiláttak kiszínezni a rommá töredezett járdát. Hogy ne ótvar ronda legyen, hanem vidám és színes. Ez pedig nem méltó egy ilyen súlyosan sorsüldözött, heroikusan hősies – esetleg hősiesen heroikus – komoly néphez, mint amilyen a magyar. Mi szeretjük a szürke egy árnyalatában játszó szürkét, a sorstragédiáink egymásutániságát szimbolizáló töréseket és repedéseket. Mi szeretünk szenvedni, ragaszkodunk a rusnyához, a lehangolóhoz és az ótvarhoz.

Honnan veszi magának a bátorságot egy viccpárt, hogy elvegye tőlünk a gyötrelmeinket? Hiszen ha ránézünk a porladó járdára, útpadkára, azonnal eszünkbe jut Mohács, Trianon és hasonlók. Egy kátyú láttan szinte halljuk a turul szárnyainak fennséges suhogását és tudjuk: mi aztán vagyunk valakik!

De szerencsére Pécs városa megvédte magát. Az éber Biokom alkalmazott meglátta a hazaárulással felérő járdafestést és tette honfiúi kötelességét. Kihívta a rendőröket. A Biokomos csávónak egyébként nem az lenne a dolga, hogy a töredezést és a kátyút őrizze, hanem az, hogy ne legyen töredezés és kátyú. De ő ilyen hülyeségekkel nem foglalkozik, mert első a haza védelme.

Jött is a rendőrség – hiszen ez a dolguk – és előállította mind a tíz Kutyapártos merénylőt. Hogy lássa a magyar paraszt, itt aztán rend van, nem csak a rend éber őrei érkeztek józan ész-halálában, hanem helyszínelők is. Halálos komolysággal jöttek, kirakták a bűnjelek mellé a kis táblácskákat (pusszancs, Horáció Kénnek), fotóztak, meg minden.

Amit meg kell jegyeznem: nem a rendőrök a hibásak. Nekik nincs választásuk. Küldik őket, menniük kell. Szerintem normálisak voltak.

Kétfarkúék pedig nem normálisak, hála legyen az égnek!

Pécs szegényebb lett néhány kedves, vidáman tarkabarka járdával. A rendőröket riasztó polgár (nem Polgár Jenő), akinek nem a feljelentgetés, hanem a járda megjavítása lett volna a dolga egyébként, boldog elégedettséggel hajthatja álomra az okos buksiját, mert eleget tett házmesteri kötelezettségének.

Én pedig visszavonhatatlanul eldöntöttem, hogy ott segítek Kétfarkúéknak, ahol tudok és amennyiben indulnak a választáson, rájuk fogok szavazni. Egyrészt, mert nincs is más jelenleg, akire jó szívvel szavaznék, másrészt meggyőződésem, hogy aki nem viseli el a humort, az bármilyen aljas görénységre képes. Márpedig az Orbán nevű és szolgahada nem is érti, nem is szereti a humort. Ennek Kósa Lajos látszik ellentmondani, de ő sem direkt szórakoztat minket, hanem azért, mert ennyi esze van.

Az ilyen nagyképű, tiszteletet követelő, ugyanakkor a tiszteletet egyetlen pillanatra sem érdemlő, megfélemlítésre építő, az atommagig romlott, korrupt rendszer ellen ez a jó fegyver. A humor, az irónia. Ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert a humorhoz intelligencia kell, nem pedig kontraszelekcióval előállított korlátoltság. Szét kell őket röhögni a francba.

Ahogy agylötyögést kaptak az idióta plakátjaikat nevetségessé tévő Kétfarkú plakátoktól, úgy őrülnek meg mindentől, ami nem képes elérni a szellemi küszöbüket. Vagy mit. A Németh Szilárdok, Lázárok, Rogánok, Halász Jánosok, Hollikok, Orbánok, Szijjártók, L. Simonok, Kerényik, Bakondik sekélyes kis világában egy tarkára festett kátyú felér egy hazaárulással.

Mert nem értik. Mert hülyék hozzá. Ehhez is hülyék. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!