NEHAZUGGY

Ennek oka is, felelőse is van. És áldozatai is vannak

Forgács Erzsébet | 2016. November 4, Péntek | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az LMP szerint a nyugdíjasok foglalkoztatása jelentősen segíthetne az ország munkaerőproblémáinak megoldásában, így azt a kormánynak ösztönöznie kellene és nem tiltania. Schmuck Erzsébet frakcióvezető pénteki budapesti sajtótájékoztatóján bírálta a kabinetet, amely szerinte az elmúlt években ellehetetlenítette az idősek munkavállalását azzal, hogy kényszernyugdíjazást vezetett be a közszférában a korhatár elérésekor, és akiknek mégis lehetőségük van tovább dolgozni, választaniuk kell a két juttatás között. Az LMP eltörölné a kettős juttatás tilalmát. Úgy látják: a szociális szférában, az oktatásban vagy az egészségügyben nagy hasznát vehetnék az idősebbeknek.
Szintén eltörölnék a korkedvezményesen vagy rokkantsági alapon nyugdíjazottak juttatására vonatkozó korlátozásokat – tette hozzá -, és támogatnák az idősek részmunkaidős foglalkoztatásának lehetőségét, digitális készségeik fejlesztését.
MTI

Így, rendben is lenne. Azonban azt a generációt, amelyiktől most az LMP a megváltást várja, már lemészárolta a kormány, vagy legalábbis mindent megtett ennek érdekében. Tudom, Gyurcsány. De hetedik éve Orbán van.

Most nyilván nem a 90 évesekről lehet szó, hanem a frissnyugdíjasokról. De beszéljünk nyugodtan a mai 40-65 éves korosztályról. Ők azok, akik a rendszerváltáskor vagy fiatal szülők voltak, vagy még szülők sem voltak. Ők azok, akik beleszülettek a Kádár-rendszerbe, nem maguk alakították, módjuk sem volt erre. Örökölték és vagy felfogták, miről szól, vagy nem, mert túl fiatalok voltak.

Ez a generáció az, amelyik megszenvedte a rendszerváltást – ugyanis ne felejtsük el, hogy az eufória rövid volt, az új rendszert a maga teljesen új követelményeivel megtanulni gyötrelmes – és ők azok, akiknek meg kellett küzdeni a gyermekneveléssel, munkával, devizahitellel.

Ez az a generáció, amelyiknek még segítenie kell a gyermekeit és már segítenie kell a szüleit. Ez a generáció az, amelyik még oroszul tanult az iskolában, vagy ha nem, akkor sem feltétlenül kapott használható nyelvtudást.

Ez a generáció az, amelyik a nem túl régen dúló ifjúságkultusz első áldozata lett. Ők azok, akik 40 évesen már sehová sem tudtak elhelyezkedni, ha elveszítették az állásukat, mert a munkáltatók ragaszkodtak a fiatal, többdiplomás, nyelveket beszélő munkaerőhöz akkor is, ha csak egy rétesboltba kerestek eladót. Mert megtehették és meg is tették.

Ez a generáció izzadt és izzad vért azért, hogy valahogy kinyögje a lakásra felvett hitelt, a gyerek tandíját, a szülei ápolási költségeit. Ez a generáció az, amelyik most minimálbéren tengődik, hacsak nincs valami nagyon kurrens szakmája, mert a kora miatt csak olyan munkára vették fel, amit a fiatalok nem vállaltak.

A munkáltatóknak sokkal olcsóbb volt – ma is olcsóbb – diákokat foglalkoztatni. Egy egyetemista lány ötezerszer könnyebben kapott és kap meg például egy trafikos eladói állást, mint egy negyvenhét éves családanya.

Ez az a generáció, amelyiknek nagyon alacsony nyugdíja lesz, ha lesz egyáltalán. Mert ez az a generáció, amelyiknek az Orbán-kormány eltapsolta a magánnyugdíj megtakarítását. Ez a generáció az, amelyiknek a saját gyerekei a szemére hányják, hogy ő tehet a kommunizmusról (nem, nem ő tehet), de ő tehetett a munkanélküliségről is (arról sem ő tehetett), mert elfoglalja a helyet a fiatalok elől. Ez az a generáció, amelyiknek kérvényt kellett írnia Orbán tekintetes úrnak, ha tovább akart gyógyítani, vagy tanítani és ez az a generáció, amelyiknek le kellett és le kell mondania vagy a nyugdíjáról, vagy a fizetéséről, ha tovább dolgozik. Kivéve a parlamenti képviselőket, mert nekik jár mindkettő. Innen is üdvözlöm Harrach Péter nyuggert.

Tehát ez az a generáció, amelyik vért izzad évek óta, amelyikbe a lábát törli a kormány, a munkáltató, a bank és aki csak arra jár. Most pedig lehetséges, hogy mégis kellene ez a generáció. Az a helyzet, hogy aki évek óta közmunkán tengődik, minimálbérből nyomorog, miközben igyekszik helytállni a családban is, az már mentálisan, fizikálisan is közelebb van a roncshoz, mint amit az életkora indokolna. Amelyikük még tartja magát, az vagy már elment ebből az országból, vagy most tervezi. Aki már nyugdíjas és kiesett a munka világából, nehezen fog újra beállni a kórházi ágytál mellé.

Ez van és ezzel előbb, vagy utóbb szembe kell néznie a kormánynak is, az ellenzéknek is és a teljes magyar társadalomnak is. Szép csöndesen döglődik az ország. Ennek oka is, felelőse is van. És áldozatai is vannak. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!