Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nincs is szebb annál, mint amikor Orbán Viktor a német sajtószabadságért aggódik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha a cinizmus, a képmutatást egyetlen idézettel kellene elmagyaráznom egy ide tévedt marslakónak, vagy egy elvakult hívőnek – bár a második reménytelenebb vállalkozásnak tűnik – ezt az Orbán Viktor idézetet választanám:

Németország a legnehezebb eset, az ottani irányított nyilvánosságban egyelőre lehetetlenség őszintén beszélni a migránskérdésről. Ezt mi csak a diktatúrákból ismerjük, de tudomásul kell vennünk, hogy van olyan demokrácia, ahol a szólásszabadság gyakorlása egzisztenciális kérdés, és bizonyos véleményeket ellenjavallt elmondani.

Ez most hangzott el Kötcsén, a rendszerváltás utáni, újkori sör-virsli-lufi-éljenapárt összejövetelen. A miniszterek elnökének írta bele a beszédébe valaki, ő pedig felolvasta és a szeme sem rebbent. Sajnálatos módon nem érkezett meg a meghívóm a Polgári Piknikre – előfordul ez a postával – ezért nincsenek értesülésim arról, hogy kitört-e a röhögés a hallgatóság soraiban, vagy sem.

A németországi irányított nyilvánosságról nincs tapasztalatom, de valamiért eszembe jutott a magyar kormánymédiába öntött közpénz, a szintén közpénzből működő kormányblog, a felvásárolt média, Andy Vajna tévéje, a milliárdokat felemésztő óriásplakátok, a szintén hihetetlen összegekből finanszírozott propagandahirdetések, az ingyenesen osztogatott (de nyilván nem ingyenesen előállított), a kormány jócselekedeteit dicsőítő, illetve az uszító hirdetések sokasága.

Erről pedig eszembe jutott az ellenzéki politikusokat lejáratni hivatott karaktergyilkos-hadjáratok sora, a hazudni sem rest újságírók szorgos munkálkodása. A munkahelyéről kirúgott bloggertől Hodosán Rózáig igen hosszú névsort lehetne felsorolni, akik azért veszítették el az állásukat, mert nem dicsőítették a kormánypártot. Nem a német, hanem a magyar kormánypártot.

De számtalan nevet fel tud bárki sorolni az ismeretségi köréből, akik szintén azért kerültek nehéz helyzetbe, mert kritizálták az Orbán-kormányt. Még ennél is többen vannak azok, akik saját, vagy családtagjaik védelme érdekében nem merik elmondani, leírni a gondolataikat, de még csak like-olni, vagy kommentelni sem merik a nekik tetsző írásokat. Ugyanis akinek még van mit veszítenie, az fél.

Demokráciában ilyen nem fordulhatna elő. Magyarországon pedig gond nélkül előfordul. Sőt, napi rutin. Ahogy napi rutin a kormány és a hadrendbe állított, megrendelésre dolgozó médiamunkások szervezett támadása a civil lakosság egy része ellen – tegnapig liberálisoknak kellett nevezni őket, azóta nihilisták lettek -, nem kormánypárti egyesületek, szervezetek, bármilyen civil csoport és egyének ellen.

Nem attól demokrácia a demokrácia és nem az jelenti a szólás- és sajtószabadság csúcsát, hogy nem hurcolják börtönbe, vagy nem végzik ki azokat, akik a hatalmat kritizálni merészelik. Ilyet nem tesznek Németországban sem, szemben a példaképnek tekintett Törökországgal, ahol viszont ismét divatba jött ez a kedves szokás.

Egyébként az őszinte beszéd és a sokszor minden alapot nélkülöző, vagy egyenesen tudatosan torzított információk tálalása – mégpedig a közpénzből fizetett kormánymédia által – nem azonos az őszinte beszéddel. Egyetlen egy kormánynak és közmédiának sem az a dolga, hogy önös érdekből riogassa és gyűlöletre hergelje a polgárokat, hanem az, hogy felhívja a figyelmet a veszélyekre, elmondja a tennivalókat és objektív tájékoztatást adjon a tényekről.

Ezzel szemben a magyar kormány és minden kiszolgáló egysége olyan lendülettel hazudik bele a társadalom arcába, hogy az valami egészen elképesztő és nem hiszem, hogy egy normálisan működő demokráciában megengedett lenne. Bár mostanában kikerült a rivaldafényből a Putyinnal szövögetett barátság és kevesebbet beszélünk arról a nagyon is valószínű lehetőségről, hogy egy majdani uniós kilépést követően Magyarország önként, vagy kényszerből, de vissza fog sodródni orosz felügyelet alá, de a putyini média beszivárgása a magyar közmédiába egyértelmű.

Nem csak – például – Széles Gábor közösségi oldalán lelkesen megosztott, igazolhatóan orosz eredetű álhírportálokról beszélek, hanem arról, hogy ezek a portálok egyre gyakrabban beszivárognak a kormány által pénzelt, ám nem közmédiába – mint például a PestiSrácok, vagy a 888.hu – ami aztán hivatkozási alapként megjelenik a köztévé híradójában. Akkor is, ha orbitális hazugság, vagy éppen egy félrefordítás félrefordítása.

Tehát végtelenül cinikus és hazug dolognak tartom a miniszterelnök részéről a német sajtót kritizálni és azt sugallni, hogy ott a megélhetését kockáztatja az, aki el meri mondani a véleményét. Inkább arról lehet szó, hogy Németországban az uszítás és gyűlöletkeltés akár büntetéssel is járhat, szemben a magyar valósággal, amikor is a kormány médiája hazudik, csúsztat, uszít és kelt gyűlöletet.

Nem hinném, hogy a német társadalom elfogadná a saját kormányától azt, amit a magyar kormány politikájával egyet nem értőkkel szemben az ország miniszterelnöke – és minden egyes párttársa – megenged magának.

Minden egyes párt és minden kormány igyekszik a maga hasznára fordítani a médiát, de ilyen súlyosan kártékony, hazug, uszító propagandát soha, senki nem engedett meg magának, mint az Orbán-kormány. Ezen az sem sokat szépít, ha mindazt, amit ők csinálnak, mások nyakába igyekeznek varrni.adomany

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.