A köztévé híradója megint belenyúlt a tutiba a hétvégén. Kaptak egy magas labdát egy újabb németországi erőszakos cselekmény által – de nem tudták leütni a labdát, habár megtettek érte sok mindent.
A „hír” (mindjárt kiderül, miért teszem idézőjelbe) beharangozója máris így szólt, mindenfelé a neten: „Fiatal nőt erőszakolt meg két migráns Németországban” – és bárki is adta le a „hírt” később a világhálón, ők már mindannyian a hirado.hu-ra hivatkoztak. És innentől kezdődnek a problémák az események tálalását illetően…
Itt van mindjárt az első probléma: a híradó.hu oldalon látható úgynevezett „headline” a legrosszabb, leggagyibb bulvár-címekre emlékeztet: „Megrázó részletek az újabb kölni erőszakról”. Ebből a címadásból máris lehet tudni, még mielőtt az úgynevezett tudósítást megnéztük volna, hogy az MTVA mire és miért akarja azt használni: pártunk és kormányunk önigazoló propaganda-céljaihoz kell, az október elején esedékes népszavazás miatt. Mindezt egy közszolgálati hírműsorban elkövetni – nos, ez sajnos a közszolgálatiság ellen elkövetett bűn, és szakmai szégyen, amit viszont sikerült tetézni, ezúttal is.
A második probléma: a tudósításhoz szerzett információk hitelessége. A hírszerkesztés alapelvei közé tartozik – miként ezt például az egyetemi média-oktatásban is tanítjuk – hogy az információt minimum két, egymástól független forrásból ellenőrizni kell! Namármost, pontosan tudjuk, hogy az ilyen állandó tudósítók hogyan működnek, hogy tudniillik többnyire a helyi sajtóból szerzik az értesüléseket… Viszont akkor is illik legalább egy plusz forrást felkutatni, és valamely saját információt hozzátenni, azzal erősíteni a hír hitelességét. Ráadásul ez a hír épp eléggé kényes téma ahhoz – mind itt Németországban, mind otthon Magyarországon – hogy a kedves nézőt is illik megtisztelni egy hiteles tudósítással…
Ehhez képest a köztévé tudósítója ennyit közöl: „… sajtóhírek szerint megerőszakoltak egy 25 éves nőt a belvárosban, a Hansaring közelében…” Sajtóhírek szerint… Magyarán: még az illető sajtó-orgánum nevét-címét sem tudja megnevezni, vagy nem akarja, hiszen ha jelentős, azaz mérvadó forrás lenne, nyilván szíves-örömest megtenné. Itt tehát megint hiteles és értékelhető forrás nélkül maradunk, de ez az évi kb. 80 milliárdból működő kozmédium szerkesztőit láthatóan nem zavarja.
Elhangzik még kisvártatva, hogy az áldozatra egy idős asszony talált rá (sokkos állapotban), s ugyanez az idős hölgy, két órával (!) az események után, „pontos személyleírást tudott adni az elkövetőkről”. Óvatosan kérdezem, hogy abban a két órában, ami addig eltelt, ugyan miért nem sikerült megadni a személyleírást, amely ez esetben is – mint máskor – hatékonyabban segíthette volna az elkövetők azonosítását, netán elfogását, stb. Itt sem sikerült tehát „résmentesen” teljesíteni a feladatot: vagy a rendőrségi, vagy a tudósítói, vagy mindkét részről.
Marad tehát a gyanú, miszerint két, „feltehetően” észak-afrikai férfi követte el a bűncselekményt, amelynek súlyosságát meg sem próbáljuk figyelmen kívül hagyni, avagy netán csökkenteni, csak hát, a Jóisten okvetlenül áldja meg az MTVA áldozatos munkáját, mindezt nem fél-információk birtokában kellene tenni, és semmiképpen sem propagandisztikus célzattal! Hiszen ami „feltehető”, az ugyebár nem hír! Akár migránsokról szól, akár nem.
A tudósítás végén elhangzó információ, miszerint a helyi sajtóban már „félelem-zónákról” (Angstzonen) cikkeznek – alapvetően helytálló. Annyi különbséggel, hogy mindezt nem a szóban forgó ügy kapcsán hozták nyilvánosságra, hiszen a kölni rendőrfőnök, Jürgen Mathies, már korábban is figyelmeztetett az ilyen, éjszaka „kerülendő” zónák veszélyére.
Köln városa amúgy is Németország egyik neuralgikus pontja, különösen azok után, hogy ott – legutóbb szilveszterkor – tényleg, és bizonyítottan menekültek randalíroztak, illetve szexuálisan zaklattak helyi (német és nem német) nőket, fiatalokat. Kölnben a legutóbbi (2016 augusztus végi) hivatalos adatok szerint minimum 14 ezer (!!!) menekült él, és az ő beilleszkedésükkel a szövetségi (össz-németországi) és a tartományi kormányok egyaránt nagyon nehezen tudnak mit kezdeni. Ennek azonban megvannak a maga történelmi és szociológiai okai, amelyeket előbb meg kellene ismerni és ezekről hazánk tévénézőit hitelesen tájékoztatni. Csakis ezután lehet a polgároktól azt várni, hogy az októberi (az úgynevezett „kötelező menekült-kvótákról” szóló) népszavazáson józanul megfontolt döntést hozzanak. Már ha egyáltalán elmennek szavazni…
A németekkel, ebben a mindenkit terhelő menekült-kérdésben, az a baj, hogy rendkívül ambivalens, azaz, nyugodtan mondhatjuk, kétértelmű és ellentmondásos módon viszonyulnak hozzá. Akár még képmutatásról is beszélhetünk. Hogy miért? Levezetem:
1. Németországban az egészségügyi ellátás világszínvonalú, Európa egyik legjobbja, ennek köszönhetően az átlag életkor jóval magasabb, mint például Kelet-Európában, vagy a Balkánon, stb. Az emberek tehát itt sokáig élnek, és meglehetősen jó körülmények között, viszont ennek megfelelően idős korban ápolásra, gondozásra szorulnak, márpedig – példának okáért – német nemzetiségű egészségügyi dolgozókból kevés van, mert a szakirányú képzés itt messze elmarad mondjuk a magyarországi oktatás színvonala mögött. Így aztán állandóan és folyamatosan munkaerő-hiány mutatkozik az egészségügyben, ezért várják ide ezrével az egészségügyi dolgozókat, főleg Közép- és Kelet-Európa országaiból, meglehetősen magas fizetéssel…
2. A németek az utóbbi évtizedekben (!!!), tehát nem most – igencsak hozzászoktak ahhoz, hogy bizonyos szint alatt (!) besorolt munkákat egyszerűen nem hajlandók elvégezni. Arra ott vannak a – régebbi termikus szerint – vendégmunkások, vagy bevándorlók, újabban pedig a menekültek, akiktől azt várják, hogy a lehető leggyorsabban illeszkedjenek be a többségi társadalomba, fogadják el és tartsák be a többségi társadalom szokásait, vegyék át és tartsák tiszteletben annak kulturáját, s mindeközben végezzék el a „szar melót”, mert ez a dolguk.. A „szar meló” kategóriába immár nagyon sok (és egyre több) féle munka tartozik: az idősgondozásban, otthoni ápolásban dolgozók túlnyomó többsége magyar, szlovák, román vagy lengyel, a teherautó-sofőrök majdnem mind Kelet-Európa országaiból érkeztek, a vendéglősök többsége olasz vagy török, az autó-kereskedők szinte kivétel nélkül mind törökök, stb – hogy csak néhány területet említsek, a teljesség igénye nélkül. Nem véletlen tehát, hogy ebben az országban, ahol az össz-lakosság száma csaknem 82 millió, a külföldiek száma lassan eléri a tízmilliót, ebből csak tavaly (!!!) minden korábbinál többen, majdnem 2 millióan vándoroltak be az országba, többségük természetesen menekült!
3. Arra azonban még az egyébként alaposságukról híres németek sem készültek fel, hogy ekkora tömeget megfelelő körülmények között, normális ügymenettel, stb. fogadjanak. Egyre növekszik azok száma, akik szerint „ez már sok, ennyit nem tudunk és nem is akarunk kezelni”. A németeket, és a korábban idetelepült külföldieket is egyre inkább zavarja, hogy a most érkező menekültek havi többezer eurós vissza nem térítendő támogatást kapnak, miközben nekik ugyanezért az összegért naponta és keményen meg kell dolgozniuk. Az elégedetlenség megnövelte itt is a jobboldali-populista hangerőt, így tudott a minap egy helyhatósági választáson (a semmiből indulva) majdnem 21 százalékkal győzni az AfD (Alternatíva Németországnak) nevű radikális párt, s ezért erősödnek az Angela Merkel menekült-politikáját kritizáló hangok, még a kancellár-asszony saját pártján, illetve a kormányzó unió-pártokon (CDU-CSU) belül is.
Itt Németországban is folyik a vita arról, hogy az erőszak és általában a köztörvényes bűncselekmények terjedése mennyiben „köszönhető” a nagy számú menekült befogadásának… Hogy mennyiben okozza az ő jelenlétük a félelmet, hogy a kölni polgárok sötétedés után nem mernek egyedül hazamenni. A vita még nincs lezárva, gyaníthatóan nem is gyorsan kerül pont a mondat végére. Egyvalami biztos: figyelni kell Németországra, s ha lehet, tanulni az általuk elkövetett hibákból IS! De nem úgy, hogy csúsztatunk, kis gondokat felnagyítunk, nagyokat meg kicsinyítünk – mindezt azért, hogy a szavazópolgár úgy voksoljon, ahogy nekünk jó. Főleg akkor, ha mi vagyunk a közszolgálati Híradó…
Világi Gyula újságíró
Németország (Stuttgart/Ulm)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.