VENDÉG

Olvasói levél: Magyarország politikusok nélkül

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Elöljáróban annyit, hogy nagy élvezettel olvasom ironikus hangvételű, görbe tükröt tartó megszólalásaikat a politikusoknak és embereknek nevezett élősködőkről.

Igaz ugyan, hogy nézőpontom, a gondolataim az egész emberiségre terjedenk ki – azaz az emberi faj sorsa és jövője érdekel és nem látom értelmét az országhatárokkal történő elszeparáltságnak, szétforgácsolva ezzel az emberiséget -, de mivel a világban kialakított monetáris rendszer (benne a politikusok szerepével) kis hazánkban is rombolja az emberi értékeket, az egységet ezért elektronikus tollat ragadtam. Úgy látom, országunkban a kiszipolyozott gazdatest több sejtje is kívánja már a váltást, de nem körvonalazódik ki semmilyen elfogadható alternatíva. És igazuk van. Nem jelent megoldást, hogy másik politikus csoport vegye át ezek helyét, ugyanis mindnek van vaj a füle mögött, sakkban tartják egymást -, így komoly retorzióra sem számíthatunk a leváltottakra vonatkozóan, már ha egyáltalán valamilyen úton másik párt kerülne a kormány mögé.

Továbbá, akik még megtartották egészséges értékítéletüket és változást szeretnének, kérdezgetik fórumokon, hozzászólásokban, hogy a jogos hőbörgés mikor válik már tetté. A kettő természetesen összefügg. Kell alternatíva, cél, majd jöhet a tett.

Nos, Jacque Fresco, társadalomtudós, mérnök, a Venus Projekt egyik alapítója, aki már a ’70-es évek óta mondogatja az egész emberiségre kiterjedő változtatás szükségességét, azt a véleményt formálta meg, hogy amíg egy társadalom, nép, csoport, stb. 80-90 %-a elégedetlenné nem válik, nem fog fellépni az adott rendszer ellen. Ha ezt elfogadom – bölcsebb nálam, simán igaz lehet, ezért miért ne -, akkor az aktuális vezetésnek arra kell koncentrálnia, hogy ez ne következzen be, tehát lehetősége szerint a slepp meglegyen a polgárok 30-40 %-a. Amennyiben elbaltázzák ezt, vérszemet kapnak, pénzéhesebbek, saját berkeken belül is megosztó lépéseket tesznek, lesz esély, hogy fellépjen a magyar társadalom és kiálljon az igazáért.

Érdekesség: a ’90-es években egy Békés megyei újságíró, aki mellékesen egy év földrajzot tanított nekünk középiskolásoknak, azt mondta nem szó szerint. Figyeljük meg, minél erőszakosabb egy rezsim, annál véresebb lesz a leváltása. Elég, ha a környező országok szocialista rendszereinek leválásaira gondolunk, beleértve minket is. Összefoglalva tehát, ha az elégedetlen magyarországi állampolgárok létszáma eléri a fentebb említett köszöböt, kiegyenesedhet a kasza, mert „amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten”.

De még mindig kell egy új rendszer. Nem, nem párt, nem politikusokból álló csoport, mert mint azt tudjuk, azok nem működteik az országot. Vegyük az eredeti elképzelést: Mivel egy ország lakossága nem képes üzemeltetni az egész országra kiterjedő rendszereket – oktatás, gazdaság, egészségügy, infrastruktúra, stb. -, ezek működtetésére kijelöl, megbíz egy csoportot. Vélhetően ezért a kormány nevet kapta. Lehetett volna volánkerék is, mindegy. Lényeg, hogy a kijelölt csapatnak a lakosság 100 %-ának az érdekeit kellene figyelembe vennie, márpedig ez jelenleg nem biztosított. Ha mondjuk 51 %-al nyer egy párt, akkor a másik 49 %-ok ki képviseli? Az ellenzék? Nevetséges, hagyjuk. Olyan rendszer kell, amely nyílt, tiszta működésű, minden erejével a feladatán dolgozik, azaz, amire felkértük őket, fellendíti a társadalmat és hiteles, komoly arcát mutatva jó kapcsolatokat épít ki a világ más országaival, ráadásul minden magyar polgár érdekeit figyelembe veszi. Erre vonatkozóan lehet egy alternatíva a következő:

Kiindulási alap, hogy az ország irányításában – és ez minden országra igaz – szereptévesztés van, ugyanis nem a politikusoknak kellene irányítani, döntéshozói szerepkörben tetszelegni, hanem az értelmiségnek. Nálamnál sokkal nevesebbek és bölcsebbek alkotnak véleményt az 1998-ban kiadott Hivatás és Hitvallásban.

Magyar mérnökök, orvosok, természettudósok írásai könyvben, miszerint az értelmiségnek a feladata az egyes szakterületek irányítása, nekik kellene megmondani, mi hogy működjön, milyen irányba haladjon a társadalom, jobbá téve annak életét és a fejlődés irányába terelni azt. Ezzel szemben túl nagy szerepet kaptak a politikusok, akik Anyeginhez hasonlóan semmilyen témát sem ismernek behatóan – legalábbis úgy tűnik, hogy azt a témát nem igazán, amely felett épp diszponálnak –, és a kapott „hatalmuk” megőrzésére érdekében az értelmiséget nyírják, ahol érik. Ahelyett, hogy annak véleményét kikérné és hallgatna rá.

A Hivatás és Hitvallás könyv véleményei között olyat is olvashatunk, amellyel sajnos egyet kell értenem, azaz hogy egy mérnök, egy tudós vagy orvos nem tud tömegek előtt úgy felszólalni, hogy a hallgatóságot magával ragadja, mivel ő csak a saját szakmájának „száraz” tényeit tudja közölni. Tehát a tudás átadásához szükség van egy szócsőre, amely közérthetővé teszi az értelmiség által megfogalmazott iránymutatást és előadja azt. Ez lenne inkább a politikus feladata. De mivel ez nem így működik, a politikusok a saját zseb tömésén fáradoznak inkább – amelyet csak a színjáték fejében tehet (magasabb cél az oszd meg és uralkodj, hogy ne az elégedetlenek aránya ne érje el a lázadási 80-90 %-ot – ezért is szükség van gyökeres változtatásra és egy teljesen új rendszerre áttérni.

Annak érdekében, hogy újra az egyes szakterületet jól ismerő értelmiség adhassa meg az iránymutatást és hozhassa meg a döntéseket, annak érdekében, hogy ne legyenek visszaélések, korrupciós ügyek és hogy az állami pénzek se szivárogjanak el kétes személyek – politikusok – által, olyan szervezetre van szükség, amely mindezt lehetővé teszi. Erre jutva ötlött fel bennem a Magyarország Irányító Szervezet (továbbiakban: MISZ). És ez hogyan is teljesítené az imént felsorolt kritériumokat és miben is lenne más, mint a politikai „hatalom” működése? Elképzelésem szerint egy nagyobb cég hierarchiáját lehetne alapul venni, azaz szervezeti vezérigazgató irányítása alatt a jelenlegi minisztériumok témakörével megegyező, de azokat racionalizáló igazgatóságok állnának. Az igazgatóságok pedig szükségszerűen alátagolódnának osztályokkal, ahogy azt a feladatkör feltétlenül megkívánná. A vezérigazgató lenne a szócső, a társadalom felé a szakmai döntések tolmácsa. Az igazgatók és beosztottaik, rendes álláspályázattal kerülnének felvéve, ahol szakmareferenciával bizonyítania kellene alkalmasságát. Ezzel lehetne biztosítani, hogy a feladatra alkalmas emberek dolgoznának az ország vezetésében. Ráadásul akkora fizetésekkel lehetne operálni, mint a magyarországi átlag, nem többel. És ez esetben nem lenne a jelenleg működő négy éves mandátum, és az az által biztosított nyugalom/védelem/mentesség a rossz döntéshozások ellenére, hiszen a munkáltatói szerződések által egy rossz döntést követően a munkaviszony bármely szinten azonnal megszüntethető lenne.

Tehát a felvetésem szerint van egy olyan szervezet, amelyben a külügytől kezdve a közlekedésig, az egészségügytől a gazdasági területen át az oktatásügyig minden országos irányítást igénylő szakmai feladatot szakértők látnának el, megfelelően inspirálva a korrekt munkavégzésre, és amely a kívánt mértékben tolmácsolni tudja az állampolgároknak rendszeres időközönként beszámolók formájában tevékenységét, tervezett döntéseit, elképzeléseit. És hogyan lehetne a társadalom érdekeit figyelembe vetetni? Egyszer működne egy belső ellenőrzési csoport a szervezeten belül, de függetlenül attól, aki folyamatosan vizsgálná a működés helyességét, „tisztaságát”. E mellett a 19 megye és Budapest által évente delegált egy-egy választott tagból állna egy Felügyelő Bizottság (továbbiakban: FEB), amely nagyságrendileg havonta – vagy szükségszerűen – összeülne és a MISZ vezetőségével a számára elkészített, megvalósulásról készített beszámolókat, döntés előtti tervezeteket átbeszéli, beleszólva azokba. Valamint közvetlenül a FEB kapná meg a belső ellenőrzés jelentéseit is. Természetesen a rendszeres üléseken felül rendkívüli üléseket is össze lehetne hívni, ha egy nagyobb döntés bevezetése előtt állna a MISZ.

Így a FEB – azaz az állampolgárok delegáltjai és ez által maguk az állampolgárok – minden döntést, tervezetet idő előtt megismerhetnének, de a végleges döntést csak a FEB tagjai hoznák, hiszen ők hagynák jóvá. A FEB-tagok, mikor a kezükbe kapnának egy tervezetet, visszamennek velük a megyéjükbe és a tervezet által érintett témákkal kapcsolatos megyei szakembereket összehívnák, hogy véleményeztessék azt. A 20 FEB tag aztán öszeegyezteti a megyei szakemberek véleményét és országos szintű véleményezést hoznak létre, visszaadva azt a MISZ-nek. Természetesen a MISZ kommunikációs igazgatóságának honlapján, külön létrehozott nyomtatott újságban folyamatosan minden lépést, tervezetet, döntést feltüntetne, amely által az ország lakossága folyamatos tájékoztatást kaphatna. Honlapon még az egyes tervezetekre lehetne lakossági szeretem-nem szeretem gombot is nyomni, amit a FEB kis mértékben, de figyelembe vesz.

Most már csak a jelenlegi politikai rendszer és a MISZ megalakulása közötti átmenet hiányzik az elképzelésből. Ezt pedig egy olyan párt tudná megtenni, amely megnyerné a választásokat, de olyan programmal, hogy megválasztása után létrehozná a MISZ-t, majd felszámolná önmagát a cél érdekében – ezzel is mutatva, hogy nem hatalomra pályázik, hanem tényleg a haladás útját kívánja meglépni.

A MISZ létrehozásával Magyarország lenne az első a világon, aki példaértékűen felszámolná a politikai hatalmi rendszert, és egy teljesen új rendszerrel mutatná meg a világ országainak, hogy másképp is lehet. Amennyiben ez elterjedne a Földön, az ország irányító szervezetei találkozók, konferenciák útján egyeztethetnék, az egyes szakterületek hogyan oldanak meg egy-egy országos problémát, amely aztán tanulságot szolgáltathatna a többi országnak. De elkalandoztam, ezek már az elképzelés távlati következményei, illetve lehetőségei, a lényeg, hogy megszűnjön a pénzügyi rendszer irányítóinak bábjátéka és megszűnjön befolyásuk az országok, de ami még fontosabb, Magyarország vezetése felett és az értelmiség valamint az állampolgárok kaphassák vissza azt a társadalom fejlődése és a haladás érdekében.

És most joggal kérdezhetné, miért kellett mindezt elolvasnia, miért traktáltam ezekkel a sorokkal. Ahogy tapasztaltam, a Kolozsvári Szalonna jó érzékkel, a magyarokra jellemző kellő iróniával világít rá az éppen aktuális kormány/a politikusok igazságtalanságaira, sikkasztásaira, stb., akik folyamatosan komoly hátszelet biztosítanak az általuk lejtőre állított országunk számára. Ez a lejtő egy dugóhúzó-örvény, minél tovább maradunk benne, annál lejjebb húz mindannyiunkat. Lehet, hogy Önök, a Szalonnánál ezt a célt tűzték ki maguknak (mármint az elfogadhatatlanokra való rávilágtást), amit tökéletesen meg is valósítanak, de kérdés, hogy ma már elég-e ez.

Amennyiben úgy gondolják, érdemes kicsit a továbbhaladás lehetőségeit is feszegetni, kilépni a jelenlegi lövészárokból, és az olvasók gondolataiba a változtatás csíráját elültetni, a fentebbi leírásom lehetőséget adhat erre. És mivel mérnökként nem vagyok jó tömegek megszólítására, valamint az „egy fecske nem csinál nyarat” elv mentén, fenti elképzelés sosem kerülne köztudatba, hacsak nem valamilyen kommunikációs csatornán keresztül, amely tömegeket szólít meg. Így gondoltam Önre, Önökre.

Amennyiben a céljaik közé integrálják a haladás, változtatás témáját is, és az olvasókat igyekeznek evégett is elgondolkodtatni, esetleg tettekre sarkallni, az egyrészt példaértékű lenne, rendhagyó és jó eséllyes történelmi is. Egy ilyen, tömegeket megszólító felület, mint az Önöké, ilyen radikális, de mindenképpen jobbító szándékú iránymutatást is felvenne a témái közé, amely alapjaiban változtatná meg lehet, nem csak az országunk jövőjét, akkor vélhetően sokan értékelnék ezt.

Szerző: „Naív”

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább