NEHAZUGGY

Kicsit hazudós, kicsit terhes, nagyon mohó

Forgács Erzsébet | 2016. Szeptember 10, Szombat | 13:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kicsit hazudni nem lehet, ahogy kicsit terhesnek lenni sem. A hazugság az hazugság. A hétköznapi hazugságoknál súlyosabb az, amikor politikusok hazudnak a megbízóiknak, tehát a társadalomnak. Akkor is undorító, ha ellenzéki és akkor is, ha kormánypárti politikusokról beszélünk.

Egészséges társadalomban minimum felháborodást keltene, ha egyenesen a miniszterek elnöke lódít nagyokat, akár arról, hogy audencián fogadta őt a pápa, amikor erről nem volt szó, akár arról, hogy az Európai Unió kötelezővé akarja tenni a migránsok befogadását – egyrészt csak menekültekről volt szó mindig, gazdasági bevándorlókról soha, egy percig sem, valamint nem kötelező – és ezzel a hazugsággal kampányol.

A soha nem voltam vagyonos ember, most sem vagyok az és nem is leszek kijelentés még az elszánt, de nem fanatikus híveket is röhögésre készteti. Az lehetséges, hogy Orbán Viktor nevén közvetlenül nem szerepelnek vagyontárgyak, ezzel szemben a felesége, lánya, veje, apja, testvére, szomszédja ész nélkül gazdagodnak és többnyire a közpénz körüli – és konkurencia nélküli – sertepertélésnek köszönhetően.

Azt is nagyon nehezen értem meg, hogyan írhatja felül a józan ész hangját a vakhit, de azt főleg nehéz megemésztenem, hogy az Európai Unió miért nézi tétlenül ezt a rombolást? Nem elsősorban az ország szétlopásáról beszélek, mert az magyar ügy. Ha nekünk megfelel, ha mi nem teszünk ellene semmit, az a mi bajunk. Senkinek semmi köze hozzá.

Az uniós források pacallá korrumpálása azonban nem magyar belügy, hiszen a tagállamok adófizetőinek pénzéről van szó. Az egy dolog, hogy a fejlesztési források az országba érve azon nyomban elveszítik minden létező jellegüket és fejlődést legfeljebb a húsosfazék körül köröző néhány családnál figyelhetünk meg, de ott legalább látványosan.

Az egy másik dolog, hogy a befizető országok polgárai valóban arra szánják-e ezt a pénzt, hogy üresen tátongó stadionok és üresen kattogó kisvasutak épüljenek egy töredékéből, magántulajdonok származzanak a nagyobbik részéből, mindeközben Magyarország tovább csússzon visszafelé a leszakadás ékes ösvényén. Ugyanis az eredeti célja a fejlesztési forrásoknak az lenne, hogy az újonnan csatlakozott országok fejlődjenek gazdaságilag és politikailag is, kiépülhessen a demokrácia, saját ipar jöjjön létre, megerősödjön a polgári réteg, öntudatos civil társadalom alakuljon ki.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben ugyanis az Európai Uniónak az a jó, ha hasonlóan fejlett országok alkotják. A gazdaságilag fejlődésképtelen, leépülő demokráciával terhes, szegénységtől sújtott, megfélemlített és kifosztott ország nem egyenlő partner, hanem veszélyes teher.

Orbán Viktor kimondottan fenyegetést jelent nem csak saját országa, de az Unió egészére nézve is. Évek óta a közösség szétverésén fáradozik, miközben kiépít egy nagyon gazdag klientúrát maga körül. A populista, idegengyűlöletet szító, a saját országát a polgárháború irányába taszító miniszterelnöknek valahogy mégis elnézik a dolgot. Megsimogatják a buksiját, mint szerető szülő a hülyegyerekének. Ennek következtében a többi országban is vérszemet kapnak a több évtizedes elnyomásból magukhoz térni máig sem képes társadalmak és elkezdenek szervezkedni, lehetőleg éppen az ellen az Unió ellen, amelyik nem kevés pénzt önt az államkasszájukba.

Veszélyes ez a közösségre nézve, de veszélyes az egyes országokra nézve is. Ideje lenne észhez térni, asztalhoz ülni és tisztázni az Unió céljait, a tagországok jogait és kötelességeit, valamint a menekültválsággal kapcsolatos közös stratégiát is fel kellene állítani.

Ameddig ez be nem következik, nagyon komolyan oda kellene figyelni az uniós pénzek felhasználására, szigorúan büntetni a korrupciót és azonnal, következetesen és a nagy nyilvánosság számára is elérhető módon cáfolni kellene minden elhangzott hazug kijelentést, mert a nem létező parlamenti ellenzék, az anyagilag kivéreztetett, felvásárolt és/vagy megfélemlített ellenzéki média ezt sok esetben már nem képes megtenni. Nem érdemes úgy tenni, mintha semmi nem történne és majd elmúlik, mert nem múlik el. Magától biztosan nem. adomany

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!