NEHAZUGGY

És akkor Európa megfontolja Magyarország kizárását az Európai Unióból

H. Andrea | 2016. Szeptember 13, Kedd | 8:27

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, Szijjártó Péter magához tért-e már és hadrendbe állította-e a hisztéria- és toporzékolásügyi tehetségét és azt sem látom, hogy az MTI, a Migráns1 és a kormánypropaganda szorgalmasan szállítaná a Magyarországról a világban keringő hízelgő híreket, pedig nem ártana.

Tudom, hogy az MTI számára pillanatnyilag nincs fontosabb történés annál, mint hogy biomassza ömlött a 33-as útra, én viszont egy kicsit jobban odafigyelnék a német sajtóra, ahol ilyen címlapokkal futhat össze az ember:

spiegel

welt

A Spiegel Online és a Die Welt címlapjai ezek, de nyugodjon meg mindenki: a német médiában jelenleg számos fórumon szakértők, nem szakértők, újságírók, politikusok Magyarországról és annak kormányáról beszélnek. Orbán számára körvonalazódik az áhított hírnév, a megkerülhetetlenség, a rivaldafény és a pódium, de nem biztos, hogy ennek most nagyon örülni kellene.

Tudom, hogy egyes honi politikai elemzők butaságnak szokták nevezni azt a felvetést, hogy Orbán szándéka valójában kivezetni Magyarországot az Európai Unióból ezzel a drága és értelmetlen kamunépszavazással, de meg lehet nyugodni: amiről itt most szó van, annak semmi köze ahhoz, hogy mit szeretne, vagy mit nem szeretne Orbán Viktor.

Röviden, és lehetőleg szabatosan megpróbálom összefoglalni a lényeget: Elfogadhatatlan számunkra, hogy az Európai Unió alapértékei ilyen súlyosan sérüljenek, azokat valaki ilyen mértékben megsértse – körülbelül ezekkel a szavakkal követelte Jean Asselborn, Luxemburg külügyminisztere Magyarország kizárását az Unióból mindössze három nappal az informális EU-csúcs előtt.

Aki kerítéseket épít a háborús menekültekkel szemben, aki megsérti a sajtószabadságot és az igazságszolgáltatás függetlenségét, azt átmenetileg vagy végérvényesen ki kell zárni az Európai Unióból

– véli Asselborn, aki szerint a kizárás az egyedüli lehetőség az Unió alapértékeinek és egységének megőrzésére.

Szijjártó Petike luxemburgi kollégája szerint az EU nem tűrheti az olyan típusú kötelezettségszegéseket, mint amilyenek Magyarország esetében tapasztalhatóak. Azt most hagyjuk is, hogy Orbán súlyos hibákat vétett és úgy kezeli a menekülteket, mint a vadállatokat, hogy mindez „egy olyan országban történik, ahonnan 1956-ban emberek százezrei menekültek a szovjetek elől Európába”, hogy az olyanok, mint Orbán nagy bajba keverték Európát, miután az EU kifele, a világ fele egységesnek mutatná magát és kiállna különböző értékek mellett, de közben már nem képes arra, hogy ezeket az értékeket a határain belül megtartsa.

Ami igazán súlyos ebben a felvetésben, hogy egyáltalán Európában arról beszélnek, mint Asselborn is teszi, hogy meg kellene vizsgálni az EU-szerződés olyan irányú módosítását, amely megkönnyítené az egyes tagállamok kizárását. Asselborn konkrétan arra, gondolt, hogy a kizárásnak ne legyen feltétele az egyhangú döntés.

Akkor tisztázzuk szerintem a lényeges kérdéseket, mielőtt Szijjártó elvisítaná magát. Szeretném nagyon világossá tenni, hogy Orbán Viktor nem csak, vagy nem elsősorban a menekülteket kezeli vadállatokként, tehát soha nem ártana meg, ha európai kultúremberek az eddigieknél jóval mélyrehatóbban is elemeznék a magyarországi viszonyokat. Számomra ennek az interjúnak a súlypontja akkor is a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás lábbal tiprása, ha erről jóval kevesebb szó esik, mint a menekültkérdésről. Ezek egyenként is fajsúlyosabb, aggasztóbb kérdések, mint az, hogy Magyarország hány menekültet hajlandó, vagy nem hajlandó befogadni. Nem Magyrország, hanem a magyar kormány.

Mivel várhatóan a kormánymédia segédletével a kormánypárti politikusok összehangolt vinnyogása megpróbálja majd elvinni ezt a témát abba az irányba, hogy megint bántják a magyart és megint mások mondják meg, hogy mi kivel és kivel nem, megint beleugatnak a belügyeinkbe, szerintem nem kellene elsiklani a lényeg fölött.

Magyarországon, ahol a pillanatnyi állapotok szempontjából marginális kérdés a menekültügy (szemben az olyan országokkal, ahol a mindennapok húsbavágó valósága és érdekes módon nem üvöltenek hangosan, hogy meghalunk) Orbán Viktor korlátlan hatalmát gyakorlatilag a menekültügynek köszönheti. A kérdés nem elsősorban az, hogy mit kiabál rekedt hangon erről a kérdésről, hanem mindaz, amit erre hivatkozva, e mögé bújva megtesz.

Véleményem szerint ennek ellenére nem helyes összemosni a kerítés ügyét a sajtószabadság lábbal tiprásával és az igazságszolgáltatás földbe döngölésével. Nem elsősorban a kerítéssel van a baj, hanem mindazzal, amit a kerítéses, háborús propaganda mögé-fölé építettek. Azt hiszem, Brüsszel vagy Luxemburg (már ha lehet ilyen szerencsétlenül fogalmaznom) ugyanannyira távol áll a menekültkérdés hatékony kezelésétől, mint Budapest és Orbán Viktor.

Vitathatatlan igazságtartalma ellenére nem egyértelműen örömre okot adó ez a nyilatkozat, már csak azért sem, mert további muníciót szolgáltat az elszabadult gyűlöletpropagandához. Azt hiszem, amit feltétlenül érdemes lett volna összemosni a sajtószabadság és az igazságszolgáltatás kérdésével, az a történelmi léptékű korrupció, ami Orbán nevéhez tapad. Lehetett volna továbbá a Putyin-Erdogan iránti szimpátiára és az igazi diktatúrákhoz való dörgölőzésre is építeni ezt a bírálatot, ami önmagában sokkal veszélyesebb, mint az, hogy ki hol és milyen magas kerítést épít.

Azt gondolom, hogy az Európai Uniónak már számos lehetősége lett volna felülbírálni, érdemben lépni ahelyett, hogy tétlenül szemlélje miként szabadul el a hajóágyú. Azt hiszem, ideje lenne a képet teljességében szemlélni: a kerítés csak egy jelentéktelen eleme annak, hogy Orbán nem képes és nem hajlandó késsel-villával enni ott, ahol mindenki más azzal eszik. Az elképesztő gyűlöletkampány és a késsel-villával táplálkozók elleni permanens uszítás, a menekült-kérelmezés rendszerének átalakítása, a menekültstátusz megszerzésének ellehetetlenítése viszont mind-mind annak a jele, hogy Magyarország nem hajlandó a klub tagjaként viselkedni. Nem tegnap óta, már nagyon régóta.

Ennek ellenére jó lenne, ha nem a gittet rágnánk, hanem a lényegről beszélnénk: az, hogy ha Magyarország ma jelentkezne, esélye sem lenne bekerülni az EU-ba, nagy igazság, de sajnos nem vigasztal senkit. Az, hogy ma Magyarországról úgy beszélnek, mint egy kizárásra megérett tagállamról, nem Orbán számára rossz hír, hanem a magyarok számára, akiknek egy része most is tapsol neki. Orbánnak ez volt a célja, most is röhög a markába valószínűleg. Ami nagyon rossz hír, hogy az uniónak nincs még mindig egy olyan önvédelmi mechanizmusa, ami meggátolta volna abban, hogy idáig fajuljanak a dolgok.

Szijjártó és Kósa meg a többiek várható óbégatásáig azért jegyezzük meg, bár Asselborn nem biztos, hogy tud róla: a magyar nép számára a legnagyobb tragédia az, hogy miközben Orbánnak jogosan, vagy félig jogosan a kerítés miatt tesznek szemrehányást, itt mégiscsak olyan milliárdos nagyságú uniós támogatásoknak veszett nyoma az évek során, amiből ők semmit nem láttak, de amibe generációk fognak belerokkanni. Nemzetállami hatáskörben.

Mire a végére értem, az MTI is lehozta a hírt, köszönjük. Szijjártó pedig – aki nem először küldi el az anyjába a luxemburgi külügyminisztert – a maga suttyóparaszt stílusában a baráti Moldovából üzent:

Eddig is tudtuk, hogy Jean Asselborn komolytalan figura. Látszik, hogy csak néhány kilométerre lakik Brüsszeltől, kioktató, nagyképű, frusztrált. Magyarországot akarja kizárni az EU-ból, de magát már régen kizárta a komolyan vehető politikusok közül. Rendes nihilistaként, fáradtságot nem ismerve dolgozik az európai biztonság és kultúra lerombolásán.

Hát erről beszéltem.

adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!