Levelet hozott nekem a villanyposta, a levél mindösszesen egy kép, a svéd Metro hírújság október 5-i, szerdai lapszámának címoldala.
Október 5-én mi már harmadik napja ünnepeljük a történelmi győzelmet, ünnepeljük az Új Egység létrejöttét, ünnepeljük a „NEM”-et.
Nézzük meg alaposan a címlapot! A szeptemberi naptárat láthatjuk rajta, a napoknál számok, itt-ott „díszítőelemként” vércseppek. A számok azt jelentik, hogy az adott napon hány ártatlan civil halt meg Szíriában. Ismételjük meg! Ártatlanok. Civilek. Gyerekek, felnőttek, öregek, nők, férfiak vegyesen. Szeptember 10-én, szombaton például hetvennyolcan. Vissza tudunk emlékezni, hogy mit csináltunk mi aznap? Finomat ebédeltünk, kirándultunk, barátokkal sörözgettünk, meglátogattuk a nagymamát, esetleg a Gyirmót – Diósgyőr meccsen voltunk?
A mi 3,3 millió honfitársunk, (írjuk ide a pontos számot: 3 282 928) ezekre a szerencsétlen nyomorultakra is nemet mondott október másodikán, és nemet mondott a következő címlapon szereplőkre is. Ezek az emberek nem érdeklik őket. Nem akarnak tudni róluk semmit. Nem érzik át a fájdalmukat. Nem akarnak segíteni rajtuk. Ezeket a szerencsétleneket hibáztatják a saját sorsukért. Szíriába születtél? Így jártál…
A svédek furcsa népek, ott élnek messze északon, ahol hideg van és sötét; királyuk van, meg IKEA-s húsgombócuk. Bár kicsivel kevesebben vannak, mint mi, mégis száznegyven-százötvenezer menekültet fogadtak be. Szolidaritásról papolnak. Egy kilencéves svéd kisfiú osztályába az idei év elején egy tizenegy éves szír menekült kislány érkezett. Kora alapján kilóg az osztályból, de tulajdonképpen a legkisebbek közé kellett volna tenni a tudása alapján, merthogy semmit sem tud még: ötéves kora óta menekül. A svéd osztályban készültek a kislány fogadására, ami azért nem volt annyira nagy feladat, ugyanis a svédországi nebulók tájékozottak. A svéd közszolgálati televíziónak (a „közszolgálati” jelzőt itt tessék szó szerint érteni, ne a magyarországi zombi-médiára gondoljanak!) van egy kimondottan kisdiákoknak szóló híradója, amit a tanáraikkal közösen néznek és beszélnek meg. Egy átlagos svéd kisdiák pontosan megmutatja a térképen, hol van Szíria, tudja, hogy ott háború van, tudja, mi történik arrafelé. A kilencéves svéd kisfiú kedvenc pizzériáját szírek üzemeltetik. A törzsvásárlóknak járó kártyán a fogyasztás után járó bélyegzőt a rubrikába jobbról-balra irányba bélyegzi be Ahmed, mert őneki ez a természetes. A kilencéves kisfiúnak ez tapasztalat, és tetszik neki.
Svédországban is vannak problémák, természetesen; persze nagyságrendekkel kevesebb, mint amit a magyar média hazudni szokott. A svéd átlagpolgár azonban pontosan tudja, hogy a menekültek befogadása sokkal-sokkal több előnnyel jár, mint hátránnyal – és itt most ne Ibrahimovicra gondoljunk elsősorban. Röviden: a svéd átlagpolgár szolidáris és empatikus.
Svédország egy főre jutó GDP-je nagyjából 57.300 dollár, ugyanez az adat nálunk 9.500 körül van. A két adat közti óriási különbséget a fentiek (is) okozzák.
Szerző: Ráczkevy Miklós
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.