Úgy gondoltam, a legközelebbi összeomlásig teljen viccesen a nap, ha már egyébként túl sok vicces dolog nem történik velünk. Itt van ezért egy kis színes, majdhogynem bulvárhír:
Nem írom le még egyszer, mert ez megint az, aminek láttatja magát az ábra: a DK elnöke úgy gondolta, egy londoni kocsmában fog népszavazásilag kampányolni, már amennyiben egy angol pub-ba nem olyan nagy művészet összegyűjteni néhány maroknyi elvándorolt magyar embert és ott bármiről kötetlenül beszélgetni velük. Ahhoz képest, hogy a kamunépszavazási kampány hevében taxisok kutyapártos aktivistákat vernek, kurvaanyáznak, zsidóznak, hogy kormánytisztviselők menekülteket fojtogatnak, hogy a honvédelem minisztere és egy tucat fideszes migránsokat fizikailag fenyegető pózban virítanak a Facebookon, ez egy ártatlannak és főleg jelentéktelennek tűnő hír.
Valójában az is, egészen addig, amíg el nem olvassa az ember a Gyurcsány által posztolt szöveg utóiratát. Merthogy. Amennyiben a jelenlévők hazudtak, akkor én is hazudok. Ha Gyurcsány hazudott, akkor én is hazudok. Ha viszont a jelenlévők helyesen ismerték fel a hangoskodó, botrányosan viselkedő, magukat nemzeti érzelműnek nevező, szélsőséges beépített elemeket, akik – a sajtóban megjelent beszámolók szerint – számonkérték Gyurcsányon, hogy miként van bátorsága Londonban fellépni, akkor súlyos esettel állunk szemben már megint. És ezt teljesen független attól, hogy ki mit gondol Gyurcsányról, milyen szimpátiák, antipátiák, heves indulatok mentén ítéli meg személyét és politikai ténykedését, vagy hogy milyen programot tervez magának október 2-ára. Sőt, még arról sincs szó, hogy Gyurcsányt ne lehetne bármivel kapcsolatban számonkérni. Őt egészen konkrétan számon lehet kérni, ő emberek közé ment, nem ő retteg, nem ő kap frászt, ha bárki a közelébe merészkedik kérdezés céljából.
A csilliárdokkal kitömött kormányszennylapok ugyan elfelejtették ezt is hozzácsapni objektív tudósításaikhoz (miközben arra tényként utaltak, hogy a Londonba kényszerült magyarok Gyurcsány elől menekültek, de neki volt pofája utánuk menni), itt mégiscsak az a hírérték, hogy a rezsim hiénái mindenhol ott vannak. Miután elég nyilvánvaló jelei vannak annak, hogy az Orbán-kormány újdonsült (lásd Spéder Zoltán) és állítólagos mindenkori (lásd Vona Gábor) politikai ellenfeleit teljesen törvénytelenül figyelik meg (Juhász Péterről, mint egyszemélyes ellenzékről nem is beszélve), most az is körvonalazódik, hogy egy bármilyen magyar nagykövetség, mint diplomáciai testület ma már arra is bevethető, hogy százfős, a nagy egészet tekintve teljesen jelentéktelen ellenzéki összejöveteleket trollkodjon szét. A világ tetszőleges pontján.
Azt hiszem, már megint nem kellene beleállni abba a téves okfejtésbe, ami azt hivatott eldönteni, hogy Gyurcsány patás ördög-e, vagy sem, hogy milyen vélt és valós történelmi bűnökkel azonosítható jogosan, vagy kevésbé jogosan. Teljesen irreleváns, hogy Gyurcsányról mit gondol a választók statisztikailag jelentős többsége. Mint ahogy az is tök mindegy, hogy Vona Gáborról mit gondolnak, midőn azzal a tényállással kell szembenéznünk, hogy mégiscsak politikusokat figyeltetnek meg törvényellenesen Magyarországon.
A jelen téma szempontjából a magyar diplomácia futsalosok és toporzékoló-hisztériázó percemberek szintjére züllesztése és egy mocskos rezsim elkeseredett, ám minden határon túlmenő vergődése a szóra érdemes. Kérdezem minden – józan eszét talán még nem végérvényesen elveszített – embertől, aki úgy tudta, hogy a szabadságot soha, semmilyen elmebeteg hatalom paranoiája nem írhatja felül ma Európában: ki az, aki megtilthatja Gyurcsány Ferencnek, hogy a világ bármely pontján magyar emberekkel találkozzon? Mennyire szánalmasan dühítő mélységbe zuhant az a hatalom, amely úgy véli: felhatalmazása van megkérdőjelezni politikai ellenfelei politikai kampányakcióit Balmazújvárostól Cserszegtomajon át Londonig bárhol? Mi az, hogy a magyar adófizetők pénzéből fenntartott magyar diplomáciai testületek képviselői balhézó, botránykeltő keretlegényekké változnak át és rárontanak mindenkire, aki nem fideszes, nem a kormány kottájából játszik?
Nem tudom, hogy mióta feladata egy nagykövetség alkalmazottjának felcsapni provokátornak és hogy egyáltalán központi utasításra, avagy saját kútfőből, megfelelési kényszertől vezérelve dönt amellett, hogy elmegy beszólni Gyurcsánynak, de valójában teljesen mindegy is. Az a pöcegödör, ahová mostmár naponta lesüllyed a rendszer és hű csatlósai, számomra azt jelzi, érzik a zavart az erőben. Persze a vége még messze van, a határok még tovább feszegethetőek. De most tényleg: az, hogy Gyurcsány száz londoni magyarral összejön egy sörre egy kocsmában, az politikailag fenyegetést jelent a Fidesz számára? És ha igen, akkor megjelenik a szolgálatos különítmény és belehány a buliba, mert az nem az ő szája íze szerint zajlik és őt idegesíti?
Ugye nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy a londoni nagykövet történetesen az a Szalay-Bobrovniczky Kristóf – a Századvég(bél) kuratóriumának korábbi elnökhelyettese -, akiről azt lehet tudni, hogy a szipogó munkanélküli és hasbarúgóbajnok Habony bajtársának nevezte magát egy interjúban. Következésképpen alig van itt látnivaló, csupáncsak ezeknek az alakoknak az orrfacsaró bűzét egyre nehezebb elviselni.
És itt nem az a kérdés, hogy amennyiben tényszerűen igazolást nyer (és nem nehéz tényszerűen bizonyítani), hogy a provokátorok valóban a nagykövetség munkatársai (nem kevésbé súlyos, ha a nagykövetség megbízottai), akkor a nagykövet elvtársat körülbelül azonnali hatállyal vissza kellene hívni. Ha ez az ország egy normális hely lenne, ahol a magyar diplomácia élén nem egy felváltva hisztiző és retardáltan vigyorgó, vízfejű óvodás állna, ha nem falábú futsalosok, hanem vérprofi szakemberek öregbítenék a hírünket a világban, akkor Szalay-Bobrovniczky ma már nem lehetne a helyén. Mint ahogy Garamvölgyi Balázs bahreini tiszteletbeli konzul se sűrűn árulhatná Magyarországot letelepedési kötvényenként afrikaiaknak. De még a bahreini olajdemokráciáról is már csak hírekből értesülhetne.
Viszont ha nem lenne ez a rengeteg feltételes móddal kezdődő mondat, akkor erre a szánalmas, egyben dühítő performanszra egyáltalán sor sem kerülhetett volna. Csakhogy. Elkezdődött egy igen veszélyes folyamat, ami a Nemzeti Választási Irodánál, majd a Ligetben is felszínre került, ami azt jelzi, hogy a harsány, erődemonstráló mechanizmusok apránként szivárognak be a társadalom szövetébe, és úgy tűnik, ez az egész csak fékezetten okoz felháborodást, cserébe alkalmas a félelemkeltésre. Amikor politikusokat figyeltetnek meg, amikor újságírókat zsarolnak a magánéletükkel, amikor Orbán nyíltan fenyegeti a sajátjait, amikor mindenhol házmesterek figyelik az ellenségnek vélt ellenfeleket, akkor ne legyintsünk már erre a történetre is.
Nem arról van szó, hogy Gyurcsánynak halálfélelme volt tegnap Londonban, még csak arról sincs szó, hogy a londoni magyar nagykövetség szolgálatos seggnyalói ne lehettek volna jelen a kocsmai mókán. Arról van szó, hogy a fideszes gyorstalpaló droidképzőben nevelkedett diplomatákat is a trollkodásra tartják. Nem elég, hogy a diplomáciai értelemben legalja magyar kormány minden lehetséges fórumon alázza ezt az országot, már egy 100 fős ellenzéki rendezvényekre is tahó, rendbontó diplomatákat engednek rá. Akik nem vitatkozni, kérdéseket feltenni, érvelni mentek oda, hanem Szijjártó stílusában nyomták fullba a kretént.
Nem tudom, hol van ennek az alja és főleg, hol van a vége. Gyurcsány Ferencről változatlanul azt gondolom, amit eddig is, ugyanúgy nem tartom semminek a megoldására, mint tegnapelőtt. Azt viszont, hogy egy diktatúrába hajló rezsim ilyen módon packázzon az ellenfeleivel, azt vérlázítónak érzem. Mi lett volna, ha Gyurcsány ezer embert gyűjt össze valahol? Ha egy nevetséges kocsmai esemény is így kihozza belőlük az állatot, akkor vagy ennyire félnek, vagy ennyire kretének. Más opció nincs.
Nem utóirat: a Gyurcsánnyal találkozó londoni magyarok, akik úgy vélték, a nagykövetség munkatársai hőbörögtek a rendezvényen, kábé mind hülyék. A Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtóosztálya tagadja ugyanis, hogy a diplomáciai kirendeltségnek köze lett volna a balhéhoz. A Népszabadság kérdésére azt írták:
A nagykövetség munkatársai közül senki nem vett részt Gyurcsány Ferenc tegnapi rendezvényén.
És ha ők mondják, miért is ne hihetnénk el becsületszóra?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A vendégmunkások nem fogják kiszorítani a magyarokat a magyar munkahelyekről – ezt mondta a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára csütörtökön a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Aki azt is határozottan állította, hogy a vendégmunkások és a nem vendégmunkások között a fizetésekben, bérekben nincs különbség. Az államtitkár hangsúlyozta, „azok a jogszabályok, amelyek most hatályba léptek, […]
A Nemzeti Konzervatívizmus Konferencia (NatCon) egy szimbolikus esemény, amely jól írja le Európa helyzetét – mondta a miniszterelnök újságíróknak nyilatkozva szerdán Brüsszelben. Orbán Viktor szerint Európa a szabadság és az elnyomás határmezsgyéjén egyensúlyoz. A miniszterelnök a NatCon második napján azt nyilatkozta, hogy a rendezvény betiltása, majd később az engedélyezése olyan, mintha a nyolcvanas évek végén […]
