DÜHÖNGŐ

Nem szeretek ilyeneket leírni, de rohadjatok meg, hazug, semmirekellő, alattomos gazemberek

H. A. | 2016. Október 25, Kedd | 18:24

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Igen, hivatalos. Már sejtjük egy ideje, pedig az arcátlan büdös bunkó mangalicaszerelő azt hazudta még pénteken is, hogy bár megcáfolni nem fogja, de megerősíteni sem hajlandó a hírt. Még az is lehet, hogy lapot vesz, médiát vesz, tévét vesz. De nem tervezi, nincs ilyen szándéka. És igen, tessék, itt van, a Mészáros Lőrinchez köthető Opimus megcsinálta az évszázad üzletét, egyúttal beleszart a szánkba:

opimus

Ez pontosan azt jelenti, aminek látszik. Magyarország legolvasottabb politikai lapját tényleg az Orbán nevű miniszterelnök analfabéta milliárdos strómanjának kezére játszották. Tudtuk, fel voltunk rá készülve, de az utolsó pillanatig nem akartam elhinni – én legalábbis -, hogy rá fog férni arra a vastag rinocéroszbőrrel borított sunyi pofájukra.

Aki most azt várja tőlem, hogy eltartsam a kisujjamat, ejnyebejnyézzek és cizelláltan kifejezzem sajnálatomat azzal kapcsolatban, ami ebben a kuplerájban történik, az nyugodtan lapozzon, kattintson máshova. Általában szeretem tényszerűen, logikusan felépíteni az érveléseimet, gondolatmeneteimet, mert még mindig hiszem, hogy néha a kurvaanyázás mellé szükség van a higgadtságra, az észérvekre. Mert hátha vannak csodák és attól változik valami, hogy szép szavakkal meggyőzzük egymást. Ahelyett, hogy pofánbaszkodnánk a velünk egyet nem értőket. Ahelyett, hogy a kordonon kívülről rekedtek elkeseredésével és megdöbbenésével esnénk neki az eltorzult fejű, felénk köpő, ököllel az arcunkban hadonászó reaktivált munkásőröknek és honvédőknek.

De most úgy érzem, hogy elfogytak a racionális, békés, malacrózsaszínű gondolataim. Most úgy érzem, hogy nem, itt soha nem fog semmi változni a szép szavaktól, a tényektől, az érvektől, a számoktól, a statisztikáktól, az értelmes, jobbító szándéktól.

Megcsinálták. És lehet azt mondani, hogy büdösballiberális köcsögök, szevasztok; hogy most lett vége a rendszerváltásnak, mert éppen itt volt az ideje, hogy elhallgasson a kommunista Népszabadság. Hazudhatnak, amit akarnak, ahogyan hazudtak is néhány napja, de ez itt már soha többé nem lehet normális ország. Addig nem, amíg ezt az elvetemült rablóbandát bárhol is jegyzik.

Ezt mondta a főgörény azzal a mosdatlan szájával: a sajtószabadság és a médiapiac kérdése nem tartozik a kormányra, majd az újságírói kérdésre helyesbített: ha a Népszabadság megkeresi őket, foglalkoznak az üggyel, de ez nem történt meg. Reméli, hogy a többi baloldali újságban találnak állást a lap munkatásai.

Tessék, itt a bizonyíték. Fogalalkoztak az üggyel. A viruló magyar demokrácia legfeketébb pillanatát írjuk ma, ennél csak a leszámolás napjai és módja volt sötétebb és büdösebb. Megcsinálták: Magyarország veszteségesnek kikiáltott, egyébként legolvasottabb online és print lapját kinyírták, többek között azért is, hogy a Fidesz propagandája üvölthessen majd további 12 megyei lapból.

Azért, hogy soha ne felejtsük el – hátha egy szép napon elegendő lesz a megmozduláshoz -, hogy milyen amikor egy népből kiröhögni való alattvalót csinálnak a rezsim szellemi fogyatékosnak kinéző strómanjai, akik Zrt.-ként működtetik az országot, vegyük tudomásul: a Népszabadságot azért zárták be, mert veszteséges volt, a kormánynak semmi köze hozzá, de az Orbán nevű miniszterelnök hat év alatt milliárdossá zsírosodott jóbarátja vette meg a lapot.

Bármit mondhatnak ezután az állampárt sunyi, tróger, aljadék katonái Kósától Némethig, Lázártól a legutolsó félművelt megélhetési szarháziig, ilyen maffiamódszereket sehol Európában nem alkalmaznak, a lopakodó diktatúra sehol nem szedi így áldozatait, mint Magyarországon. 2016 októberét írjuk, és nekem többet a büdös életben ne mondja senki, hogy ez a szemétdomb demokrácia. Soha!

Nem tudom, és nem is akarom elhinni, hogy nem maradt ebben az országban jóérzésű, konzervatív-jobboldali ember, aki most nem azt érzi, hogy itt nem a Népszabadságot ölték meg, itt nem az osztályellenséget végezték ki, hanem azt az élhető, szabad országot gyilkolják-gyilkoltatják a maffiájukkal, amely ideológiai hovatartozástól függetlenül mindenkit megilletne. Azt a nyilvánosságot fojtogatják ocsmány eszközeikkel, hazugságaikkal, amely, szót emelhet az ellen, hogy a kormánypárt szépen-lassan a nevére íratja mindannyiunk közös tulajdonát.

Nem tudom elhinni, hogy ezek után is üresek maradnak az utcák, hogy holnap onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Aki most elégedetten dől hátra, hogy a lipsik ajvékolnak a sajtószabadság eltiprásán, az ennek az országnak a sírját ássa. Az soha nem fogja megérteni, hogy Matolcsy György és szeretője, Rogán Antal és üzletasszony felesége, Orbán Viktor és korrupt családja a legutolsó, feladatot teljesítő szolgáig nem a libsik országát teszi tönkre, nem a Népszabadság olvasóit alázza meg, hanem Magyarországot.

Menthetetlen, rohadó, öntudatlan szarkupac az, ahol ezt is meg lehet csinálni, a nemzeti oldal meg elégedetlen böffent és tapsikol. Pedig ezután összesen 13 olyan médiaorgánum lesz, amely Orbán elszabadult kormányának propagandáját hirdeti és átmosni hivatott az agyakat. Az a rossz hír, hogy ezeket is közpénzből fogják fenntartani. Mert minden, amihez az iskolázatlan tahó paraszt önerőből és a Jóisten segedelmével hozzájutott – a mangalicáktól a Népszabadságig – súlyos, ellopott közpénzekből működik.

Ott, ahol az ország legolvasottabb lapját ilyen módon át lehetett játszani az állampárt kezére, ott senkinek a tulajdona nincs biztonságban. A Népszabadság mától hivatalosan is megszűnik, vagy a Magyar Idők mellékleteként fut tovább, és azon iparkodik majd elvtelen csicskák tollán keresztül, hogy ez a rezsim még hosszú ideig szívhassa a magyarok vérét. De a legaggasztóbb talán mégis az, hogy az Orbán nevű beteg, aki öt perc alatt elfelejti, hogy mit mondott öt perccel azelőtt, akin egyre inkább súlyosbodnak betegsége tünetei, már azt is leszarja, hogy mennyire nyilvánvalóan szúrja hátba a magyarokat. Pénteken még Brüsszelben állít valamit, kedden már a tények hivatalosan is cáfolják az állításait. Nem érdekli, beleszarik, sőt összekacsint a mellette állóval: te Berci, baszki, én se gondoltam volna, hogy ezzel a birkanépséggel tényleg ennyire bármit meg lehet tenni.

Igen, tudtam, csak nem sejtettem, hogy ez lesz. A Népszabadsággal való elbánás minden ellopott milliárdon túltesz. A Népszabadság nagyon fog hiányozni azoknak is, akik még nem is tudnak róla. És mert a birkanépséggel bármit meg lehet tenni, már fenik a fogukat következő áldozatra. Körülöttünk meg lassan elfogy a levegő. Mire eszmélnénk, már emberi méltóságunk sem marad, mert a bármire kapható, tehetségtelen surmó faszparasztok mangalicatrágyás gumicsizmával taposnak a nyakunkon. Nem szoktam, nem szeretek ilyeneket leírni, de rohadjatok meg, hazug, semmirekellő, alattomos gazemberek!

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

Nem szeretek ilyeneket leírni, de rohadjatok meg, hazug, semmirekellő, alattomos gazemberek

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY