Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Egyéb


Amikor a magyar migránsok elveszik az angolok munkáját és nem képesek beilleszkedni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végre sikerült Orbán Viktornak egy olyan támogatót találnia, aki nem egy diktatórikus országból szabadul rá a világra, hanem az Egyesült Királyságban él és éppen Budapesten tartózkodik. A Mandiner készített interjút  Sir Roger Scruton, brit konzervatív filozófussal.

Scruton – az interjú szerint – két dolognak örül. Az egyik, hogy hamarosan ismét vadászhat rókára Angliában, a másik örömforrás pedig a Brexit. A rókavadászat nem annyira hozta lázba az interjút készítő Stumpf Andrást, a Brexit-örömre viszont rákérdezett. A válasz:

Azért olyan félelmetesek, mert önök bejönnek az országunkba és használni akarják mindazt, amink van. A remek infrastruktúrát, mindent. Másrészt elveszik az angolok munkáját, megváltoztatják a hagyományos közösségeiket.

Ismerős szöveg? Bizony az. Naponta hallhatjuk a magyar kormány valamelyik tagjától, csak azokban a kinyilatkoztatásokban a magyarok azok, akiket letipornak a beözönlő migránsok, Angliában pedig mi, magyarok vagyunk a nem szívesen látott, a helyi közösségekbe beilleszkedni képtelen, azokat romboló, az őslakosok munkáját elvevő vadak.

Scruton véleménye szerint mindenkinek jobb lenne, ha a Brexitet követően minden gazdasági migráns – magyarok, lengyelek, románok – fogná a sátorfáját és elhagyná Britanniát. Hiszen a brit gazdaság az ő megérkezésük előtt is remekül működött és azt követően is működni fog.

Az interjú folytatásában sikerül a beszélgetést a muszlimokra terelni, így némileg kibontatlan marad a magyar migránsok kérdése. Miután minket ez érint közelebbről, leragadnék az interjú elejénél. Mégpedig annál a gondolatnál, hogy ki kell dobni az Egyesült Királyságból a más országokból – jellemzően Kelet-Közép-Európából – érkezett munkavállalókat, hogy a brit társadalom meg tudja őrizni identitását és a gazdaság ismét a helyi munkavállalókat alkalmazza.

Érdekes lett volna néhány magyar migránst is megkérdezni erről. Lehetséges, hogy ők máshogyan látják ezt a kérdést, mint az idén lovaggá ütött Sir Roger Scruton. De játsszunk el a gondolattal. Mi lenne, ha az európai tagállamok bezárkóznának és elvetnék azokat az elveket, amely elvek mentén az egész közösség megszerveződött?

Mi lenne, ha kidobnák Britanniából a magyar munkavállalókat? Az egyértelmű, hogy az egészségügyben, a vendéglátóiparban és számos egyéb területen dolgozó migránsokat igen nehéz lenne az ilyen végzettséggel nem rendelkező, rosszabb esetben semmilyen végzettséggel nem rendelkező helyi munkaerővel pótolni. Igen sok szakma esetében édeskevés a nemzeti öntudat. Sem angol, sem magyar, sem más nép esetében nem igazán célravezető a származásra építeni. Én legalábbis nem szívesen venném, ha rommá égetett, ehetetlen kaját raknának elém egy étteremben. Akkor sem, ha azt komoly családfával rendelkező ősmagyar ember kotyvasztotta. Ugyanígy – sőt, még ígyebbül – nem örülnék annak, ha a műtőasztalon fekve derülne ki, hogy a szikét rám fogó illető összes érdeme az, hogy született magyar.

Ha az angolok máshogy gondolják ezt, az az ő bajuk. Ha csak Sir Roger Scruton gondolja így, az meg az ő baja. Azonban számtalan brit szakember számtalan helyen elmondta, megírta: a külföldi munkavállalók nélkül a brit gazdaság nem életképes és azt a zuhanást, amit a külföldi munkavállalók kiebrudalása jelentene, a nagyon öntudatos brit polgárok is igen gyorsan megéreznék. Ugyanis a nyugdíjak és szociális ellátások összege villámgyorsan csökkenne, a megszokott életszínvonaltól búcsút lehetne venni.

De mit jelentene Magyarország számára, ha feltételezzük, hogy el kell jönniük Nagy Britanniából (nem kell, csak tételezzük fel) és nem egy másik országba mennének, hanem hazajönnének Túrórudiföldre. Első ránézésre remek lenne, hiszen a munkaerőhiány egyre aggasztóbb. Második ránézésre azonban halálos veszélyt jelenthetnének az Orbán-kormányra nézve. Ugyanis ezek az emberek elég bátrak voltak ahhoz, hogy egy másik országban éljék az életüket, elég okosak, iskolázottak és jó szakemberek ahhoz, hogy megállják a helyüket abban a másik országban, elég igényesek ahhoz, hogy ne érjék be a napról-napra vegetálás ősi magyar hagyományaival. És – ez nagyon fontos – elég sokáig éltek valódi demokráciában ahhoz, hogy tisztában legyenek a politikusok kötelességeivel, a civilek és a politikusok feladataival, a saját jogaikkal. Ezeknek az embereknek elvárásaik vannak és nem értik – szemben az itt élő és a magyar háromnegyed-diktatúrába, korrupcióba belefásult honfitársaikkal-, hogy miért is kellene eltűrniük azt, amit az Orbán-kormány – vagy bármely korrupt, népnyúzó kormány – művel.

Egyszóval Stumpf András – már amennyiben egyetért az angliai magyarok kisöprésével és hazatoloncolásával – nem tesz mást, mint az Orbán-kormány megbuktatásán munkálkodik. Ami minimum vicces dolog az ő esetében.

Sir Roger Scruton agymenése persze nem a hivatalos brit politika, csupán egy vélemény. De rendkívül kíváncsi lennék arra, mit gondolnak erről az angliai és a magyarországi magyarok. Már amennyiben gondolnak erről bármit is. Aki igen és el is mondaná mindannyiunknak: [email protected]adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.