NEHAZUGGY

Az ócsai sikertörténet beléptetőkapun innen és túl

Tamás Róbert | 2016. Október 19, Szerda | 13:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy szinte teljes kussban kimúlt a nagy harangzúgás közepette meghirdetett – az átadás már sokkal gázosabb volt – ócsai lakópark és sokkal érdekesebb, hogy jönnek-e a migránsok – nem jönnek -, valamint az Orbán nevű Viktor sütött nekünk egy újegység fantázianévre hallgató halszagú pitét és még a hozzá tartozó és 50 millióba kerülő indulót sem hallgathatjuk meg nyilvánosan, beszéljünk az ócsai buliról.

Már csak azért is, mert látható módon a kormány nem szeretne beszélni róla. A sikertörténet öt évvel ezelőtt kezdődött. A kormány az 1279/2011. (VIII.10.) Korm. határozatban hirdette meg a Szociális Családiház-építési Program megvalósítását, hogy elhelyezést biztosíthasson azon személyek számára, akik devizaalapú jelzáloghitel-szerződésből, valamint forintalapú jelzáloghitel-szerződésből fakadó tartozás miatt elveszítették lakóingatlanukat.

El is készült 80 ház a tervezett 420-ból, aztán úgy is maradt. Ez az állapot véglegesnek tekinthető, miután a kormány szép csendesen lezárta a projektet. 2,4 milliárd forintba került a buli, ez házanként kerek 30 millió forintos költséget jelent. Jelenleg 79 ház lakott, egy lakatlan. A lakóparknak becézett gettó 5 kilométerre helyezkedik el Ócsától, – kezdetben napi két, ma már sűrített – buszjárat teszi komfortossá az életet. Jahogy.

Eredetileg az volt a terv, hogy lesz majd itt üzlet, orvosi rendelő, zizi, ropi, körhinta. Ebből a körhinta maradt, az sem a gyermekek örömére, hanem nekünk, adófizetőknek szánva. Az aprócska – 50 db 50 m²-es, 20 db 60 m²-es és 10 db 70 m²-es – házikó baromi magas költségét elnézve már a kezdeteknél sokan tiltakoztak az építés ellen, hiszen ennyi pénzből sokkal több családnak lehetett volna otthont biztosítani, ha üresen álló ingatlanokat vásárol a kormány. Vagyis mi vásárolunk, mert ezt is mi fizettük.

Ha nem volt rá igény, irdatlan drága, ámazonban még szar is, kinek jó?

A program lebonyolítását a BMSK Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt. végezte. A cég egyszer már felbukkant, mégpedig Deutsch Tamás nagy sikerű stadion-beléptetőkapu-projektjével kapcsolatban. Az azóta digitális jólétben tengődő Deutsch sportminisztersége utolsó évében – 2001-ben – rendelte a cuccot. Megérte, alig került 4 milliárd forintba és soha, egy percig sem működött. Ezzel szemben eltűnt és lényegében azóta sem került elő.

Az Index újságírói két évvel ezelőtt eredtek a beléptetőkapuk nyomába és az Emberi Erőforrások Minisztériumának a Sportért és Ifjúságért Felelős Államtitkárságtól a következő választ kapták a kapuk hollétéről: „Az eredetileg 38 stadionhoz megvásárolt egységes beléptető és informatikai rendszerből fennmaradt – és jelenleg a BMSK Zrt. tulajdonában lévő – elemek az Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) által 2011-ben indult Stadionbiztonsági Projekt keretében az MLSZ szakmai döntésének függvényében továbbra is felhasználhatóak.”

A BMSK Zrt. (egyébiránt egykori állami beszerzőcég, a Sportfolió Kht. utódja) semmit nem tudott a kapukról, állítólag soha nem volt az ő tulajdonukban és lövésük sincs, hol található a rendszer. Illetve azóta már hulladék.

Na, ez a BMSK Zrt. volt az ócsai lakópark programjának bonyolítója, csak hát a beléptetőkapukkal ellentétben 80 darab házat mégsem lehet ismeretlen helyre elraktározni. Akkor sem, ha a házikók egyébként egy lakótelepi lakáshoz viszonyítva is kicsire sikeredtek. De legalább rohadt sok pénzből épültek.

A lakópark kivitelezését a Veszprémber Zrt. végezte. A Veszprémber igazgatósági tagja Garancsi Mária. Nem véletlen névazonosságról van szó, Garancsi Mária Garancsi István testvére. Tehetséges család, van ilyen. Egyébként ugyanez a cég végezte a devecseri iszapkárosultak házainak felépítését is. Többnyire verseny nélküli tenderen szokásuk nyerni.

Jelen állás szerint tehát az van, hogy egy 420 házból álló lakópark helyett felépült 80 aprócska ház, közülük nem is mind lakott, ám már időszerűvé vált a házak felújítása. Mindez belekerült egy csomó pénzbe, túl nagy segítséget nem jelentett a devizakárosultaknak, annak idején mindenhonnan a kormányzati melldöngetés hallatszott, most pedig mély kussban kihátrálnak a történetből.

Van azért jó hír is a végére. Mégis van fedél 79 család feje fölött és fele annyiba került, mint Deutsch Tamás misztikus módon eltűnt sadionbeléptető-rendszere, amiben még csak lakni sem lehet. Igazi magyar sikertörténet, nem? De. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!