Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Hát ki a búvalcseszett jó élet ez a lelki nyomorék, aki úgy hiszi, hogy személyesen ő a Jóisten?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Drága testvéreim a NER-ben és azon kívül! Sokszor hallottam már különféle futóbolondoktól, hogy a magyarok a Szíriuszról jöttek, de képtelen voltam komolyan venni. Most mégis úgy érzem, hogy valaki – vagy én, vagy Orbán Viktor méltóságostekintetes úr – egy másik bolygóról csöppent ebbe a pörköltszaftos, óriásplakátokkal ékes kicsiny honba.

A vezér interjút adott. Mindenki nyugodjon meg, nem élő interjút és főleg nem újságíróknak, hanem az egykori Origó romjaiból összebarkácsolt fosadéknak nyilatkozott. Irgalmatlan hosszú monológ, én végigolvastam és majd biztosan sort kerítek még a folytatásra – ha én nem, valaki biztosan a szerkesztőségből – mert nekem az első mondatoktól leszakadt a pofám, a vérnyomásom kilőtt az univerzumba, az agyvizem felforrt. Jegyezzük meg, őrizzük meg az utókor számára is ezt a néhány mondatot. Látlelet ez, egy sikertelen focistából lett karrierista, egyben egy beteg ország látlelete.

A kérdés, pontosabban annak egy mondata:  „Milyen lépéseket tervez tenni a népszavazás másnapján, október 3-án?”

És íme a válasz. Figyelem!

Ha el akartam volna mondani, hogy a népszavazás után mit kell tenni, akkor elmondtam volna. Azért nem mondtam el, mert nem akartam. Azért nem akartam, mert idő előtti lenne, ugyanis a népszavazás eredménye határozza meg, hogy milyen irányban indulunk tovább. Most nem a népszavazás utáni időszakról kell gondolkodnunk, hanem – ahogy az amerikaiak mondják: first thing first – az első dolog először: legyen meg a népszavazás.

Na kérem, sorstársaim a kiterjesztett diliházban! Azt mondja ez a pocakos kis fickó, hogy szarik a fejünkre és kuss legyen. Ő, Alcsúti-Felcsúti Vitéz Orbán Viktor, Magyarország tulajdonosa, a magyarok mindenható ura kikéri magának, hogy őt elszámoltassák arról, mit akar csinálni a saját tulajdonával. Mármint velünk és az országgal.

Egy ilyen pofátlan, cinikus, vérgeci, tetű válasz hallatán egy önmagára és az olvasókra valamit is adó újságíró minimum elküldi az interjúalanyt a büdös francba és a fejére borítja az asztalt. Mert az újságírónak nem az a dolga, hogy kényszeredetten vigyorogva tudomásul vegye: el lett ő küldve a picsába. Mert nem ő lett elküldve, hanem az olvasók. Fideszül: a keményen dolgozó kisember lett elküldve a búsba.

Hát ki a búvelcseszett jó élet ez a lelki nyomorék, aki úgy hiszi, hogy személyesen ő a Jóisten? Egy uralkodó, aki nem köteles beszámolni az alattvalóknak semmiről. Egy félresikerült diktátorocska, aki olyan szintű szerepzavarban szenved, hogy fel sem merül benne: ő az ország szolgája, nem pedig a hadura.

Miféle újságíró az, aki egy ilyen választ eltűr? Ahogy a miniszterelnök nem önmagát képviseli és nem érte van a rohadt ország, hanem éppen fordítva, úgy az újságíró sem hobbiból, pláne nem a fizetéséért bohóckodik ott, ahol van. Amennyiben mégis, akkor nem újságíró, hanem egy mikrofonállvány. Márpedig egy állványért egyszer kell fizetni és évekig rendeltetésszerűen üzemel, teljesen felesleges havonta pénzt költeni rá.

Orbán Viktor nem politikus, nem miniszterelnök. Akkor sem, ha valamilyen szerencsétlen véletlen folytán ez került a névjegykártyájára. Normális országban ilyet az ország első embere soha nem merészelne kiejteni a száján, hogy nem válaszol egy ilyen kérdésre, mindenki húzzon a francba szavazni aztán majd ha megvan a szavazás, megmondja. Ha akarja. Ha nem akarja, nem mondja meg és kinek mi köze hozzá.

Beszarás. Szavazzunk, aztán majd megmondja, minek. Ilyen a világon nincs, komolyan. Merem állítani, hogy ilyesmit még Putyin sem enged meg magának. Épeszű országban úgy rúgná seggbe a nép, hogy az égen lyukat ütne és éhen halna, mielőtt földet ér.

Hogy ő azért nem beszél róla, hogy mit szándékozik tenni, mert nem akar beszélni. Igaz ugyan, hogy egy egész országgal szórakozik, hogy attól függ itt lassan élet és halál, hogy a magát uralkodónak képzelő hülyegyerek bevette-e a gyógyszerét reggel, vagy sem.

Nagyon gáz ám ehhez a szektához tartozni, drága feleim! Ugyanis az imádott vezér nem csak nekem és a hozzám hasonló liberális nihilista hazaárulóknak üzeni azt, hogy közöm nincs az ország dolgaihoz, de még a saját életemhez sem, hanem a saját rajongótáborának is.

Ez az ember nem csak sunyi, hazudós és telhetetlen, hanem pofátlan is. De az legalább végtelenül. Figyelj, Viktor! Én fizetlek, kiscsávó. Én fizetem a méregdrága öltönyeidet, amelyek drágaságuk ellenére sem képesek normálisan állni rajtad. Én fizetem a feleséged ingatlanjait, a lányod saját lábát, a vejed üzleteléseit, a szomszédod horvátországi villáját, Nárcisz kutyád rezidenciáját, a külföldi útjaidat, de még a kurva telefonszámládat is. Én és a többi kilencmillió ember, akiket most elküldtél a picsába.

Hidd el, nagyon rá fogsz erre fázni. Igaz, hogy addig még nagyon sok kárt fogsz okozni te is, a bűntársaid is, de egyszer vége lesz ennek. Majd magyarázd a bírónak a tárgyaláson, hogy azért nem beszélsz, mert nincsen kedved. Hidd el, mi ott leszünk a teremben és figyeljük, mekkora arcod van akkor, amikor nincs, aki megvédje a seggedet. Érdekes lesz. Már nagyon várom.adomany

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.