NEHAZUGGY

Az Orbán nevű ember híveinek üzenem: a legközelebbi hálaadó est keretében gondoljanak arra…

Forgács Erzsébet | 2016. Október 21, Péntek | 15:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végre elértük – pontosabban a kormány elérte – a nagy célt. Figyelnek ránk, mégpedig kiemelten. Igaz ugyan, hogy aligha ilyen figyelemre vágyott az Orbán nevű ember és tettestársai, de ez a tényeken nem változtat semmit.

Az OLAF – Európai Csalás Elleni Hivatal – kiemelten szereti Magyarországot, amennyiben külön csoportot hoztak létre a kedvünkért. Általában 2-3 ember foglalkozik az egyes tagországok uniós forrásainak felhasználásával, kicsiny, ám rendkívül jelentős hazánk kedvéért azonban egy 20 fős csoportot hoztak létre. Hát mi ez, ha nem sikertörténet?

Természetesen tiszteletből csinálják mindezt. Aztán – amikor majd kiderül, hogy az uniós polgárok adójából teljesen véletlenül magánvagyonok lettek, akkor nem kizárt, hogy idegesek lesznek ők is. Én már elég régóta ideges vagyok.

Az Orbán nevű ember híveinek üzenem: a legközelebbi hálaadó est keretében gondoljanak arra, hogy a jelenlegi állás szerint mintegy 9 ezer milliárd forint elsinkófálásáról beszélünk. Lefordítom érthetőre: minden egyes magyar ember – a tegnap született csecsemőtől a 103 éves dédiig – 1 millió forintot kaphatott volna a 9 ezer milliárd forintból. Rondábban fogalmazva: minden egyes magyar állampolgárt fejenként 1 millió forinttal loptak meg azok, akikhez ez a pénz került. Egy négytagú családot 4 millió forinttal károsítottak meg.

Természetesen az uniós forrás nem szétosztható, hanem az ország felzárkóztatásához kell(ene). Hogy legyenek járható utak, iskolák, kórházak, mindenki számára elérhető internet, csatorna, ivóvíz, munkahelyek. Az a fejenként egymillió forint – ha befektetik abba, amire az Unió szánta – sokszorosan megtérült volna és az a megtérülés már a családoknál csapódik le.

De nem csapódik, pontosabban de, néhány családnál feltétlenül. Ez feltűnt az OLAF-nak is, ezért megpróbálják kideríteni, hová is tűnt a pénz. Ennek az lesz az egyenes következménye, hogy elkezdődik a sopánkodás. Támadják Magyarországot, bántják és megalázzák a magyar embereket. Védjük meg, álljunk ki, meneteljünk!

No, aki elhiszi, hogy Magyarországot, a magyar embereket támadja az Unió, az nagyon hülye. Mert nem erről van szó, hanem arról, hogy védeni próbálnak minket. Pontosabban a saját adófizetőik pénzét, de a két érdek egybeesik. Ugyanis a mi országunkat, minket lopnak meg, a mi országunk lesz egyre szegényebb, holott egyre gazdagabbnak kellene lennie.

Aki meg akarja védeni a tolvajokat, az a saját honfitársai, a saját családja és önmaga ellen támad. Aki kiáll a tolvajokért, az önmaga ellen fordul. Nehéz ezt megérteni annak, aki valóban hisz az Orbán nevű embernek, bízik benne és kormányában.

Nehéz felfogni, hogy őt, a gyerekét, a szüleit is éppen úgy kifosztják, mint a liberálisokat, szocikat, politikailag inaktívakat. Nehéz, vagy majdnem lehetetlen tudomásul venni, hogy nem kívülről rombolják az országot, hanem belülről. Nem a mohó nyugati tőkés rabolja le, hanem a saját vezetői. Mert ezzel szembenézni azonos annak beismerésével, hogy hülyének nézték, becsapták, meglopták. Azt felismerni, hogy nem mindenki más a hülye, hanem saját magunk, rettentően nehéz.

Sokkal egyszerűbb elhinni a hülyeségeket, parancsszóra harcba indulni (természetesen úgy, hogy ehhez ne kelljen felállni a jól belakott, kényelmes fotelből), gyűlölni mindenkit, aki bármiben is kilóg a sorból. Egyszerűbb a kormánypropaganda-média útmutatásai szerint megtalálni az ellenséget, mint elfogadni: nincs ellenség. Vagy, ha mégis, azt a tükörben kell keresni.

Jobb és főként biztonságosabb arra támadni, aki elmondja a valóságot, egyszerűbb lelőni a postást, mint átvenni, felbontani, elolvasni és megérteni a kínos küldeményt. Márpedig ameddig sokaknál a lustaság, ostobaság, gyávaság lesz a komfortzóna határa, addig majdnem mindegy, hogy ki marad, vagy ki kerül kormányra. Erős polgári öntudat, civil kurázsi, szókimondó sajtó, gerinces értelmiség, a jogait ismerő és a jogaival élni tudó társadalom nélkül csak félbalkáni, félmaffia banánköztársaság leszünk egyre több nyomorba csúszott, kitörni képtelen alattvalóval és néhány mohó, pofátlan, kőgazdag pereputtyal.

Az Unió hócipője már kezd megtelni ezzel a díszes társasággal. Ideje lenne, ha mi is kezdenénk elveszíteni a türelmünket addig, ameddig még van mit veszítenünk. És még van mit veszítenünk. Bizony. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!