NEHAZUGGY

Az emberek az utcára mentek

Forgács Erzsébet | 2016. Október 24, Hétfő | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1 757 618 fős város. A tömegközlekedéssel gondok vannak, az egyik metró hamarosan működésképtelenné válik. Irtják az élő fákat. Néha néhány ember tiltakozik.

Sok kórház elképesztő állapotban van. Hiányos a felszerelés, kevés az orvos, a szakszemélyzet. Nincs pénz eszközökre, nincs fertőtlenítőszer, vécépapír. Ez Budapest.

9 830 485 fős ország. A lakosság közel fele szegénységben él. Az emberek közel egyharmada nem jut elég élelemhez. Betegek maradnak ellátatlanul a pénz- és orvoshiány következtében. A szegénységből és az iskolázatlanságból szinte lehetetlen kitörni. Aki ott született, ott is marad. A továbbtanulás kiváltság. Van olyan műtét, amire évekig kell várni.

Nincs megfelelő ellátórendszer az idős, beteg, magatehetetlen, fogyatékkal élő, önellátásra nem képes emberek számára. Mentálisan sérült emberek élnek az utcán.

9 830 485 fős ország. 2014-2020 között 215 milliárd forintot költ stadionépítésre. Jövőre 17 milliárd forintot szán a Hungaroring lelátóinak megújítására. 11 milliárd forint évente az az összeg, amit ki kell fizetni azért, hogy Magyarországra jöjjön a Forma1.

Sok faluban nincs orvos, nincs gyógyszertár. Sok faluból órákig kell buszozni, hogy szakorvoshoz jusson valaki. Sok faluban akár órákig tarthat, ameddig a mentő odaér.

Néha tüntetnek a feketeruhás nővérek. Néha a rezidensek. Máskor valamelyik párt. Külön-külön. Ez Magyarország.

250 ezer fős város.

A meglévő kórház mellé épült egy új, a város másik részén. A város vezetése úgy döntött, hogy a régi kórházból néhány szakrendelést, orvost, eszközöket áttelepítenek az új kórházba. Ezzel gyakorlatilag működésképtelenné tették a régi kórházat is, az újat is. Az embereknek elegük lett. Hiába próbáltak tárgyalni, senki sem volt kíváncsi a mondandójukra.

Az emberek az utcára mentek.

Ennyien. 40-80 ezer között. Nem külön kétezren és másnap nyolcezren, máshol és máskor ötezren, a következő héten hatszázan és megbeszélték, hogy jövő hónapban majd megint. Egyszerre. A város egyhatoda, vagy egyharmada (ha jól számolok). Ez budapesti léptékben 300-600 ezer ember.

Senkit nem érdekelt a menetben, hogy ki melyik pártra szavaz, ki kivel szimpatizál (pedig ha valahol, ott aztán van most cirkusz a választások körül), mert közös volt a probléma, közös volt a cél és közös volt az akarat.

Nem a vezetőket akarták leváltani, egyszerűen arra akarták kényszeríteni őket, hogy a lakosság, az emberek érdekében végezzék a dolgukat. Azt akarták, hogy ne a fejük fölött döntsenek, nélkülük, hanem hallgassák meg őket. Nem gyújtogattak, nem romboltak. Csak mentek. Fiatalok, idősek, férfiak, nők, családok. Együtt.

Az eredmény: a város vezetése nyilvánosan bocsánatot kért és ígéretet tett arra, hogy mindenki számára elfogadható megoldást találnak.

El ne feledjem! A várost Granadának hívják. Spanyolországban van, egy szintén nem túl gazdag, viszont elég nagy bajban lévő országban, ahol hónapok óta képtelenek kormányt állítani.

Mégis. Na, ugye? adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!