Most, hogy Szél Bernadett, az LMP társelnöke, és Szigetvári Viktor, az Együtt (Egyedül?) párt elnöke is elzárkózott attól, hogy akár az MSZP-vel, akár Gyurcsány Ferenccel és a DK-val bármilyen módon együttműködjenek, itt az ideje, hogy ennek a két nagycsoportos óvodásnak elmeséljünk egy tanmesét. (Mielőtt belekezdenénk, egy csöppet időzzünk el Szigetvári személyénél, és az ő elzárkózásánál. Az elnök úr 2013-ig volt tagja az MSZP-nek, a káprázatosan sikeres 2010-es választásokon ő volt az országos kampányigazgató – utólag is gratulálunk az eredményhez! – valamint tagja volt a Gyurcsány-kormánynak is. Ez már az „álmomban két macska voltam, és játszottam egymással” szintje…)
Szóval. 1987-ben jelent meg a Beszélő című szamizdatban (érdemes lesz lassan újra feleleveníteni e szép és nemes hagyományt) Kis János híres röpirata, a Kádárnak mennie kell. Azért lett ez az írás a rendszerváltás talán legfontosabbika, mert egyrészt leszámolt sok hamis illúzióval, leszámolt a szocializmus megjavíthatóságának ábrándjával, az „emberarcú szocializmus” hazugságával; másrészt kijelölte a rendszerváltás kiindulópontját: a rendszer névadójának kell távoznia egész rendszerével együtt. Azt mondta Kis, hogy legelébb ennek kell alárendelni mindent; persze, fontos, hogy mit gondolnak különböző csoportok, pártok egészségügyről, oktatásról, adórendszerről, de csak Kádár távozása után. Olyan – egymástól egyébként fényévekre álló – emberek fogadták el ezt akkor, mint Csurka István és Haraszti Miklós, Pető Iván és Bíró Zoltán, Magyar Bálint és Für Lajos.
Most, 2016-ban ugyanez a helyzet. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Orbán-rendszer megreparálhatatlan, itt már nem egy-két alkatrész cseréjére van csak szükség. Az „emberarcú fideszes” ugyanúgy hazugság, mint a „szocialista” (azért a Pokorni más, a Martonyi úgysem engedné – mondogattuk magunknak… hát, lószart, mama!) Persze, fontos az is, hogy egyes szakpolitikákról ki, mit gondol (megjegyzem: szerintem Szél, Szigetvári és Gyurcsány olyan 80-90%-ban hasonlóan gondolkodnak ezekről) de most minden, de tényleg minden energiát a rendszerváltásra kell fordítani. Orbánnak mennie kell: ez a kiindulópont! Ebben a munkában pedig mindenkire szükség van – tetszik, nem teszik (nem tetszik, egyébként) – még a Jobbikra is. Aki ebbe a munkába nem áll bele, az – mégha akaratlanul is, de – a Fidesz szekerét tolja. Erről egyébként az LMP-vel kapcsolatban városszerte terjengenek pletykák, ezeknek természetesen – legalábbis egyelőre – semmilyen hitelt nem adunk.
A végére egy jótanács: ha valaki 2016-ban, az Orbán-rendszer hatéves ámokfutása után (és most nem kezdek hosszú felsorolásba alaptörvénytől, NER-től, magánnyugdíjpénztáraktól kezdve a civilek zaklatásán, oktatás szétverésén, az egészségügy lezüllesztésén keresztül a stadionokig, kisvasútig, helikopterezésig, Népszabadságig; és a sor immár a végtelenségig folytatható…) még mindig úgy gondolja, hogy Gyurcsány és Orbán ugyanannak a lapnak, ugyanannak az érmének a két oldala, annak nem érdemes ezzel a politikának nevezett izével túl sokat foglalkoznia, mindenki jobban jár – elsősorban ő maga – ha valami más hobbit keres magának.
Szerző: Ráczkevy Miklós
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.