Majdnem úgy volt, hogy mára végeztem, de ez megváltozott. Nem először – és nyilván nem utoljára – bukkan fel a közösségi oldalunk kommentjei között a nyíltan primitív, vagy burkolt románozás. Ha valaki lemaradt a Szalonna elejéről, gyorsan összefoglalom. Közel egy éve hoztuk létre a portált. Magyarok. Magyarországon született és itt élő, Magyarországon született, de most nem itt élő és más országban született, itt is élő, ott is élő magyarok.
Első pillanattól úgy gondoltuk és ma is úgy gondoljuk, hogy ez nem hátrány, hanem előny. Több helyről, több szempontból sokkal színesebben látjuk a dolgokat, mintha egy rakáson ülnénk napról napra. Nem is volt titok az erdélyi kötődés (miért is lett volna?), hiszen az oldal címét is így választottuk meg.
Ez persze nem gátolta meg az ismeretlen katonát abban, hogy lerántsa a leplet a Szalonnáról: hát hiszen ezek Romániában vannak bejegyezve! És tényleg. Ezért tudunk még működni. Egy időre elcsitult a dolog, a kulisszák mögött folyt tovább az, ami ilyenkor szokott.
De nem omlottunk össze – technikailag persze de, időnként – sem lelkileg, sem anyagilag, nem adtuk fel. Akkor legalább szemétkedjünk! – gondolhatja a bérből és fizetésből honvédő. És lőn. Jönnek a kommentek (ez még a szelídebb verzió, ugyanis jönnek gyalázkodó, vagy éppen fenyegető levelek és üzenetek is), mert a rohadt románok mit ugatnak.
Úgy döntöttem, összefoglalom, amit erről gondolok. Egyrészt románnak lenni nem valami elvetemült gyalázat. Tudom, hogy bizonyos körökben divat büszkének lenni a magyar származásra és lenézni mindenkit, aki volt olyan balga és nem magyarnak született. A valóság ezzel szemben az, hogy pontosan annyi okos, normális gondolkodású ember van a románok között is, mint a magyarok között. És pont annyi idióta, betegesen nacionalista is van, ahogy az angolok, szlovákok, svédek, vagy kínaiak között.
Az külön pikantériája a honi gondolkodásnak, pontosabban a rajongótábornak, hogy amelyik erdélyi származású ember kormányhívő, az jó magyar ember, ha egyenesen nem jobb és nem magyarabb, mint aki itt született, ezzel szemben az, aki erdélyi magyar létére nem rajong a kormányért, esetleg kritizálni merészeli, az büdös román. Minimum. Ráadásul hazaáruló is.
Miután ez a mi vonatkozásunkban, szalonnaügyileg Andreát érinti személyesen – őt sem kimondottan jószántából, de abban az unortodox demokráciában még nem kérdezték meg az embriót, mely országban szeretne majd a világra jönni -, neki tudott ez fájni. Hogy Romániában lemagyarozták, itt meg lerománozzák. Azóta már nagyságrendekkel jobb a helyzet, mert rendszeresen büdösrománnak hívjuk, hogy szokja. Már tud rajta nevetni és ez nem kis teljesítmény.
Egyébként Andrea az, aki minden alkalommal elmondja azt a véleményét, miszerint az és csak az szavazzon Magyarországon, aki itt élt tartósan, jelenleg is itt él, vagy tervei között szerepel a későbbiekben is itt élni. Mindenképpen értse az itteni helyzetet, aki úgy érzi, beleszólása van a dolgokba. Tapasztalatból ismerje, ne a médiából.
Az a helyzet, hogy nem csak Andrea gondolja ezt így a külhoni (ez esetben romániai) magyarok közül. Sok erdélyi magyar is ezen a véleményen van. És ettől még szeretik Magyarországot (sőt), de még az is lehet, hogy Romániát is szeretik. Mert az is egy élhető, szerethető ország. Mert ott is vannak elvakult nacionalisták (magyarok is, románok is) és vannak teljesen szerethető, normális, európai gondolkodású emberek. Éppen úgy, mint Magyarországon, vagy mint bármely más országban.
Abban pedig semmi szégyenletes dolog nincs, ha valaki – akár magyarországi magyar, akár felvidéki, akár kárpátaljai, akár burgenlandi, akár londoni, bécsi, vagy bárhol legyen is a világban – aggódik Magyarország sorsáért, véleményt fogalmaz meg és ezt nyilvánosan teszi. Ezzel akkor sincs baj, ha az illető a jelenlegi kormány mellett, vagy éppen ellene fogalmaz meg véleményt.
Bár zajosabb és jobban látható Orbán híveinek a tábora, de ez távolról sem jelenti azt, hogy az ő véleményük minden külhoni magyar véleményével lenne azonos. Mert nem. Sőt, nagyon nem.
Azt hiszem és vallom, hogy képesek vagyunk együtt, egymás mellett élni, ha akarjuk. Azt pedig a Szalonna szerzőjeként bátran állítom, hogy az olvasók – és mi, szerzők is – nyerünk azzal, ha más szemszögből is módunk van megítélni a az eseményeket. Aki – mint Andrea – magyarként, Romániában, Ceaușescu diktatúrájában volt kénytelen felnőni és ennek ismeretében látja és éli meg az itthoni eseményeket, máshogy látja az Orbán-rezsim felépülését, mint például én, aki a legvidámabb barakk lakója voltam.
Valószínűleg éppen ezért szokott az előfordulni, hogy számos esetben ő a dühösebb egy újabb disznóság láttán. Mert látja a párhuzamot.
A Szalonna nem kormánypárti portál. Soha nem is lesz az. Akkor sem, ha változik a kormány. Most főleg nem az, vállaltan és deklaráltan nem az. Egy teljes egészében magánkézben lévő (a szerzők kezéről van szó), Romániában bejegyzett, külföldi szerverről működő véleményportál, különféle helyeken élő magyar szerzőkkel, kizárólag az olvasók támogatásából működtetve. Ezért nem lehet megvásárolni, zsarolni, tönkretenni, kivéreztetni, megfélemlíteni és erővel elhallgattatni.
És igen, van köztünk erdélyi magyar és Magyarországon élő magyar és más országban élő magyar is. Ezt nem szégyelljük, hanem büszkék vagyunk rá és hiszünk abban, hogy így jó, ahogy van. Aki máshogy gondolja, azzal sincsen semmi gond. Ezer újság, portál, blog létezik, mindenki megtalálja a neki tetszőt. Ettől mi még ugyanúgy folytatjuk, kizárólag a saját lelkiismeretünkre hallgatva, ahogy eddig tettük. Maradunk ilyen vegyes összetételű hazaárulók, akik szembe úsznak az árral, leírnak csúnya szavakat, időnként biztosan hülyeségeket is írnak, ezer hibával ékesek, de egyetlen dolgot nem lehet ránk fogni. Hogy ne Magyarország érdekeit néznénk. Az pedig egészen biztosan nem Orbán Viktor uralkodása.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.