NEHAZUGGY

Kár, hogy nem szeretem a sört. De ha csak ezen múlik, megszeretem

Tamás Róbert | 2016. Október 15, Szombat | 10:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Történelmi pillanathoz érkeztem, amennyiben sikerült egy olyan cikkre akadnom a Magyar Időkben, amely cikkel teljes egészében egyet tudok érteni. Vagy legalább majdnem teljes egészében.

A cikk címe: Züllött állapotú balliberális istálló a Parlamentben

Feltételezem, hogy a balliberális jelzőt a szerző mindenkire használja, aki nem kormánypárti. Elméletileg és látszólag a Jobbik sem kormánypárti, de nem tudom, az önkéntes és önkényes besorolók őket hová söprik.

Tisztázzuk azért, bár aki bemagolta a balliberális jelzőt, annak tök mindegy, ezt fogja szajkózni. Amúgy olyan, hogy balliberális, nincs. Van baloldali és van liberális, átfedés is lehet köztük, de nem egy fogalom. Ezt a kormánypárt valamelyik agytrösztje – talán az ismeretlen Habony Árpád – találta ki tisztább pillanatában. A funkciója az, hogy a hívek egyszerre utálják a baloldali gondolkodású és a liberális honfitársaikat és eszükbe se jusson rájuk szavazni. Ez egyfajta energiatakarékos lejáratás, mert kettőt az egyben lehet ócsárolni.

De ettől függetlenül egyet kell értsek a cikk szerzőjével. Valóban züllött állapotok uralkodnak az országnak házában. Minden tekintetben méltatlan a parlamentáris demokráciához és feltétlenül méltatlan az ország vezető politikai elitjéhez. Már, ha lenne nekünk olyanunk, mert nincsen. A megélhetési ellenzékiekkel és megélhetési kormánypártiakkal pukkadásig tömött parlament (már, ha egyáltalán méltóztatik valaki befáradni az ülésekre) az ország szégyene.

Alulképzett, alulművelt, túlfizetett figurák bohóckodnak az üléseken. Az ellenzékinek nevezett pártok a sajtóból rakják össze a napi háborgásaikat – kérdés: egy parlamenti képviselő nem juthat könnyebben információkhoz, mint az újságírók? – a házelnök pedig tipikusan az a mosdatlan őstulok, akit a kertkapun sem enged be jó szívvel az ember, mert sanszos, hogy lelegeli a muskátlit.

A kormánypárt képviselői egészen szánalmas módon rebegnek hálát a kormánynak, amiért már megint megvédte, megállította, elindította, vagy amit éppen. Olyankor felpattan valamelyik megbízott senki és megköszöni a dicséretet, szintén papírról. Amúgy meggyőződésem, hogy ugyanott, ugyanaz írja az egyik papírra a kérdéseket, ahol és aki a másik papírra a válaszokat. Olyan, mint az Orbán nevű Viktor Kossuth rádiós monológjai, amiket interjúnak csúfolnak. A legizgisebb rész mindig az, hogy nehogy véletlenül összecserélődjenek a dossziék és Orbán a kérdéseket olvassa fel, a mikrofonállvány meg a válaszokat.

Tehát valóban nem más a parlamenti ülés, mint egy baromira drága cirkusz. Pénzkidobás minden egyes nap, amikor be kell fűteni az épületben, vagy fel kell kapcsolni a villanyt.

Sokkal jobban járnánk – mi, akik fizetjük ezt az egészet – ha az épületet Európa legnagyobb sörözőjévé alakítanánk át. A hasznos munkaerő – takarítók, karbantartók – maradhatnának, mert szükség lenne a munkájukra, akik pedig ott meresztgetik a seggüket rengeteg pénzért, elmennének dolgozni. Akár közmunkásnak, legalább módjuk nyílna kipróbálni élesben is azt, amit megszavaztak.

Egyébként is az Orbán nevű Viktor dönt mindenben, a pillanatnyi agyállása szerint. Ezért tényleg felesleges fenntartani az egész parlamentet, a minisztériumokról nem beszélve. Igaz ugyan, hogy zsíros állás nélkül maradna a rokonság, de tudom ajánlani a versenyszférát. Amúgy is munkaerőhiány van, miután aki nem állt politikusnak, mert nem bírja a gyomra, az ész nélkül menekül az országból.

Ha megszabadultunk a teljesen felesleges megélhetési politikusoktól, akkor már csak a cártól kell megválni és majdnem rendben is leszünk. Még a piaci viszonyokat kell helyreállítani – csá, Mészáros Lölö és társai -, ide értve a médiapiacot is. A Magyar Időkhöz hasonló pénznyelő, értelmetlen szarok egy hét alatt éhenpusztulnak, vagy kénytelenek lesznek megtanulni normális újságot csinálni.

Az országot egészen nyugodtan el tudja vezetni egy szakértőkből álló kormány, az emberek képviseletével megbízott politikusokkal együtt is vígan elférnek egy jóval szerényebb épületben.

Mennyire szép is lenne! Gondoljunk csak bele: hozzáértő kormány, működő piacgazdaság, átlátható gazdálkodás, visszahívható és számonkérhető politikusok, szombatonként pedig sörözés az Országházban. Kár, hogy nem szeretem a sört. De ha csak ezen múlik, megszeretem. Becsszó. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!