NEHAZUGGY

Ezen az egyre ijesztőbb, nacionalizmusba forduló hazaszeretet hangoztatása sem fog változtatni

Tamás Róbert | 2016. Szeptember 27, Kedd | 9:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az a benyomásom, hogy mostanában minden napra jut egy önkéntes népművelő, aki igyekszik elmagyarázni nekünk, egyszerűagyú kisembereknek, hogy mi a különbség a valami és a másvalami között. Ez megint egyfajta kormányzati iránygörbe lehet, amit mindenkinek követnie kell, aki mikrofonhoz jut és nem szeretné, ha utolérné a szervilisek bosszúja. Friss hír – mármint számomra friss, mert ritkán nézem a Migráns tévét -, most tojta az MTI:

Általánossá vált a munkaerőhiány mind iparági szinten, mind területileg, míg régebben csak egyes ágazatokat, vagy a nyugati határszélt sújtotta – mondta a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke kedden az M1 aktuális csatornán.

Rolek Ferenc kifejtette: a munkaerőhiány szinte mindenhol jelen van, a feldolgozóipar különböző területein, az idénymunkában, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban, a vendéglátásban, az informatikában vagy a mérnökök között. Hozzátette, hogy elsősorban demográfiai okok miatt ez évről évre növekszik.
Véleménye szerint az országnak vannak még belső munkaerőforrásai, például a közfoglalkoztatottak egy része, vagy a túl nagy részarányt képviselő költségvetési alkalmazottak átképezhetők lennének a versenyszféra számára. Bizonyos területeken azonban szükség lenne külföldi vendégmunkásokra is, főleg szakmunkásokra. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: olyan külföldi munkavállalókra lenne szükség, akik ideiglenesen jönnek ide, kulturálisan jól illeszkednek az országhoz és képesek adaptálódni.
Aláhúzta, hogy a vendégmunkás és a migráns két teljesen más és külön kezelendő kérdéskör. A migráció véleménye szerint alapvetően humanitárius, emberi jogi kérdés.

No, kérem. Minden tiszteletem Rolek Ferencé, azonban lenne néhány észrevételem. Az nem tűnt fel esetleg az utóbbi években, hogy a munkáltatók (ameddig tehették, mert túlkínálat volt munkaerőből) mindent megtettek azért, hogy elüldözzék a munkavállalókat? Gondolok itt például arra, hogy egy takarítónői állásra pályázónak is három körös interjún kellett átesnie, egy csomó pozíciót diplomához és nyelvvizsgához kötöttek, ahol pedig semmi szükség nem volt erre. Aztán gondolok arra, hogy a munkatapasztalattal rendelkező munkavállalókat már 40 éves korban is öregnek minősítették és egészen megalázó munkával kellett beérniük, már ha egyáltalán alkalmazták őket.

Aztán gondolok arra, hogy ócska fizetésért kitaposták a munkavállaló lelkét is, fizetetlen túlmunkára kényszerítették, miközben azzal zsarolták, hogy mehet, ha nem tetszik, van helyette más.

Gondolok arra is, hogy a munkaközvetítők és a munkáltatók annyi fáradságot nem vettek, hogy akár egy mondatban értesítsék a jelentkezőket legalább arról, hogy megkapták az önéletrajzot.

Ennek a munkaadói viselkedésnek, a pocsék bérszínvonalnak, az országban általában is jellemző politikai- és közhangulatnak, a megélhetési nehézségeknek ez szokott az eredménye lenni. Kétségtelenül lehet demográfiai oka is a mostanra kialakult munkaerőhiánynak, de azt ne felejtsük el, hogy egészen 1980-ig növekedett a népesség. Az első év, amikor mínuszba fordult ez a tendencia, 1981 volt. Az akkor születettek még bőven nincsenek nyugdíjas korban.

Ezzel szemben – bár Rolek Ferenc erről óvakodott szót ejteni, a munkaképes korú lakosság lélekszáma a KSH adatai szerint 6,2 millió fő. Ez azt jelenti, hogy az aktívkorúak közül legalább 10 százalék (de inkább 15) elhagyta az országot. A többség nem jókedvéből. És még távolról sincs vége az elvándorlásnak. Ha azt nézzük, hogy a 6,2 millió munkavállalási korú emberből gazdaságilag 4,5 millió aktív (ennyien állnak munkaviszonyban), akkor az elvándorlási arány még drámaibb, közel 20 százalékos. Ezt ma már megérzi a munkáltatói oldal is.

Célszerűbb lenne – eddig sem lett volna káros – megbecsülni erkölcsileg és anyagilag a munkavállalókat. Az erkölcsi megbecsülés nem pénz, hanem hozzáállás kérdése. Az anyagi megbecsülés pedig gazdasági teljesítmény függvénye, amely teljesítmény csak papíron, a statisztikák misztikus világában száguld, amúgy nem annyira.

Mostanra előállt az a helyzet, amikor a munkaerő elvándorlása a különböző ágazatokban már a működést veszélyezteti. Megfelelő oktatáspolitika, az ipar fejlesztése nélkül nem érdemes csodát várni. Ameddig azonban egy nagyon szűk kör tarolja le a gazdaságot, megfojtva a szabad piacot és ameddig a fejlesztésre szánható források magánzsebekbe vándorolnak, addig nem fog javulni a helyzet, ellenben még sokat romolhat.

Ezen az egyre ijesztőbb, nacionalizmusba forduló hazaszeretet hangoztatása sem fog változtatni, mert mindenki önmagáért és a családjáért felelős elsősorban és a jelenlegi tudásunk szerint mindenkinek egyetlen élete van.

Miután a környező uniós országok mindegyikében jobban megbecsülik a munkaerőt, mint Magyarországon, legfeljebb harmadik országból érkező munkavállalóra lehet számítani.

És köszönjük szépen a kioktatást, de pontosan tisztában vagyunk vele, hogy mi a különbség a vendégmunkás és a migráns között, ahogy meg tudjuk különböztetni a migránst a menekülttől és a migránst a migrációtól. Ha a különféle érdekvédelmi szervezetek továbbra is az aktuális kormány fényesre nyalásával foglalatoskodnak a munkaadók és munkavállalók érdekeinek védelme helyett, akkor nem várható javulás a későbbiekben sem.

Vagy sarkukra állnak a szakszervezetek és az egyéb érdekvédő szervezetek, vagy pedig el kell kezdeni az oktatását az itthon maradott híveknek és el kell hitetni velük, hogy nem azért olyan barna a buszsofőr, bolti eladó, villanyszerelő, szakács, pincér, orvos arca, mert, hanem azért, mert megsütötte a nap. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!